50 szóval angol nyelvű iskolát kezdeni Hongkongban?

2015. 04. 26. | Motivátor | 0 hozzászólás

Bognár Judit pszichológus és life-coach szerint nem is vagyunk olyan rosszak a nyelvtanulásban.

Megtudtam tőle azt is, hogy miért ne keressünk postát egy hongkongi plázában angolul, és hogy 50 angol szóval is el lehet kezdeni egy angol tanítási nyelvű iskolát. Judit a Hangadó Tréning egyik előadója lesz. Kanadában és Spanyolországban végzett pszichológiát, de tanult Argentínában és Mexikóban is. Őt kérdeztem a tapasztalatairól.

Beszélgetésünkből az is kiderül, hogy nem attól leszünk magabiztosak, hogy tökéletesen beszéljük a nyelvet. Ha nem nagyon mersz angolul megszólalni, akkor mindenképpen olvasd el!

50 szóval Hongkongban

1. Judit, te éltél, tanultál és tanítottál egy rakás más országban is, hozzánk képest ők milyenek a nyelvtanulásban?

A kanadaiak kifejezetten rosszak a nyelvtanulásban. Az országban hivatalos nyelv az angol mellett a francia is, a nyugat-kanadaiak túlnyomó többsége azonban szinte alig tud franciául. Érdekesség, hogy az ottawai parlamentben a franciául felszólaló politikusok beszédét szinkrontolmács fordítja angolra, az angol beszédeket viszont nem fordítják franciára.

De hogy pozitív példát is mondjak: Dél-Spanyolországban az utóbbi években nagy divat lett a nyelviskolába járás. Már 3 éves kortól kezdve járatják a gyerekeket heti kétszer vagy háromszor szeptembertől júniusig. Ennek köszönhetően a legfiatalabb generáció már fantasztikusan jól beszél angolul

2. Szerinted is jellemző ránk, magyarokra, hogy bátortalanok vagyunk az angol használatában?

Ez viszonyítás kérdése. Emlékszem, amikor Hongkongban éltem, legalább fél órát jártam körbe-körbe egy plázában, mert nem találtam a postát, és senki nem akart nekem útbaigazítást adni angolul. Pedig kifejezetten jól beszélik a nyelvet. Az volt a probléma, hogy ausztrálnak néztek, és nem akartak beégni egy anyanyelvi előtt. Ázsiában nagyon erős az „arcvesztéstől” való félelem: rettegnek attól, hogy hibáznak, és ez által mások előtt megszégyenülnek (angolul ezt a jelenséget “losingface”-nek hívják.)

3. Biztosan találkoztál már te is olyan nyelvtanulóval, aki beleragadt a kommunikációtól való félelembe. Csak tanult, tanult, de sosem használta a nyelvet. Szerinted miért ragad ebbe bele egy ember?

Sok olyan embert ismerek, akit megbénít a félelem és a szorongás: „Mit fognak rólam gondolni, ha hibázom? Lehet, hogy kinevetnek. Biztos hülyének néznek, vagy azt gondolják, hogy na, megint egy bevándorló, aki nem bírt megtanulni angolul.”

Másokat a maximalizmus és a tökéletességre való törekvés tart ebben a helyzetben: „Majd akkor szólalok meg, ha nagyobb lesz a szókincsem és tökéletesen megy a nyelvtan.” Ezzel a gondolkodásmóddal az a baj, hogy mindig van hova fejlődni, így az ember soha nem jut el egy olyan pontra, amit „elég jónak” titulálhatna ahhoz, hogy elkezdje használni a nyelvet. Ilyenkor érdemes visszatekinteni, és megnézni, hogy mekkora utat jártunk már be.

4. Hogyan lehet legyűrni a bénító félelmet, ami miatt nem szívesen használja valaki az angolt? Mi a te kedvenc tipped erre?

Ha anyanyelvivel beszélünk, akkor érdemes arra gondolni, hogy mi mennyivel jobban beszélünk angolul, mint ő magyarul! Vagyis ha csak az ő idegennyelv-tudásán múlna, akkor nem tudnánk kommunikálni, igaz?

Azt is érdemes észben tartani, hogy mi a kommunikáció célja. Valószínűleg nem a BBC-be készülünk tévébemondónak, hanem útbaigazítást kérünk, bevásárlást bonyolítunk, vagy akár üzletfelekkel tárgyalunk. A lényeg ezekben a szituációkban az, hogy valahogy megértsük egymást, a többi nem számít!

5. Elképzelhető az, hogy valaki, aki retteg az éles helyzetben való angol nyelvhasználattól, egyszer csak elkezdi lazán, bátran használni az angolt? Mi kell ehhez? Vannak ennek fejlődési fokozatai? Vagy ez egy pillanat műve, és egyetlen fordulópont?

Ha vészhelyzetről van szó, akkor könnyen elképzelhető, hogy valaki elfelejt szorongani, és lazán kommunikál angolul. Általánosságban azonban úgy gondolom, hogy ez egy folyamat eredménye.

Először meg kell találni azt, hogy mi blokkol bennünket: 1) nem tudjuk, mit mondjunk, 2) nem tudjuk, hogyan mondjuk, 3) félünk attól, hogy nem értjük majd a választ, 4) félünk, hogy kinevetnek vagy lenéznek, vagy 5) mindenáron a tökéletességre törekszünk. Az első kettőn hamar lehet változtatni. A többi átformálásához egy kicsit hosszabb, tudatos munka szükséges.

6. Mi a magabiztos, laza angol kommunikáció ismertetőjegye? Mitől tűnik valaki magabiztosnak?

Nem az a lényeg, hogy tökéletesen beszélje valaki a nyelvet, hanem hogy jól érezze magát, miközben kommunikál. Biztos láttad már mediterrán országokban, hogy a helyiek harsányak, jókedvűek, és bizony sokszor kézzel-lábbal, de megértetik magukat a turistákkal, akik imádják őket, amiért mosolygósak és viccelődnek.

7. Amikor valaki segítséget kér, mi egy tanácsadó szerepe ilyen esetben? Te hogyan dolgozol együtt valakivel?

Legtöbbször már az nagy segítség és könnyebbség, hogy az ember elmondhatja valakinek a félelmeit és a szorongásait. Én megpróbálok belebújni az ügyfelem bőrébe, hogy megértsem, pontosan mi az, ami akadályozza őt, hogyan működik, mi viszi őt előrébb, és mi tartja őt fogva egy adott helyzetben. Az általános jó tanács nem elég, mindenki a személyiségének megfelelő, egyedi eszköztárat kap, mindezt egy oldott, laza, baráti beszélgetés során.

8. Ha egyetlen üzeneted lehetne, mit üzennél annak a nyelvtanulónak, aki most ezt a cikket olvassa?

Ó, erre van egy sztorim! Ha már feladnád a tanulást, vagy ha eluralkodik rajtad a félelem, jusson eszedbe Aicha, a szenegáli évfolyamtársam. Ez a lány úgy ment ki Hongkongba, egy nemzetközi, angol tanítási nyelvű iskolába, hogy maximum 50 szót tudott angolul. Teljesen egyedül kellett megtenni az utat, 16 évesen, két átszállással, úgy, hogy ráadásul Londonban lekéste a csatlakozást! Valahogy mégis odaért Hongkongba. És mindazok után, hogy úgy 50 angol szóval kezdte a sulit, nagyon jó eredménnyel zárta!

Ha neki sikerült, neked is menni fog! :)

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

0 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás