Egy angoltanár őszinte vallomása
tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
A sikereinket zajosan közzé tesszük, de a bukásainkat inkább eltitkolnánk.
Pedig a bukásaink is építenek. És belőlük ráadásul több is van.
Ezt Johannes Haushofer, a Princeton University pszichológia professzora mondta, aki azzal vált híressé, hogy megírt és közzétett magáról egy olyan önéletrajzot, ami csakis a kudarcait sorakoztatta fel.
Csatlakozni szeretnék hozzá: íme, az én 23 kudarcom az angolban.
(Én elkezdem, te meg hozzászólásban folytatod majd a tieiddel, jó? Csak emelt fővel!)
#1 Catskills hegység, New York állam legszebb része. Szűk baráti társasággal úgy döntöttünk, hogy hétvégére kitörünk a betonketrecből.
Késő este van, ülünk a tábortűznél. Holdfényben ragyog a tó, simogató szellő fújdogál, és pirul a pillecukor. Akár jól is érezhetném magam. De csak feszengek, mert képtelen vagyok tevőlegesen bekapcsolódni a beszélgetésbe. Mire egy értelmes mondatot összeraknék, már három témával odébb járnak…
Az élmény sokáig meghatározta az angol társalgáshoz való viszonyomat.
És akkor innen apró szösszenetekkel folytatom, jó?
#2 Sokáig egyszerűen képtelen voltam megjegyezni, hogy az „uncle” és az „aunt” közül melyik a fiú, és melyik a lány. Szégyen, de külön tanulási technikát kellett rá feltalálnom magamnak.
#3 A Szilícium-völgy számomra lehet, hogy már örökre Szilikon-völgy marad. Ez van. Majd javíts ki, légy szíves, ha neked mondanám!
#4 Egyszer azt bizonygattam egy tanítványomnak, hogy az „acquire” szóba nem is kell „C” betű. Kínos volt beleütközni utána a szóba. A „C” betű mintha gúnyosan nevetett volna rajtam.
#5 Sokáig rosszul ejtettem a subtle szót – nem tudtam, hogy ki kell hagyni a B betűt a kiejtésnél.
#6 Elkerülöm a függő beszédet. Túl sok az egyeztetés (is-was, here-there, yesterday-the day before), és türelmetlen vagyok hozzá.
#7 Nagyon nehezen fordítok magyarra. A két nyelv között nincs átjáróm. Ez anno önvédelmi mechanizmusként indult, hogy ne kelljen fűnek-fának fordítanom lelkemet gyilkoló és intellektusomon taposó dalszövegeket, de túl jól sikerült. A nem használt idegpályák benőtték magukat gazzal. Sokszor egyszerűen elengedem a magyart, és használom az angol szót. (Csak a legközelebbi barátokkal, persze, mert ők nem értik félre.)
#8 Kezdőként évekig kevertem a „bring” és a „take”, és a „borrow” és a „lend” igéket. Egyszerűen képtelen voltam megjegyezni, melyik milyen irányú. Szégyen, nem szégyen, de mutogatással tanultam meg.
#9 Egyszer jót nevettek rajtam a „vegetable” szó miatt. Nem azért, mert nem hagytam ki az „e” betűt, és nem a „töbl” végződés tévesztése miatt. Rosszabb, mert gőzöm nem volt róla, hogy így kell: a „v” betűmön nevettek. Mert ők picit keményebben, feltűnőbben ejtik, és az én kis gyönge, erőtlen v-m furán hangzott.
#10 A harmadik típusú feltételes mondatnál máig megállok a pillanat töredékéig. Hogy is kell összerakni? Would have, és had+3. alak. Jó. Akkor ugorjunk neki. Ha tempósan is, de kábé ez játszódik le bennem.
#11 Megvannak azok az igék, amelyek után vagy „to do” szerkezetet, vagy „-ing”-et kell használni? Tudod, finish eating (=befejezi az evést), deny saying (=letagadja, hogy mondta), de agree to go (=beleegyezik, hogy menjen), offer to help (=felajánlja, hogy segít), és a többiek:
Mázli, hogy példákon keresztül már belém másztak, mert ezeket sosem sikerült megtanulnom.
#12 Egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni a határozott névelő szabályokat. Hegyvonulathoz kell, hegyhez nem. Folyóhoz kell, tóhoz nem. Hát nem hülyeség? Úgyhogy feladtam. Mindegyikre van pár gyakran használt, betanult mintám (the Alps, Mount Everest, The Danube, Lake Balaton), és ha ez nem elég, hát legfeljebb tévesztek. No big deal.
#13 A commitment és a committed szavakban a dupla hangzókat alig pár hónapja tévesztettem el egy tréningen. Nyilvánosan. Gyorsan javítottam, de azért…mégis…na.
#14 Magyar emberrel KÉPTELEN vagyok angolul beszélni. Belehalnék, ha egy olyan multinál kéne dolgoznom, ahol két magyar is angolul beszélget. Tényleg. Folyton feszengenék. Mint egy szúrós ruhában, amitől az ember lánya bármi áron szabadulna.
#15 Szánalmas lektor lennék. Valamiért rögtön a helyes verziót olvasom, és egyszerűen képtelen vagyok kiszúrni a hibákat.
#16 Máig vannak régről visszamaradt kiejtési problémáim, amiket fokozatosan egyenesítgetek ki. Az „estimate” például nem mindig méjt, csak igénél. Főnévnél m’t. És a legújabb tanulási projektem: „awe” – hanem éjv, hanem ao. És valahogy mindig újabbak kerülnek elő. Mázli, hogy kihívásként viszonyulok hozzájuk, különben már rég elástam volna magam.
#17 A continUOUs szó leírásánál magamban sokáig „énekeltem” magamnak: U-O-U. Ma is mondogatom. Másképp talán nem is menne. Ez van, ezt kell szeretni.
#18 Vannak egyszerű szavak, amiken gondolkodnom kell. Például: a „compliment”-hez (=dicsér, elismer, bókol) legtöbbször nem tudok egy lépésben eljutni. Helyette először a „complaint” (=panaszkodik, reklamál) jut eszembe, aztán a „complement” szó (=kiegészít), és onnan ugrik be a „compliment”. Ez már így működik is kész.
#19 Egy spanyol tengerparti bárban egy vendégnek egyszer lényegében azt mondtam: soha nem lesz vécépapír a vécében. Véletlenül. Mert összekavartam az „állandóan” (=permanently) és „ideiglenesen” (=temporarily) szavakat.
20. Angolról kínkeservesen váltok magyarra. Keresem a szavakat, és „er”-zek utána, mint egy komplett idióta.
21. Próbáltál már erősen megmarkolni egy élő halat? Na, a present perfect (befejezett jelen idő) pont így működött számomra hosszú-hosszú éveken keresztül. Amikor már úgy éreztem, hogy stailan fogom, mindig kicsúszott a kezemből.
Éveken át ápoltam vele ellenséges kapcsolatot. Volt, hogy úgy éreztem, kibékültünk, de aztán megint összevesztünk. Aztán egy pillanatra megint kristálytisztán láttam magam előtt, de röviddel utána megint leereszkedett közénk a köd. Ó, hogy hányszor ismétlődött ez! Sok-sok év olvasás, anyanyelvi beszélők megfigyelése, plusz pár év tanítási tapasztalat kellett ahhoz, hogy végre bevésődjön.
Biztos van, aki kapásból megtanulta. De én nem tartozom közéjük.
#22 Az angol nyelvű e-mailekben szerintem máig vétek hibákat. Error of performance. Nem tudhatom biztosan, hogy mennyit, mert gyorsan kommunikálok, és a megírás után a lehető legritkább esetben olvasom vissza az e-mailjeimet. De mindegy is, nem? Aki ebből ítél, annak lelke rajta.
És a végére egy utolsó, különösen kínos New York-i sztori, amit még sosem meséltem el senkinek.
#23 Sétálunk hazafelé a harmadik sugárúton a sarki olasz étteremből az akkori barátommal, már majdnem a ház előtt járunk, amikor megkér: mondjam el, mit gondolok a kapcsolatunkról. (Huh.) A tinilányos „it’s difficult” felnőtt emberként már rég nem teszi meg, a valósághoz viszont még nincs elég kifinomult szókincsem. Habozok. Mire ő: „tudod, az intelligencia egyik fokmérője, hogy mennyire vagyunk képesek szavakba önteni az érzéseinket”.
Na bumm. Lehülyéztek. Mondjuk, legalább kedvesen, gyengéden.
Ennyit szedtem össze, de gyanítom, hogy tudnám még folytatni. Voltak még bőven.
De nem bánom. Mert mindegyik tolt egy picit előrébb a szép, dallamos angol felé vezető úton. Csak egyszerű mérföldkövek, amelyek azt jelzik: kipróbáltam az angolom élesben, és újra és újra legyőztem nehézségeket a nyelvtanulásban. Én megdolgoztam az angolomért.
Te hogy állsz ezzel? Neked is voltak kínos kudarcaid?
Ha igen, akkor NE bánd, és NE szégyelld őket! Kiabáld őket bátran világgá! Akár itt, hozzászólásban!
Hidd el, az ilyesmikből egyenként többet tanulsz, mint egy csokor sikeredből együttvéve, és a vége az lesz, hogy legyőzöd, és a szolgálatodba állítod az angolt.
Vagy örök barátságot kötsz vele. Ki mire hajt. 😉
Tetszett? Hasznos volt? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!
Ha bátor vagy, próbáld ki!
Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
Szia, Gabi hát még most is Nehezen jegyzem meg az Angol szavak Magyar jelentését és hát ugye az ige idők is gondot okoznak meg azok a fránya mondat kiegészítések hát azoktol NAGYON FÁZOM IGAZI MUMUSSÁ NÖVI KI MAGÁT Ha GYORSAN MEG,NEM,BÍRKÓZOM VELE De GYŐZTES TÍPUS VAGYOK ÚGY GONDOLOM Vagyis ELŐBB Vagy UTÓBB ÚGYIS ÉN GYŐZÖK!.
Így is van!! Egyetértek!!
Szia!
Az egyik legrosszabb dolog: előadást kellett tartanom angolul (jó diáim voltak), de már előre izgultam, hogy egy adott szó nem fog eszembe jutni a megfelelő pillanatban. És tényleg nem jutott eszembe (csak a hazaúton 🙂 ).
Hát ez annyira jóó! 🙂 Az tetszik legjobban benne, hogy hazaúton eszedbe jutott… 😀
Köszönöm!!!
Kedves Gabi!
Nagyon hasonló az én listám is: szinte hihetetlen, hogy a példák kb. 80%-a egy az egyben megegyezik! Ráadásul nyelvtanárként! Persze a szituk nem…
Viszont lektorálásban ott vagyok a szeren! Tartalmilag és az elütések szintjén egyaránt, úgyhogy ha egyszer meggondolod magad, vagy megváltozol és fontos lesz, állok szíves rendelkezésedre :-)!
Üdvözlettel: Imola
Köszi, Imola! És azt is, hogy leírtad ezt! Nyelvtanulóknak mindig motiváló, ha a tanár is tudja, milyen a küszködés a nyelvtudásért. 🙂
Sziasztok!
Nyelvtanár vagyok, de még mindig nem tudom pontosan elmagyarázni, és nem is értem, a WILL-es jövő idő összes használatát. A múltkor már azt javasoltam az egyik diákomnak, hogy azt jegyezze meg jól, hogy mikor kellBE GOING TO szerkezetet és mikor folyamatos vagy egyszerű jelent használni jövő idő kifejezésére, ami nem egyértelmű ott használjon WILL-t. Egyébként jól tettem?
A másik a who/that/which/what együttes, bevallom, minden alkalommal újra át kell néznem (főleg a finomságokat) mielőtt tanítom.
Kiejtésben is volt pár baki. Évekig nem tettem különbséget az „a bath – to bathe” típusú pároknál, ugyanúgy ejtettem az igét mint a főnevet. A kiejtett -ed végződések nekem is gondot okoztak, pl. ragged. Erre van egyébként szabály, hogy mikor kell „id”- nek ejteni azon kívül ha az ige t vagy d hangra végződik? Vagy ezeket egyesével meg kellene tanulni? Spelling: Pont minap akartam felhívni tanulóim figyelmét hogy a „coach” (edző/ busz) illetve a couch (kanapé) könnyű összekeverhetőségére, csak épp az utóbbit így írtam fel „couche”. Éreztem hogy valami nem stimmel, de muszály volt megnéznem egy egynyelvű szótárban, mert nem ugrott be, hogy mi a baj. És még hosszan sorolhatnám… to advertise és advertisement kiejtése, Sweden/ Swedish, a másodikat is hosszú í- vel mondtam sokáig….and so on….
„de muszály volt megnéznem egy egynyelvű szótárban, mert nem ugrott be, hogy mi a baj.”
helyesen: muszáj
elnézést, de számomra kicsit ijesztő, hogy Ön tanár, ilyen helyesírással.
ami az angolt illeti, én nem vagyok angoltanár, és 2009-ben volt lehetőségem felnőttként elkezdeni a nyelvet, iskolai keretek között soha nem tanulhattam, csak a németet, de amiket Ön angoltanár létére problémaként fogalmazott meg, annak egy jó része számomra teljesen érthető és világos.
elnézést a véleményem miatt, de hogy Mo.-n a nyelveket beszélők olyan csekély számban vannak, az valahol oda vezethető vissza, hogy a nyelvtanárok (Önök) sem állnak a helyzet magaslatán.
Szia Gabi!!annyira jó ez a cikk is 🙂
Mentettem az ing és to képet, én folyton keverem.Az utóbbi egy évben jártam angolra vasárnaponként,szívem alatt a második babónkkal.Diplomamentés.Nagyon jó tanárunk volt, akárki helyettesítette inkább hiányoztam és írásbeli feladatokkal pótoltam. Csak angolul beszélhettünk,de mindig mesélt Ő is storykat amikor külföldön tanult,bakikat is.Ő hívta fel a figyelmem,hogy folyton passzívban akarok valamit kifejezni, amikor lehet egyszerűbben is.Gimiben pedig órán a species, (lehet itt is rosszul írom) feladta a leckét. Mai napig mondom hangosan…ahol „s” van ott „sz” mondok és fordítva…addig kellett ismételnem, míg nem sikerül.Már én is nevettem,hogy nem megy 🙂
Köszi, hogy itt vagy! 🙂 Amúgy a gerund és infinitive problémára a fenti kép helyett Dohár Péter Kis angol nyelvtanját ajánlom szívből! Én sok példát anno onnan tanultam. Könnyű Katit táncba vinni…és a többieket.
Gyerekkoromban, mikor még nem kezdtem el angolul tanulni, a naptárból tanultam meg a napok neveit, így: sundai, mondai, tuesdai és így tovább. Igaziból még ma is így azonosítom be a napokat.
Háát… az elején nekem a brought, enough, thought típusú szavak jelentettek kisebb gondot. Simán broúght-nak, enoúg-nak és tóúgt-nak mondtam őket, amiket a tanárom általában hangos „Micsodával??” reagált le… 🙂
Erről jut eszembe az (ismered?), hogy az Australia szóban három „a” betű van, és mindhármat máshogy ejtik. 🙂 🙂
Szia Gabi!
Előjött jópár emlék az írásod kapcsán. A kudarcok és nehézségek valóban építenek. Ha könnyen jött volna az angol tudás, lehet, hogy ma nem tanítanám, mert nem tudnám, hol vannak a buktatók, miben tudok segíteni.
1. A niece-nephew párost én is kevertem. Arról jegyeztem meg, hogy a niece a lány, hogy ő a nice 🙂
2. A kiejtésem sokáig nagyon nem tetszett, darabos-magyaros volt, mert sehogy sem tanították. Mígnem egyszer megelégeltem, és megtanultam szebben beszélni – a középiskolai nyelvtankönyv leírása alapján. Azóta jobb, de volt egypár kis tanítványom, akikre irigykedtam, mert ők kapásból gyönyörű kiejtéssel szólaltak meg 🙂
3. Általában el kell gondolkodnom, hogy a breathe bresz vagy brísz 🙂
4. A szavak hangsúlyát néha 10x is meg kell néznem/hallgatnom, hogy jól tudjam kiejteni.
5. Az awesome-ot nem tudom szépen kimondani, mert mintha a szó elején nem lenne semmi.
6. Azt hittem, viszonylag jól fordítok (hiszen már évek óta szükség volt rá a munkám kapcsán), míg egy valódi lektor ízeire nem cincálta egy hosszabb fordításomat. Azóta inkább tanítok – sokkal jobban élvezem is – így mindenki jobban jár 🙂
Szép lista, köszi, hogy leírtad, szerintem másokat bátorít!! 🙂
Bocsi, de szerintem a present perfect az a befejezett jelen és a present continuous a folyamatos.
Amúgy nekem a legkínosabb, hogy egymásnak ellentmondó igéket keverek, pl. egyszer rászóltam egy külföldire, hogy Don’t eat my dog. 🙂 összekevertem a feed-del…
Egy Szása nevű sráccal közöltem, hogy a nevét „easy to forget”, remember helyett…
és rendszeresen keverem a borrow-t a lend-del, a give-et a get-tel, ráadásul csak beszédben, szóval csak olyankor, amikor tanúk is vannak rá. 🙂
Továbbá nekem a yesterday is yesterday meg a tomorrow is és állandóan rácsodálkozok a tomorrow-os mondatokra miért vannak jövő időben, aztán rájövök, hogy „jah az nem a yesterday” (valamiért így angolul gondolok rá) ráadásul a „tomorrow”-nál mondanom kell magamban, hogy 1 m 2 r, különben elrontom.
Mondjuk magyarban is van ilyen, a -ba, -be, -ban, -ben szavaknál mindig megkérdem magamtól, hogy „hol? hova?” különben elrontom.
Hát, ez az easy to forget eddig viszi a pálmát szerintem… 😀 Köszi, hogy leírtad! Külön köszi, hogy észrevetted az igeidő dolgot, máris bebizonyítottam, hogy szánalmas lektor lennék. 😀
Szia Gabi!
Sok hasonló dolog eszembe jutott a cikked olvasása közben. Talán a legemlékezetesebb mélypont az volt, amikor már középfokú nyelvvizsgával a zsebemben egy egyetemista csoport tagjaként nyári nyelvtanfolyamon voltam Newcastle upon Tyne-ban. Átugrottunk Skóciába kirándulni. Egy pub-ba betérve magamra vállaltam a rendelést, majd amikor a pultos elismételte a kért italokat egy kukkot sem értettem belőle.
Skócia? Nem csodálom!! 😀 😀
Óh-hahaha… na, jó, mondok! 🙂 De a szégyenlősségem miatt csak két olyan kudarc, amit én általánosnak gondolok:
1. Polcon porosodó angol anyagok sokasága, hasznosnak gondolt könyvek, soha nem olvasott jegyzetek…
2. Meg sem nyitott, pedig-pár-perces e-learningek, appok, email-feladatok — csillagozva! :Đ
Sajnálom, hogy amikor az „ez-de-jó-lesz!” lendület tartott, nem használtam őket… akkor élmény lett volna, eredménytől függetlenül, de elindul valami hasznos és szórakoztató – de aztán a „megfelelő pillanatra várva”, „amikor majd lesz időm”, és azóta kudarcemlék… hozzájuk sem nyúlok.
Van ismerőstől könyvem és innen tanulókártya is, amit szerencsére AZONNAL elkezdtem használni – ők azóta is jó pajtások! 🙂
Jó a cikk, sokmindennel pont így vagyok és már eljutottam arra a szintre, hogy ezekről beszélek is a tanítványaimmal. Őszintén. Elmondom miben hibázom, hogyan próbálom javítani magam. Azt szoktam hagsúlyozni, hogy a rosszul elsült dolgok ellenére igenis nem szabad kétségbe esni és feladni. Legutóbb mondtam nekik, h kitöltöttem a témazárójukat és olyan hibába estem hogy, …. erre figyeljenek oda.
Köszönöm, Bernadett! <3 És jól látod, pont az a titok nyitja, hogy AZONNAL elkezdd használni. Sokkal nagyobb eséllyel fejlődsz így. Ez az, amiért az Angol Plusz Magazinba, a cikkek linkjei alá is odaírom, hogy "olvasd el most, ne tedd félre". Így tanulunk, ha nem halogatunk. 🙂
Nagyon jó rácsodálkozni, hogy nem csak én vagyok ilyen béna hogy egyszerű szavakat képtelen vagyok megjegyezni.
Pár példát és esetet írok is 🙂
Wales-ben voltam önkéntes segítő. Egyik nap megkértek, hogy szedjem le a kertből a …. valamit. Megkérdeztem, hogy az mi? Mutatták meg mondták, hogy hosszú és zöld. Hmm.. uborka. Hány darabot szedjek? Csodálkozva néztek rám és adtak egy nagy dobozt, hogy ezt tele. Én kirongyoltam az üvegházba és nagyon boldog voltam, hogy az összes uborka megtöltötte a dobozt. Kár hogy babot kellett volna bele szednem 🙂
Wales-i vendéglátóinkat kísérgettem Budapesten. Egy református templom előtt járva megkérdezték, mi van odaírva. Lazán fordítottam: God is my srange castle (Isten az én erős váram). Nem értettem miért néznek rám olyan furcsán 😀
Szintén Wales-i vendégeinknek el akartam mesélni, hogy strand is van a Margit szigeten, de azt hogy „sztrend” nem akarták érteni. Gondoltam majd elmagyarázom, ez egy olyan uszoda, aminek nincs teteje. Ez jött ki belőle: Bathroom without roof. Szerintem nagyon elgondolkoztak az igen érdekes magyarokon 😀
Mikor kinn voltunk (kb ezer éve) szinte nulla nyelvudással érkeztem. Eredetileg a walesi nyelv rejtelmeiben akartam elmélyedni, de kiderült mindenki angolul beszél csak. Én viszont úgy sem igazán. Szerencsémre a házigazdánk angoltanár volt, így szeme sem rebbent a nyelvi leleményemen, miszerint ha valamit múlt időben akartam mondani, a momdat elején közöltem it is was, majd folytattam jelenben.
Gabi felsorolásából nagyon ismerős, hogy nem nagyon vagyok hajlandó megszólalni ha magyar is van a beszélgetésben. Anyanyelviekkel, vagy más külföldiekkel nagyon lelkesen és rosszul kommunikálok, de ahogy olyan is ott van aki magyarul és angolul is tud, nekem annyi.
Mostanában egy online játék kapcsán sokat chatelek angolul. Ha egy emberrel beszélgetek, semmi baj. De ahogy többen is csevegnek, kikapcsolok, mert mire megszülöm a spontán mondatomat, kb három témával odébb járnak.
Rettentően zavar (de tudom normális) hogy ha olvasok, az írott formáról felismerem a szavakat (már amit tudok), de ha le kell írni sokszor az egészen egyszerűeknél és elbizonytalanodom, hogy biztosan jól írom-e.
Még két mumus (a sok nyelvtani mumusról nem is beszélek) a daughter, ami nekem doughter maradt (pedig így leírva olyan fura) meg az about, aminek a végére biztos ami biztos oda szoktam még egy h-t írni: abouth (mondjuk így sokkal szebb) 😀
Hibásan-folyékonyan beszélek angolul nyelvtanilag is meg a kiejtést illetően is de magasról le..om.
Nem könyvből tanulok másoktól lesem el és nem gondolkodtam rajta éveken át mit miért mond nekem elég volt hogy így mondja az angol és kész.
Őszinte leszek nekem nem okoz problémát.
Nyelvvizsgám nincs és soha nem is akartm.