Család, gyerek mellett nehéz az angoltanulás

2011. 11. 10. | | 0 hozzászólás

De van olyan eset, amikor ez kifejezetten a segítségedre van, mint Szilvi esetében.

 

"Szerettem volna tudni angolul. De nem volt semmi komoly célom vele, pusztán az, hogy tetszett a nyelv. Nagy vehemenciával bele is vetettem magam, és tanulgattam is önállóan egészen egy-két hónapig. Csak hát… közbeszólt az élet.

Mivel nem volt konkrét (akár időben is sürgető) célom, ezért hamar más dolgok lettek fontosabbak. Tologattam magam előtt a tanulnivalót, majd egy idő után már lelki ismeret furdalásom sem volt, és a könyvek a fiók legmélyére kerültek. Ez kb. 15 évvel ezelőtt történt. Aztán persze a következő időszakokban is voltak fellángolásaim, de a vége mindig ugyanaz lett.

Az elmúlt 15 év alatt viszont éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Nem volt igazi hobbim. Olyan dolog, ami a fárasztó munka után feltölt, kikapcsol. Próbálkoztam sokféle dologgal, de egyikben sem találtam meg önmagam.

Együtt könnyebb angolt tanulni!

Tavaly aztán a fiam elkezdte az általános iskolát és indult a városunkban kéttannyelvű, angol-magyar, tagozat. Jó ötletnek tartottam. Egy idő után aztán elkezdtem kapisgálni, hogyha szeretnék neki majd segíteni a későbbiekben, és esetleg ki szeretnék tőle bármilyen leckét kérdezni, akkor nekem sem ártana tudni valamit. Persze volt még egy fontos momentum.

A kéttannyelvű suliban megjelentek a külföldi diákok, külföldi szülőkkel. És nagyon elkezdett zavarni az, hogy féltem attól, nehogy megszólítsanak, mert nem tudok válaszolni. Sőt, nem is értem amit mondanak. Így hát előkerestem a régi könyveimet, leporoltam a régi lelkesedésemet és nekiálltam.

Fokozatosan, először felelevenítettem a régi tudásomat, majd kezdtem hozzá újakat szedegetni. Nem hagytam magam most, hogy a napi rutin, és egyéb más feladatok legyűrjék a célomat. És mivel most volt célom, és szilárd elhatározásom, ez hatott. Kezdtem érezni, ahogy nő a tudásom. Fél év alatt hatalmasat fejlődtem. És közben valami nagyon fontosra is rájöttem.

A vágyott hobbi, amit sohasem sikerült megtalálnom, az végig ott volt az orrom előtt. Az, hogy angolul tanulok, a saját örömömre és találok benne sikerélményt, az egy pompás hobbi. Nagyon sok mindenre jó, és nagyon sokféleképpen lehet csinálni. Például kipróbáltam már a regényolvasást is, kezdő egyes szinten, pompásan ment és nagyon élvezetes volt.

 

 

Persze ez így nagyon rózsaszín. A nyelvtanulás nagyon sok gyakorlással jár, és bizony sok tananyag nem megy olyan könnyen. De nem szabad feladni. Biztosan sokan kinevetnek majd, de semmi nem ment számomra olyan nehezen mint a kérdő szórend.

Ha kérdő mondatot kellett megoldanom, akkor először mindig kijelentőben összeraktam magamban a mondatot, aztán átalakítottam kérdőre. Persze ez több időt vett igénybe… most már utólag nem is értem mit tökörésztem annyit ezzel, de más megoldás nem volt, mint kérdő mondat hegyeket alkotni. Aztán kb. 2 hónap után ment. Most már semmi problémám vele, de akkoriban úgy éreztem, hogy ezen soha nem fogok tudni túllépni.

Hát ez az én történetem. Bíztatok mindenkit, hogy tanuljon, akár csak a saját örömére, és tartson ki. Mert ha látja a javulást, azt, hogy egyre többet tud, egyre többet ért, és egyre könnyebben megy, az majd hatalmas lökést ad."

Piller Szilvia

 

Olvasd el a következő sikersztorit itt >>

 

 

Tetszett? Hasznos volt? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!

 

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

0 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás