29 dolog, amit nem tudsz rólam

2015. 12. 26. | Desszert | 27 hozzászólás

Ez a cikk most csakis azoknak szól, akik már egy ideje velem vannak.

Azoknak, akikkel talán már évek óta levelezek, akik nyelvtanulási tippek és trükkök százait olvasták már tőlem, de rólam keveset tudnak. Mert magamról mindig csak csepegtettem az információkat.

Az ünnepekre azt terveztem, hogy egy kicsit felengedem a függönyt, és elárulok pár titkot magamról.

És persze nem mindenkinek – ezt a blogbejegyzést például nem teszem ki majd Facebookra. Csakis neked, és veled együtt annak a “szűk” 55e+ fős közönségnek megy, aki az Angol Plusz Magazinon keresztül velem van.

Íme, 29 olyan dolog, amit még nem hallottál tőlem – rólam. A Teller Edétől való találkozásomtól a fahasogatós kalandjaimon át a bikinis munkahelyemig.

 

Sárváron az arborétumban

 

Tudod, mit? Kezdjük rögtön a fajsúlyosabb dolgokkal.

1. Nem írom nagy kezdőbetűvel, hogy “te”, vagy “magyar” – egyrészt a magyar helyesírás szerint nem is kell, másrészt nem vagyok hajlandó behódolni ennek a divatnak. Szerintem ha tisztellek téged, azt nagy kezdőbetű nélkül is érezned kell. És ha szeretem a magyarságom, akkor annak a sorok mögül kell jönnie, nem a nagybetűkből.

2. Engem kifejezetten sértett a “vidaildikózás” anno. Ha egy szervezet korrupt, akkor szedjük szét, szántsuk fel a helyét, és hintsük be sóval. De ez a fröcsögő személyeskedés, és túlbuzgó karaktergyilkosság nem a stílusom. Én magamon szeretek nevetni, nem másokon. Megírtam magamnak ezt egy hosszú cikkben, de sosem tettem közzé, és soha nem is fogom.

3. A panaszkodás csak simán irritál, de egy dologgal az ordibálásig ki lehet akasztani: negatív, lemondó gondolatokkal. A panaszkodókat rendszeresen azzal a gondolattal idegesítem, hogy ha tiszta víz folyik a csapból náluk, ha egészségügyi ellátást kaphatnak, amikor betegek, és ha van bankszámlájuk, és azon a nullánál több pénz van, akkor jobban élnek, mint a bolygó 90%-a. Erre ki szoktak akadni.

4. Középiskola után döntöttem el: én annyira szeretek tanulni, hogy hivatásos tanuló szeretnék lenni. Azt akartam, hogy engem a tanulásért fizessenek. Nos, így lett, ezért kapok ma is fizetést. Ha vettél valaha tőlem angol tanulókártyát, vagy voltál valaha egy rendezvényemen, akkor tőled is.

5. Mérhetetlenül tisztelem azt, aki az utolsó pénzét költi arra, hogy megvegyen valamit tőlem. Mert hatalmas lelkierő kell ahhoz, hogy a jelenbeli szükségleteid feláldozd a jövőd építése érdekében. Mindenki, aki ezt képes megtenni: rokon lélek.

6. Imádom a magyar szinkront. A szenzációs szinkronszínészeink miatt még azt is szinkronnal nézem, amit angolul is lehetne. Míg a neten dúl a szitkozódás, hogy milyen béna minden magyar szinkron, én magamban mosolyogva fedezem fel az izgalmasan ügyes fordítási húzásokat bennük.

7. Totálisan elvesztettem az érdeklődésem az akciók iránt. Én az akciók helyett a kevesebb fogyasztásban hiszek, és azt gyakorlom. Mindig mosolygok, amikor egy hírlevél egy %-os akcióval próbál meg rávenni valamire. (Viszont egy ajándék már rá tud venni a vásárlásra, tehát azért emberből vagyok.) 

8. A kertben szedett maroknyi kaporból is tudok magamnak ebédet főzni. Kihívásnak tekintem, hogy a legközelebbi bolt 15 km, és a Gemenci rengeteg felé nincs ételrendelés sem. Megtanultam a semmiből is főtt ételt teremteni. Nagy kaland ám ez az életstílus! Rajongok érte.

Jut eszembe, érdekel, honnan dolgozom? Fényképeztem neked egyet róla felülről: 

 

Innen dolgozok

 

9. A blogbejegyzéseimet sokszor akkor “díszítgetem” még, amikor már megy ki az e-mail, amiben benne van a hozzájuk vezető link. Gyorsan döntök, gyorsan dolgozok, és utána javítgatok.

10. Csendesen konzervatív az értékrendem, és szinte semmilyen társadalmi kérdésben nem állok a hangos tömeg pártján. Nem is hangoztatom ezért a véleményem a megosztó témákban. Thomas Mann mondta anno: amikor a többséggel értesz egyet, ideje megvizsgálnod az álláspontod.

11. A rendezvényeinken legszívesebben megölelném azt, aki egy rakás dolgot vásárol tőlem. Szélesen vigyorogva nézem az ilyen jelenetet – mert olyan, mintha tükörbe néznék. Én is szenvedélyes tudás-vásárló vagyok.

12. A korrupciót gyűlölöm, aki részt vesz benne, előre sajnálom. Fizet még érte majd sokszorosan.

13. Abban hiszek, hogy a munkába nekem kell belevinnem az örömet. Sosem a munka maga örömteljes, hanem az emberben van az öröm, aki csinálja. És egy világ dőlt össze bennem, amikor megtudtam, hogy ezt nem én találtam ki, hanem Csíkszentmihályi Mihály. Hja, az olvasás hátrányai.

14. Nem szeretek videókat csinálni, nem szeretem magam előtérbe tolni. A tudásomat, azt igen! De az arcomat nem. De tudom, hogy ebben változnom kell, és dolgozom a projekten.

15. Szerintem a pénz egy nagyon limitált képességű eszköz. Sokszor el is felejtkezem róla. Legtöbbször Dettitől, irodavezetőnktől kunyizok a rendezvényeinken, ha egy palack vizet szeretnék venni magamnak.

16. A politikusként ismert Hadházy Ákos számomra “csak” simán doki. Nagyon szeretem őt, a munkájában lelkiismeretes, odaadó ember. Járt már nálam életet menteni. Sikeresen!

17. Szerintem a világ legbátrabb emberei nem a tűzoltók, vagy a katonák. Hanem a vállalkozók. Bocs, de hősnek tartom magam azért, mert ebben a vállalkozásellenes, jogilag abszolút kiszámíthatatlan környezetben megteremtettem egy sikeres céget. Számomra ez az önbecsülés kimeríthetetlen forrása.

18. Egy hosszú nyári szezont húztam le Spanyolországban, Marbella környékén egy aranyos tengerparti bárban. Bikini volt a munkaruhám. Az egyik legkellemesebb munkám volt.

19. Nem bánnám, ha minden második szombaton lenne egy rendezvényünk. Az egyetlen, ami visszatart ettől: nem lenne fair Dettinek, az irodavezetőnknek ennyire lefoglalni az idejét. Pláne, hogy iskolába is jár szombatonként.

Amúgy: mérhetetlenül élvezem a rendezvényeket. Imádok előadni is, de a legjobb, amikor a végén körbeállunk, és csak beszélgetünk. Szükségem van ezekre a beszélgetésekre, egyrészt, feltöltenek, másrészt sok értékes információval szolgálnak.

20. Szerintem a tanári után a leghálásabb hivatás: a hospice. Két embert is végigkísértem az utolsó útján, Anyut, és Ilikét, egy nagyon kedves barátot. Sokan talán el sem tudják képzelni, hogy a pelenkázás is lehet hálás munka. Amikor utána rád néz a beteg, és ott van a mély hála a szemében…na, abban a pillanatban úgy érzed: nem te voltál az, aki adtál. Épp ellenkezőleg: most valami felbecsülhetetlen dolgot kaptál.

Enyhíteni egy ember szenvedéseit, segíteni, hogy méltósággal viseljen egy halálos betegséget, beszélgetni vele akár egész napokat az ágya mellett ülve, aztán lavírozni a morfium és a fájdalomcsillapítók adagolásának rejtelmeiben, és felelős döntéseket hozni ezzel kapcsolatban úgy, hogy csak “emberi” képzettséged van, nem orvosi. Sokkolóan váratlan, egyenesen elképzelhetetlen helyzetekkel szembesülni, nem pánikba esni, hanem hideg fejjel dönteni – mind a beteg, mind a szeretteinek szempontjait figyelembe véve, akár az éjszaka közepén, egyedül. Ez művészet.

És aztán felismerni a pillanatot, amikor éppen elmennek. Amikor először a végtagokban áll le a keringés, aztán lassan halad a törzs felé a hidegség, és végül leáll a szív. Vagy éppen küzdelmesen, görcsökben, az életbe kapaszkodva. Akárhogy is, ez egy olyan hivatás, ahol mérhetetlenül sokat tanulsz saját magadról.

21. A döntéseim zömét színtiszta intuícióra, és az ösztöneimre alapozva hozom. Hülyéztek már le emiatt. De nem érdekel, mert megtanultam, hogy az intuíció az, amikor az agyad gyorsabban gondolkodik, mint ahogy tudatosan követni tudnád a logikáját. Nem valami varázslat, hanem szimplán a felgyülemlett tudás és tapasztalat működése. Bajba csak akkor kerültem eddig, ha nem hallgattam rá.

22. Azonnal otthon éreztem magam New Yorkban. Az amerikaiak velük született optimista, “keep smiling and hope for the best” beállítottsága számomra mélyen melengető volt. Mint egy papucs, amibe belebújsz, és közben a lábad helyett a lelkeden érzed, hogy puha és meleg. New York óta mindenhez mosolyt teszek fel az arcomra. Be is válik.

23. Imádok fát hasogatni, és profi is vagyok benne. Volt olyan tél, amikor a hat erdei méter kőrist (6x1x1.7m) én magam hasogattam össze.

24. Nagyon szeretem a már szinte feledésbe merült, bölcs hagyományainkat. Például a szüleim halotti tora egy hagyományos, kifejezetten vidám összejövetel volt. Voltunk vagy harmincan, ettünk-ittunk, felemlegettük a régi emlékeket, jókat kacagtunk – barátokkal és rokonokkal együtt, sok órán át. Segíti a lezárást. Nem hiába, régen még tudták, hogy ha megosztjuk az örömünket, akkor az megsokszorozódik, és ha megosztjuk a fájdalmunkat, akkor az kicsit enyhül.

25. Két “versenytársam” e-mail címét letiltottam. Mindketten azzal szolgáltak rá erre, hogy durva hangnemű e-mailt küldtek. De a többiekkel együttműködök, és sokszor ajánljuk is egymást.

26. Középiskolásként bejárásunk volt az atomerőműbe. Bár az idő nagy részét a számítóközpontban töltöttük, szabadon mászkálhattunk az erőmű területén. Egyszer külön engedéllyel még “katasztrófát” is okoztam a szimulátor-központban – hangos volt!

Amúgy szerintem emiatt szerettem bele Beyoncé “Ring the alarm” című számába. A sziréna máig kedves emlékeket ébreszt bennem. (Fura, tudom.)

 

 

Ja, és ha álmomból felkeltenek, akkor is el tudom magyarázni a háromkörös atomerőmű működési elvét. Imádtam az atomfizikát, és még Teller Edével is találkoztam egyszer. Megtiszteltetés volt, hogy én köszönthettem Pakson.

27. Szeretem amikor valaki felelősséget vállal. Például, ha valaki késik, és azt mondja: “10 perccel előbb kellett volna elindulnom”, akkor rögtön megnő a szememben, mert ezzel felvállalja a felelősséget a történtekért. Ilyen egy igazi felnőtt ember. Tudja, hogy a saját kis világát ő maga alakítja.

28. Nem szeretem kiteregetni a magánéletem Facebookon. Főleg azt nem, hogy milyen új kütyüt vettem, vagy hogy milyen szuper éttermekben ettem. Nincs szükségem visszaigazolásra arról, hogy jó életem van, és főleg: nem mások sztenderdjei szerint mérem azt, milyen a “jó élet”.

29. Mindent megpróbálok, és a jövőben is mindent meg fogok próbálni, hogy rábeszéljelek: vásárolj tőlem. Mert hiszem, hogy amit létrehoztam, az jót fog tenni neked. És ha nem vetek be minden eszközt, hogy ezt eljuttassam hozzád, akkor az szimpla kötelességmulasztás.

A hitem szerint nem lehet úgy megváltoztatni a világot, hogy magadban csendben mantrázol. Hangos gondolatok és tettek kellenek hozzá. És ezért elkötelezetten kommunikálok és cselekszem.

Ennyi az egész.

Most már mindent tudsz rólam.

Köszönöm, hogy végigolvastad, és összeismerkedhettünk! Most te jössz!

Ha tetszik a játék, akkor csatlakozhatsz azzal, hogy elmondasz magadról valami érdekes dolgot, amit szerinted mások nem tudnak rólad. Itt maradhatsz inkognitóban is.

És én biztosan el fogom olvasni, mert érdekel.

 

 

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

27 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • P. 2015-12-26 14:02
    Kedves Szalai Gabriella! Köszönet a sok sok bejegyzésért és az őszinte(?) kitárulkozásért. A kérdőjel az akciók nemszeretéséért jelent meg, mert nem jellemző, hogy olyannal éljen, amit nem szeret. - De hagyjuk a kukacoskodást, mert nem ezért koptatom a billentyűket. A karácsonyi, ünnepi jókívánságot szeretném a magam szerény módján viszonozni és küldeném önnek azt a kis karácsonyi műsort, amit még két éve vettem fel. és a napokban "csomagoltam" faalá valónak. (Soraimat nem publikálásra szántam, de az "ajándék" továbbadásának nem szabnék gátat.) https://youtu.be/p_NPN4Jh15c További boldog ünnepeket kívánva önnek, családjának és Dettinek: S. P. Válasz
    • Gabi 2015-12-26 18:03
      Köszönöm szépen! :) Ha nem érzed őszintének, az az én hibám. Ez azt jelenti, hogy rosszul kommunikálok. Mindenesetre köszönöm a visszajelzést! Válasz
  • Piroska 2015-12-26 14:07
    Kedves Gabi, évek óta követem a honlapod, olvasom a cikkeidet, és szinte mindegyik tanulókártyádat megvettem. Mindig feltöltődést jelent olvasni a hírleveleidet, most is örömmel nyitottam meg. Sokat tanultam Tőled, a mostani "29 dolog"-ból is. Én is azt vallom, hogy nincs okunk panaszra, hogy a munkát mi magunk tesszük örömtelivé, és magam is tapasztaltam, mennyire nehéz - mégis mennyire megéri - a saját lábunkon állni. Boldog új évet kívánok Neked és minden munkatársadnak! Válasz
    • Gabi 2015-12-26 18:00
      Boldog új évet kívánok én is, és nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagy! :) Válasz
  • Ági 2015-12-26 17:07
    Kedves Gabi, örültem a soraidnak, akkor is, ha kicsit marketing, de sok fontos gondolatot fogalmaztál meg (kvázi év végi számvetés), amiben rokonlelkűséget fedeztem fel. Amit elárulnék "cserébe", azt a fotód ihlette: kislánykoromban szaladgáltam a nagymamámék földjein, erdők mellett, mezőkön, szikes legeltetőkön, a semlyéken, patak partján, földes úton, lovaskocsin bandukoltunk, a nagyapám (tatám) hajtotta a lovat, közben beszélgettünk, eszegettünk, mert a falutól messzire voltak azok a földek, abból kifolyólag, hogy a téeszesítés során elvették azt, amit gondoltak, és kaptak a mamámék jó messze helyette. De jó élet volt, és nagyon szépnek láttam mindent, a földeket, a fákat, a terméseket, az ottani embereket. Jólesett ezt most ide leírnom, köszönöm. Minden jót kívánok a munkádhoz! Ági Válasz
    • Gabi 2015-12-26 18:00
      És erről eszembe jutott a saját gyerekkorom. :) Köszönöm, hogy leírtad, Ági! Válasz
  • Huba 2015-12-27 00:13
    Ebből egész estés oratóriumot lehetne írni, nem csak egy ártatlannak tűnő Meglepetésdalt. ;) Boldog Karácsonyt, Gabi! Üdv, Huba trubadúr Válasz
    • Gabi 2015-12-27 07:47
      Ó, egy híresség inkognitóban! :) Köszönöm szépen, Huba, dalokkal teli 2016-ot kívánok neked! :) Válasz
  • Brigi 2015-12-27 08:54
    Szia Gabi! Ez tanulságos volt, sokszor magamra ismertem a soraid között. Szeretnék én is megosztani valamit rólam. Nálam mindenki tiszta lappal indul és mindig mindenkiről a legjobbat feltételezem. Ez nem jelenti azt, hogy naìv vagyok, de hiszek az emberi jóságban, a szeretetben. Persze van amikor kiderül, hogy valaki rosszindulatú és akkor csalódok, de csak benne, és a következők ugyanúgy megkapják az esélyt tőlem. Aztán van itt még valami... Sajnálom azokat a nőket férfiakat, akik úgy gondolják, hogy nem szeretnének gyereket, mert így soha nem tudják meg azt milyen csodálatos érzés a saját gyereküket a karjukban tartani, felfedezni azt minben hasonlít rájuk, közvetlen közelről megtapasztalni a gyermeki őszinteséget, egy más szemszögből látni a világot az ő szemükön keresztül, megérezni azt mi a feltétel nélküli szeretet...és a sok mókàról és kacagásról nem is beszéltem!!!! Persze ezen a téren sem vagyok naív, néha nehéz szülőnek lenni, de egy mosoly egy "szeretlek anya" egy pillanat alatt feledtet mindent. Boldog Karácsonyt utólag is. Válasz
    • Gabi 2015-12-27 09:06
      Köszönöm, hogy ezt leírtad! Hihetetlen, hogy milyen mély gondolatok rejtőznek egy emberben, ha csak egyetlen esélyt is adunk neki, hogy hangot adjon az érzéseinek. Így mind gazdagodunk! Köszi, hogy részt veszel a játékban! :) Válasz
  • Anikó 2015-12-27 13:02
    Kedves Gabi! Először is köszönöm szépen a soraidat, nagyon örülök annak, hogy vannak még olyan emberek, mint te! Legjobban talán úgy tudnám kifejezni, ahogy Anne a zöld oromból szokta, "rokon lelkek vagyunk", legalábbis az írásaid alapján ezt érzem. Az egyik kedvenc történetem egyébként ő, egyszer majd angolul is szeretném elolvasni...aztán.... az utóbbi évek egyik legszerencsésebb találatának azt tartom, h megtaláltam a te oldaladat, és azóta olvasom, és már többször rendeltem is tőled tananyagot, legszívesebben az összeset megrendelném, annyira jónak tartom... :) Bátran állíthatom (mivel már rengeteg angoltanulásról szóló oldalra feliratkoztam, sőt vásároltam is pártól), hogy te nagyon egyedi vagy, kitűnsz a többiek közül. A marketingben is nagyon jó vagy, azt hozzá kell tenni- de értéket adsz, ezért megéri elcsábulni nálad.. :) nem tudom, hogy kihasználhatom-e a helyzetet, és kérdezhetek-e tőled itt valamit- nagyon örülnék, ha tudnál egy kérdésemre válaszolni! Az érdekelne, hogy szerinted itt nálunk érdemes lenne-e elvégezni egy angol szakirányú főiskolai képzést, (csakis levelezőn), ha profi szinten szeretném megtanulni az angolt,kellene a hivatalos képesítés- vagy más utat ajánlanál hozzá? Érdemes ebben gondolkodnom? Elmondom magamról, hogy egy betegség miatt elveszítettem a munkámat, több, mint egy évig nem tudtam dolgozni, megtapasztaltam, hogy milyen érzés, amikor kicsúszik a talaj a lábad alól. Ha nem lettek volna a családtagjaim, akik segítettek, nem is tudom, mi lett volna velem. Azóta teljesen másképp látom a világot, és azt szeretném, ha ez a következő évem az újjáépítésről szólna- mindenben, új alapokra szeretném helyezni az életemet. Az egyik pillér, amire támaszkodni szeretnék, az az angol, ezért is jelentettek nekem sokat az írásaid- valahogy lelket öntesz az emberbe, mostanra már eljutottam odáig, hogy újból vannak terveim, és ez nagy dolog számomra. Örülök, hogy vagy - és hogy megismerhettelek, hogy tanulhatok tőled, és kívánok további sok sikert és kitartást a munkádhoz! Ui.: Szeretnék olyan kitartó lenni, mint te!! :) Válasz
    • Gabi 2015-12-27 20:46
      Köszönöm, Anikó! Ha Anne a Zöldoromból neked is a kedvenced, akkor mindenképpen rokon lelkek vagyunk! :) Külön köszönöm a dicséretet, igazán jól esik, főleg, mert sokat dolgozok azon, hogy képes legyek valódi értéket adni. És a válasz a kérdésedre (csak egy tanács, töprengj rajta egyet, és hallgass saját magadra!): szerintem kezdd valami "lazábbal", mondjuk egy brit, vagy amerikai elit egyetem angol nyelvű kurzusával - persze otthonról, ingyen. Szerintem egyelőre ne fizess képzésért, melegíts be egy ingyenessel! Itt találod, hogyan lehet otthon, ingyen tanulni a világ elit egyetemein: http://www.angolnyelvtanitas.hu/angolnyelvtanitas-blog/ingyen-tanulhatsz-a-vilag-legjobb-egyetemein Olvasd el a kommenteket is, azok a legjobbak! Válasz
      • Anikó 2015-12-27 21:04
        Kedves Gabriella, köszönöm a válaszodat, és úgy fogok tenni, ahogy mondtad, köszi szépen a tanácsaidat! Üdv, Anikó Válasz
  • Szentpéteri-Bíró Adrienn 2015-12-27 16:55
    Kedves Gabriella! Köszönöm ezt a levelet is. Szeretem benned, hogy a tanítás mellett "nevelést" is vállalsz:). Még nem volt alkalmam találkozni a tanuló kártyákkal, de remélem egyszer eljön az ideje. Egyszer írtam már magamról, kicsit többet is, azt tényleg csak Te láttad. Néha én is művésznek tartom magunk. 3 kisgyermeket nevelünk, próbáljuk minél több mindenre megtanítani őket. Keresztény értékrendet követünk. Igyekszünk gyermekeink számára a tudásukra igényes környezetet teremteni, közben termeljük, feldolgozzuk a kertünk bio kincseit, pici koruk óta beszélek hozzájuk angolul, csak középfokú tudásom van, azt viszont anyanyelvi környezetben szereztem ifjú koromban, így ha nem is minden tökéletes, de angolul gondolkodom közben és néha a gyerekeknél is észrevettem. Bár a problémák, nehézségek minket sem kerültek, kerülnek el, nagyon boldog családnak érzem magunkat. Mi is imádjuk az otthonunkat, nagyon sokat álmodtunk róla és dolgoztunk érte családjainkkal, barátainkkal együtt. Ösztöneink szerint élünk, legalábbis úgy érezzük, de a számunkra inspiráló emberekre, családokra odafigyelünk, tanulunk tőlük. Tőled is! Amiben egy kicsit csodabogarak vagyunk, hogy nincs autónk. Nem élünk városban, (bár a gyerekek iskolája, óvodája ott van), buszozunk a 2, 5, és 7 éves gyerekeinkkel. Nagyon elevenek, hangosak, kedvesek és viccesek.(Szerencsére nem vagyok izzadékony, de néha rólam is csorog a víz, amikor az egyik elalszik és nem tudom felkölteni, a másiknak hányingere van, fél kezembe zacskó és még a kabátokat fel kell venni...:) Reméljük egyszer autónk is lesz, bár néha nem is akarjuk. Viszont tök jó bicajaink vannak! :) A szomszédjaink hihetetelnül kedvesek. Amikor egy hétre elmentünk a nyaralni, a szomszéd néni pl.:vacsival várt bennünket haza, csak úgy szeretetből. Karácsonykor apró saját készítesű ajándékokkal leptük meg egymást, a gyerkőcök, pedig kis mécsessel, csillagszóróval a kezükben énekeltek nekik. Eszünkbe sem jutott feltenni a facebookra, sem ezt, sem mást... Hát remélem Neked is jól esett ezt elolvasni. Szeretettel várom a további leveleidet, és üdvözlöm Dettit is. Boldog Új Évet! Válasz
    • Gabi 2015-12-27 20:40
      Ó, ilyen feltűnő, hogy "nevelési" céljaim is vannak? Lebuktam. :) Köszönöm szépen, hogy ezeket leírtad, olyan melengető volt olvasni. Boldog új évet kívánok az egész családodnak! Válasz
  • Zoltán 2015-12-27 23:27
    Kedves Gabi ! Professzora vagy az ánglus nyelvnek, de a 23. pont: "6 erdei méter" fát összehasogatni ? Inkább 6 erdei köbmétert vagy "székelyesebben": 6 öl fát és ez nem szőrszál hasogatás !!! Ahogy a nóta mondja: "Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni. 13 ölet meg egy felet ..." Szeretnék erdő mellett, még inkább erdőben lakni, de nem adatott meg. Na jó, erről ennyit. Szia. Zoltán. Válasz
    • Gabi 2015-12-29 11:34
      Jaj, nagyon kedves vagy, de csak simán használója vagyok az angolnak. Sem tudósa, sem professzora nem vagyok semminek. :) Aaaaanyi mindent nem tudok még! A másikhoz: igazad van! De mi biza' ilyen bizalmasan, erdei méterként emlegetjük szóban. Becézgetjük, mint a kilogrammot. Nálunk az is csak kilóként megy. Talán túl "egyszerű" így, de negyedrészt székely családból származok, talán megbocsátasz nekem. ;) Válasz
      • Horváth Attila 2016-01-6 00:03
        Jól mondod, Gabi! Aki fával foglalkozik, erdőből él, vagy csak sokat hasogat tűzifát, az méternek mondja. Persze köbméter az, de mindneki érti. A fuvaros, amikor hozza, bemondja, hány méter, és mindenki érti, ki miről beszél. Válasz
  • Éva 2015-12-29 14:40
    Szia Gabi! Számomra nagyon szimpatikus az, hogy bárkinek, aki olvassa a posztjaidat, hasznos tanáccsal tudsz szolgálni nemcsak az angoltanulás, hanem általában a tanulás terén. Ennél is inkább irigylésre méltónak tartom azt a pozitivitást, ami minden bejegyzésedből árad. És emiatt jó volt olvasni ezt a személyesebb hangvételű posztot is. A következő évet én önreflexióra, elmélyülésre és önfejlesztésre szánom. Szeretnék bizonyos dolgokat elengedni, másokon változtatni. A némettudásomat fejleszteni, az angolt pedig szinten tartani. A legújabb terület, ami felkeltette az érdeklődésemet, az a fordítás. Gondolkodom azon, hogy elvégezzem a fordító- és tolmácsképzést. Ennek kapcsán érdekelne egyébként a véleményed, te úgy gondolom, nagyobb rálátással bírsz. Szerinted van kereslet egynyelvű (angol-magyar) fordítókra, vagy két nyelvvel könnyebb boldogulni? Szerinted egy ilyen jellegű képzésnél a nappali tagozat többet nyújthat, vagy a levelező tagozaton is ugyanaz a tudás elérhető? Előre is köszönöm, ha megosztod a véleményedet ebben a témában. Boldog új évet kívánok! Évi Válasz
    • Gabi 2016-01-5 20:14
      Szia Éva! Köszönöm szépen, hogy elolvastad! Én csak tippeket tudok adni neked, de szerintem segít az is, amit mondani tudok: amennyire én tudom, nem a képzettség, hanem inkább a gyakorlat számít. Próbamunka nélkül nem fognak jobb helyre felvenni, a tudásod mindenképpen bizonyítanod kell. Így szerintem nem szükséges a nappalis képzés (vagy egy drágább képzés sem). Úgyis az fog dönteni, mennyire elkötelezetten tanulsz/és gyakorolsz a képzésed közben, és utána is, és nem az, hogy hol tanulsz. Szerintem jó fordítókra mindig is igény lesz. Szép pálya ez, bár nem könnyű. Szóval, szerintem bátran ugorj neki! Gyakorolj-gyakorolj-gyakorolj! És ha szabad ajánlani hozzá egy szuper könyvet, mindig is imádtam Heltai Pál: Fordítás az angol nyelvvizsgán könyvét. Nagyon gyakorlat-orientált, és nemcsak az angol nyelvvizsgára jó, hanem úgy általában, az élethez is. :) Válasz
      • Éva 2016-01-21 21:14
        Szia Gabi! Köszönöm a válaszodat és a könyvajánlót is! :) Válasz
  • Kriszti 2015-12-30 00:25
    A 20-ast többször is elolvastam, nagyon megérintett. Le a kalappal! Válasz
    • Gabi 2016-01-5 20:07
      Köszönöm, hogy elolvastad, Kriszti! :) Válasz
  • Horváth Attila 2016-01-5 08:05
    Szia, Gabi! Ezt csak most, az ünnepek után olvastam. Szóval először is boldog új évet! Másodszor meg: meglepett, mennyi mindenben gondolkodunk egyformán! Sok sikert továbbra is! Válasz
    • Gabi 2016-01-5 19:57
      Köszönöm szépen, Attila! :) És akkor már tudom, hogy miért olvasom én is szívesen a blogodat! :) Válasz
  • Judit 2016-02-23 11:52
    Orulok,hogy tanulni tanitasz.Vonzo a kozvetlenseged.Meroben mas a stilusod mint a tobbi angolosnak,ezaltal nyero.Favagas...imadom en is. Beteg apolas a szakmam.Szeretteim ellatasa az utolso pillanatig . Angliaban elve szeretnek angolul tanulni,de eddig meg feltem hozzafogni.... Válasz
  • Gabriella 2016-12-27 11:55
    Kedves Gabriella! Köszönöm a betekintési lehetőséget az életedbe.Nagyon tetszettek a gondolataid és arra inspirál, hogy én is írjak magamról, jóllehet nem szoktam :) - Sok mindenről hasonlóan gondolkodom. -nem élem az életem a facebook-on, mert úgy gondolom aki minden lépését megosztja ezen az oldalon az bizonytalan és felületesek az emberi kapcsolatai. -ellenben vannak emberek akik szinte blog-ot írnak és olyan élvezetesen osztják meg gondolataikat,hogy szívesen olvasom őket. - fontos a jótékonyság az életemben.a rotary szervezetének ( ami nem egy szabadkőműves páholy)tagjaként szeretek segíteni, ahol lehet. Nem vagyok pedagógus, de rendszeresen foglalkozom 10-14 éves gyerekekkel, akiknek megtanítjuk a világra való odafigyelést, a segítségnyújtás néhány formáját ,és hogy sokszínű világunk így szép, hogy ennyi félék vagyuk, épek, sérültek, gazdagok, szegények, emberek. -nem megyek bele politikai vitákba, nem azért mert nincs véleményem, hanem mert úgy gondolom hogy nálunk a vita kultúrája nem fejlődött ki, vagy teljesen elfelejtődött. Az hogy értelmes emberek érvekkel , tényekkel védik meg álláspontjukat és nem vagdalkozással, a másik pocskondiázásával. -és az angol....,imádom az angolt,de lusta vagyok és rendszertelen.Vettem már néhány kártyacsomagot magamnak, a lányomnak,de nem forgatom őket úgy,ahogy kellene. -talán nincs meg a megfelelő motivációm -nagyon szeretnék angolul olvasni könyveket,mert a kis kivonatok nagy örömet okoztak, de mivel magyarul gyorsan olvasok, ezért mindig marad a magyar könyv, mert az angollal csak lassan haladok. Lehet kicsit hosszúra sikerült ez a bejegyzés, de komolyan vettem, hogy érdekellek :) Boldog Új Évet kívánok neked ! Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás