Búcsú a forgóajtón elsőnek kijövő magyartól

2014. 04. 04. | Desszert | 3 hozzászólás

PISA-sokk

Vegyünk érzékeny búcsút attól a generációtól, aki utolsónak ment be a forgóajtón, és elsőnek jött ki.

Ennek a jelenségnek hivatalosan is vége.

Az új PISA felmérés eredménye szerint ugyanis újfent romlott a helyzetünk. Most egy olyan területen is, ami valóban elevenbe vágó: kreatív problémamegoldás.

Ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni tanárokkal, kutatókkal egy oktatáspolitikai Facebook csoportban.

Tényleg nem érdekli az oktatás a szülőket?

Felmerült, hogy az oktatás már nem érdekli a szülőket, mert ha érdekelné, akkor megpróbálnának a demokrácia eszközeivel tenni valamit az utóbbi pár évben rohamosan romló helyzete ellen.

Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem a szülőket, ez vajon igaz-e.

A válaszok: „a szülő nem szakember”, „nem terjed ki a hatásköre” erre, annyit tehet csak, hogy csak megpróbálja a lehető legjobb helyre beíratni a gyerekét. És megjelenik van a masszív tanácstalanság is: „mégis mit tehetnének a szülők?”, „Menjünk talán tüntetni? Miért-milyen pontos céllal? Óriási reformra lenne szükség!”. És a tehetetlenség is előkerül: „ahhoz demokráciára is szükség lenne”, „Demokrácia? Hol?”

Minden egyes hozzászólóval mélyen együtt érzek.

Az “életképes gyerek” dilemmával szembesülő szülők, akiket ismerek, drága magániskolákba, vagy általuk preferált egyházi iskolákba próbálják a gyerekeket járatni, hogy elkerüljék a közoktatás életképtelenségre nevelő hatását. (Tisztelet minden jó tanárnak, tudom, vannak! De valljátok be: a ti kezetek is egyre szorosabb gúzsba van kötve…)

„Mit tegyek?” – kérdi a szülő

Az utóbbi időben egyszer-kétszer megálltam egy pillanatra, és nagyot nyeltem, amikor egy-egy nyelvtanulási tréning után a kérdésekre került sor. Az ok: kiérezni a totális tehetetlenséget és a végső kétségbeesést a szülő hangjából, amikor a gyerekei tanulási nehézségeiről beszél, és arról, hogyan kezelik ezt az iskolában.

Vagy amikor szomorúan elmondja, hogy a gyerekei nyelvórái másból sem állnak, csak az összes káros, megnyomorító tanulási/tanítási technikából, amitől óva intettem őket a tréningen. És a kérdés a végén mindig ugyanaz: mit tegyen? Mindjárt elmondom, mit szoktam tanácsolni, de foglalkozzunk előbb a problémával!

Ahogy egy tanár írta: „Mi rendszeresen szervezünk ún. szülői fórumokat, a több száz szülőből mindig az a kb. húsz jön el, akinek nincs gond a gyerekével.” Vajon a szülőket nem érdekli a saját gyerekük boldogulása? Dehogynem.

Csak vagy három állásban dolgoznak, vagy egyszerűen fel sem ismerik a tanulási problémákat, vagy, ami talán a leggyakoribb, már annyira reményvesztettek, hogy nem sok minden töri át az ingerküszöböt.

És persze nem mindenki képes drága magániskolákat és magántanárokat fizetni, hogy a gyereke ne szenvedje meg a jövőben a romló magyar közoktatás hátrányos hatásait. És – mert ilyen is van! – nem mindenki akar külföldre költözni emiatt.

Megjegyzem: közel 500-an töltötték ki a Külföldre költözők kérdőívét pár hónapja, és visszatérő válasz a „Miért költözöl/költöztél külföldre?” kérdésnél: a gyerek jövője és a magyar oktatás romló helyzete. Legyinthetnénk is, de szerintem inkább kétségbeejtő. Csak remélni merem, hogy a tanáraink nem fognak olyan elvándorlásba kezdeni, mint az egészségügyi dolgozók.   

A rövidtávú megoldás

Ahogy a szülők sorra ismerik fel, hogy az iskola nem adja meg a gyerekeiknek az élethez szükséges alapokat, alternatív lehetőségeket keresnek.

És emiatt az oktatási termékek és szolgáltatások piaca egy sosem látott felfutás előtt áll. Sőt, ez már el is kezdődött, ezt az én pozíciómból már most látni és érezni. Soha ennyi blog nem foglalkozott a szülők problémáival, soha ennyi gyerekeket és szülőket segítő, támogató DVD-t nem lehetett kapni. A gyerekek pénzügyi nevelésétől a diszlexia leküzdéséig ma már minden lehetséges „házilag” is. Soha ennyi tréning, hírlevél, sőt nyomtatott magazin sem volt elérhető a témában.

Persze, ez rövidtávú, „ideiglenes” megoldás.

Megkerüljük a rendszert, mert a rendszeren belül nem látunk megoldási lehetőséget.

Dr. Vekerdy Tamás említette egy interjúban azt a kutatást, ami már elég régen bizonyította, hogy minden centralizációs törekvés eleve csökkenti az oktatás kimeneteli minőségét. Teljesen világos, hogy ezt a kutatást egyetlen szakember sem olvasta abból a hatalmas vízfejből, amit az oktatási rendszerünkre ültettek. Vagy ha mégis olvasták, akkor is csak úgy, ahogy Lomb Kató a német megszállás idején oroszul tanult.

De már sok szó esett arról, mit nem tehetünk. Nézzük, mi maradt.

Van, amit TE is megtehetsz

A tréningek végén általában azt szoktam tanácsolni a szülőknek, hogy vigyék haza a tudást, és adják oda a gyereknek „falatokban”.

Keresd a tanulástechnikai tudást, a képességfejlesztés módjait, és vidd be a gyereked mindennapjaiba! Szülőként, ma egyetlen lehetőséged van: válj pedagógussá autodidakta módon! És ehhez nem kell drága, tandíjas iskola. Tanulj az internetről, vegyél részt konstruktív beszélgetésekben más szülőkkel!

Keresd az elkötelezett pedagógusok társaságát! Bízz bennük, kérdezd őket arról, hogy mit tehetnél!

Menj el minden szülői fórumra, sőt, szervezz ilyeneket TE magad! Van a gyereked iskolájában aggódó szülő? Hozz létre velük együtt egy zárt Facebook csoportot, ahol megbeszélhetitek a tapasztalataitokat! Linkeljetek be tartalmas cikkeket, érdekes weboldalakat! Beszéljétek meg ezeket! Legyen rendszeresség és menetrend benne, hogy ne haljon el! Mondjuk, legyen kötelező létszámtól függően heti/havi egy cikk feldolgozása! (Feldolgozás alatt értsd: elolvasás, kutatás a témában, vélemény megosztása róla.) Találkozzatok havonta, vagy akár három/hathavonta személyesen is, és foglalkozzatok egymás problémáival! Ezt hívják külföldön MasterMind csoportnak. Bevált technika, kár, hogy itthon nem nagyon használják.

A lényeg: tanulj, tanulj és tanulj! Ne (csak) reménykedj, hogy majd egyszer jobban mennek a dolgok! Fordítsd őket jobbra TE a saját mikrokörnyezetedben. És ki tudja, hova juthatsz el ezzel? Az alulról-felfelé irányuló kezdeményezések alapjaiban változtatták meg az egész világunkat. Sokszor.

És most TE jössz!

Te hogyan látod mindezt szülőként? Milyen forrásokat ismersz, amelyek hasznosak lehetnek egy szülőnek?

Tanárok! Ti mit javasolnátok egy gyerekéért aggódó szülőnek, akinek nem a legjobb kolléga jutott?

 

Add tovább az “Ajánlom” gombbal!

Szólj a Google-nak is, és nyomj egyet a +1 gombra!

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

3 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Gabi 2014-04-8 10:52

    Lapzárta és választások után egy szomorú hír:
    http://oktpolcafe.hu/elkoszonunk-2421/

    Az egyetlen valódi szakmaiságot és szakértelmet felvonultató oktatáspolitikai blog úgy érzi, nincs miért működnie tovább, és feladják. Nem jó ez így.

    Válasz
    • Farkas Márta 2014-04-8 19:31
      Szerintem most, és ezután lenne mégnagyobb szükség az ilyen fórumokra! Nem bezárni kéne, hanem ráerősíteni! Válasz
  • Dr. HEM 2014-04-17 23:28
    Én waldorfba vittem a gyerekeimet. A korábbi nyomorítások után végül ott lettek emberek, nyitottak, és most keresik a helyüket, mert nem értik a sok megtört embert maguk körül. Nekem már nem volt erőm harcolni a fiamért. Addigra már annyira tönkretették, hogy nem is volt partner benne. Most van esély, egyetemista... Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás