Egy angoltanár őszinte vallomása

a bukásaink is építenek
Szalai Gabriella Angolutca

tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.

Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...

A sikereinket zajosan közzé tesszük, de a bukásainkat inkább eltitkolnánk.

Pedig a bukásaink is építenek. És belőlük ráadásul több is van.

Ezt Johannes Haushofer, a Princeton University pszichológia professzora mondta, aki azzal vált híressé, hogy megírt és közzétett magáról egy olyan önéletrajzot, ami csakis a kudarcait sorakoztatta fel.

Csatlakozni szeretnék hozzá: íme, az én 23 kudarcom az angolban.

(Én elkezdem, te meg hozzászólásban folytatod majd a tieiddel, jó? Csak emelt fővel!)

#1 Catskills hegység, New York állam legszebb része. Szűk baráti társasággal úgy döntöttünk, hogy hétvégére kitörünk a betonketrecből.

Késő este van, ülünk a tábortűznél. Holdfényben ragyog a tó, simogató szellő fújdogál, és pirul a pillecukor. Akár jól is érezhetném magam. De csak feszengek, mert képtelen vagyok tevőlegesen bekapcsolódni a beszélgetésbe. Mire egy értelmes mondatot összeraknék, már három témával odébb járnak…

Az élmény sokáig meghatározta az angol társalgáshoz való viszonyomat.

És akkor innen apró szösszenetekkel folytatom, jó?

#2 Sokáig egyszerűen képtelen voltam megjegyezni, hogy az „uncle” és az „aunt” közül melyik a fiú, és melyik a lány. Szégyen, de külön tanulási technikát kellett rá feltalálnom magamnak.

#3 A Szilícium-völgy számomra lehet, hogy már örökre Szilikon-völgy marad. Ez van. Majd javíts ki, légy szíves, ha neked mondanám!

#4 Egyszer azt bizonygattam egy tanítványomnak, hogy az „acquire” szóba nem is kell „C” betű. Kínos volt beleütközni utána a szóba. A „C” betű mintha gúnyosan nevetett volna rajtam.

#5 Sokáig rosszul ejtettem a subtle szót – nem tudtam, hogy ki kell hagyni a B betűt a kiejtésnél.

#6 Elkerülöm a függő beszédet. Túl sok az egyeztetés (is-was, here-there, yesterday-the day before), és türelmetlen vagyok hozzá.

#7 Nagyon nehezen fordítok magyarra. A két nyelv között nincs átjáróm. Ez anno önvédelmi mechanizmusként indult, hogy ne kelljen fűnek-fának fordítanom lelkemet gyilkoló és intellektusomon taposó dalszövegeket, de túl jól sikerült. A nem használt idegpályák benőtték magukat gazzal. Sokszor egyszerűen elengedem a magyart, és használom az angol szót. (Csak a legközelebbi barátokkal, persze, mert ők nem értik félre.)

#8 Kezdőként évekig kevertem a „bring” és a „take”, és a „borrow” és a „lend” igéket. Egyszerűen képtelen voltam megjegyezni, melyik milyen irányú. Szégyen, nem szégyen, de mutogatással tanultam meg.

#9 Egyszer jót nevettek rajtam a „vegetable” szó miatt. Nem azért, mert nem hagytam ki az „e” betűt, és nem a „töbl” végződés tévesztése miatt. Rosszabb, mert gőzöm nem volt róla, hogy így kell: a „v” betűmön nevettek. Mert ők picit keményebben, feltűnőbben ejtik, és az én kis gyönge, erőtlen v-m furán hangzott.

#10 A harmadik típusú feltételes mondatnál máig megállok a pillanat töredékéig. Hogy is kell összerakni? Would have, és had+3. alak. Jó. Akkor ugorjunk neki. Ha tempósan is, de kábé ez játszódik le bennem.

#11 Megvannak azok az igék, amelyek után vagy „to do” szerkezetet, vagy „-ing”-et kell használni? Tudod, finish eating (=befejezi az evést), deny saying (=letagadja, hogy mondta), de agree to go (=beleegyezik, hogy menjen), offer to help (=felajánlja, hogy segít), és a többiek:

Gerund vagy infinitive

Mázli, hogy példákon keresztül már belém másztak, mert ezeket sosem sikerült megtanulnom.

#12 Egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni a határozott névelő szabályokat. Hegyvonulathoz kell, hegyhez nem. Folyóhoz kell, tóhoz nem. Hát nem hülyeség? Úgyhogy feladtam. Mindegyikre van pár gyakran használt, betanult mintám (the Alps, Mount Everest, The Danube, Lake Balaton), és ha ez nem elég, hát legfeljebb tévesztek. No big deal.

#13 A commitment és a committed szavakban a dupla hangzókat alig pár hónapja tévesztettem el egy tréningen. Nyilvánosan. Gyorsan javítottam, de azért…mégis…na.

#14 Magyar emberrel KÉPTELEN vagyok angolul beszélni. Belehalnék, ha egy olyan multinál kéne dolgoznom, ahol két magyar is angolul beszélget. Tényleg. Folyton feszengenék. Mint egy szúrós ruhában, amitől az ember lánya bármi áron szabadulna.

#15 Szánalmas lektor lennék. Valamiért rögtön a helyes verziót olvasom, és egyszerűen képtelen vagyok kiszúrni a hibákat.

#16 Máig vannak régről visszamaradt kiejtési problémáim, amiket fokozatosan egyenesítgetek ki. Az „estimate” például nem mindig méjt, csak igénél. Főnévnél m’t. És a legújabb tanulási projektem: „awe” – hanem éjv, hanem ao. És valahogy mindig újabbak kerülnek elő. Mázli, hogy kihívásként viszonyulok hozzájuk, különben már rég elástam volna magam.

#17 A continUOUs szó leírásánál magamban sokáig „énekeltem” magamnak: U-O-U. Ma is mondogatom. Másképp talán nem is menne. Ez van, ezt kell szeretni.

#18 Vannak egyszerű szavak, amiken gondolkodnom kell. Például: a „compliment”-hez (=dicsér, elismer, bókol) legtöbbször nem tudok egy lépésben eljutni. Helyette először a „complaint” (=panaszkodik, reklamál) jut eszembe, aztán a „complement” szó (=kiegészít), és onnan ugrik be a „compliment”. Ez már így működik is kész.

#19 Egy spanyol tengerparti bárban egy vendégnek egyszer lényegében azt mondtam: soha nem lesz vécépapír a vécében. Véletlenül. Mert összekavartam az „állandóan” (=permanently) és „ideiglenesen” (=temporarily) szavakat.

20. Angolról kínkeservesen váltok magyarra. Keresem a szavakat, és „er”-zek utána, mint egy komplett idióta.

21. Próbáltál már erősen megmarkolni egy élő halat? Na, a present perfect (befejezett jelen idő) pont így működött számomra hosszú-hosszú éveken keresztül. Amikor már úgy éreztem, hogy stailan fogom, mindig kicsúszott a kezemből.

Ilyen a present perfect

Éveken át ápoltam vele ellenséges kapcsolatot. Volt, hogy úgy éreztem, kibékültünk, de aztán megint összevesztünk. Aztán egy pillanatra megint kristálytisztán láttam magam előtt, de röviddel utána megint leereszkedett közénk a köd. Ó, hogy hányszor ismétlődött ez! Sok-sok év olvasás, anyanyelvi beszélők megfigyelése, plusz pár év tanítási tapasztalat kellett ahhoz, hogy végre bevésődjön.

Biztos van, aki kapásból megtanulta. De én nem tartozom közéjük.

#22 Az angol nyelvű e-mailekben szerintem máig vétek hibákat. Error of performance. Nem tudhatom biztosan, hogy mennyit, mert gyorsan kommunikálok, és a megírás után a lehető legritkább esetben olvasom vissza az e-mailjeimet. De mindegy is, nem? Aki ebből ítél, annak lelke rajta.

És a végére egy utolsó, különösen kínos New York-i sztori, amit még sosem meséltem el senkinek.

#23 Sétálunk hazafelé a harmadik sugárúton a sarki olasz étteremből az akkori barátommal, már majdnem a ház előtt járunk, amikor megkér: mondjam el, mit gondolok a kapcsolatunkról. (Huh.) A tinilányos „it’s difficult” felnőtt emberként már rég nem teszi meg, a valósághoz viszont még nincs elég kifinomult szókincsem. Habozok. Mire ő: „tudod, az intelligencia egyik fokmérője, hogy mennyire vagyunk képesek szavakba önteni az érzéseinket”.

Na bumm. Lehülyéztek. Mondjuk, legalább kedvesen, gyengéden.

Ennyit szedtem össze, de gyanítom, hogy tudnám még folytatni. Voltak még bőven.

De nem bánom. Mert mindegyik tolt egy picit előrébb a szép, dallamos angol felé vezető úton. Csak egyszerű mérföldkövek, amelyek azt jelzik: kipróbáltam az angolom élesben, és újra és újra legyőztem nehézségeket a nyelvtanulásban. Én megdolgoztam az angolomért.

Te hogy állsz ezzel? Neked is voltak kínos kudarcaid?

Ha igen, akkor NE bánd, és NE szégyelld őket! Kiabáld őket bátran világgá! Akár itt, hozzászólásban!

Hidd el, az ilyesmikből egyenként többet tanulsz, mint egy csokor sikeredből együttvéve, és a vége az lesz, hogy legyőzöd, és a szolgálatodba állítod az angolt.

Vagy örök barátságot kötsz vele. Ki mire hajt. 😉

Tetszett? Hasznos volt? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!

Érdekel a TOP 50 cikk az Angolutcától?

Ha bátor vagy, próbáld ki!

Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.

Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!

Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!

#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?

A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>

#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?

Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>

#3 Naponta mennyit angolozzak?

Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>

#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?

Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>

#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?

Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>

#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?

Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>

#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?

A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>

#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?

Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>

#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?

Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>