Hogyan tanulj a bukásokból?

2010. 11. 18. | Motivátor | 21 hozzászólás

Hogyan tanulj a bukásokból?

1995. december 11-én nagy tűzvész pusztított az amerikai Lawrance városában.

Egy textilüzem csarnoka gyulladt ki, és vált a földdel egyenlővé pillanatok alatt. Feuerstein, a vállalat vezérigazgatója ekkor már 70 éves volt. Itt volt az ideje, hogy szépen felvegye a biztosítási összeget, aztán elköltözzön a napfényes Floridába, és vígan élvezze megérdemelt nyugdíjas éveit. De ha így tesz, az eset nem vonult volna be az üzleti történelembe.

Ehelyett ő kivett 10 millió dollárt a saját zsebéből, hogy ugyanott újjáépítse az üzemet, és hogy az újjáépítés alatt képes legyen továbbra is fizetni az alkalmazottak bérét. Talán nem kell magyaráznom, miért ő az egyik példaképem. És a történet vége már legenda.

A cég 90 nap múlva újra teljes kapacitáson működött. A tűzvész előtti 6-7%-os selejtarány 2%-ra esett vissza. Feuerstein szerint az alkalmazottak a rájuk költött pénz tízszeresét „fizették vissza”. Clinton elnök egy washingtoni meghívással fejezte ki nagyrabecsülését. Szívhez szóló, szép sztori, ugye?

De a legszebb benne, hogy tanulhatunk belőle a nyelvtanulás tekintetében is!

A sikeres emberek titka

Mit teszel akkor, ha épp kezdenél magadhoz térni, és aztán jön egy csapás, ami lenullázza az eddig befektetett munkádat, bezárja a lehetőségeidet, és megsemmisíti a várt eredményeket?

A sikeres emberek szerint gyakran többet tanulhatunk a bukásainkból, mint a sikereinkből. Sokat hallani tőlük, hogy egy-egy nagyobb bukás, vagy egy-egy katasztrófa hatására jobb emberré lettek. Való igaz.

A krízishelyzetek arra jók, hogy szembesítsenek bennünket a realitásokkal, amiket egyébként igyekeznénk a szőnyeg alá söpörni. Ballépéseink következményei egy pillanatra megálljt parancsolnak nekünk, és elszámolásra kényszerítenek bennünket. Ez a szélsőséges krízisek haszna.

Miért jobbak a nagy bukások, mint a kisebb akadályok?

A kisebb akadályok ezzel szemben inkább a tagadást váltják ki. „Ez csak egy próbavizsga, nincs igazi tétje. "Rosszul sikerült, na és?”, „Nem baj, hogy ma kimaradt a tanulás. Majd holnap kétszer ennyit tanulok!”, és „Ez nehéz téma volt, egy más témájú szöveget sokkal jobban értenék!”. Ugye ismerős?

A kis dolgokon hamar túllépünk. De az igazi katasztrófákon nehezebb. Nézzük, Te hogyan birkózol meg velük!

Végezz el egy egyszerű tesztet!

Tedd fel magadnak ezt a kérdést: fel tudok idézni két-három olyan konkrét eseményt, amely eséllyel pályázhatna az „Életem legjobb hibája” címre? Ha igen, jó úton jársz!

3 út, amit választhatunk

A nagy bukások megsemmisítő hatásúak lehetnek. De az igazán sikeres emberek élettörténetében mindig van egy ilyen megsemmisítő hatású élmény, megaláztatás, elutasítás, mellőzés, amit el kellett viselniük. És nagyon nehéz ám fenntartani az önértékelésünket, ha támadás ér minket, épp amikor a legsebezhetőbbek vagyunk! Paradox módon azonban az ilyen tapasztalatokból olyan erő is születhet, amely váratlan sikereket hoz. De nem mindenkinek!

Azok az emberek tudják legkönnyebben elviselni a bukást, akik egy folyamat részének látják azt, és nem egy állomásnak – netán végállomásnak. Mert a bukás mindig a tanulási folyamat része. Nincs kivétel.

Anett, az irodavezetőnk múltkor például pánikban hívott, hogy valamit csinált, és a weblap nem elérhető, csak egy hibajelzést látni a helyén. Megnyugtattam: én az első munkahelyemet egy DOS alatt, szerveren kiadott DEL *.* utasítással kezdtem. (Értsd: törölj mindent a központi gépről!)

Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, és csak az nem bukik el időnként, aki nem halad.

 

Érdekel a TOP 25 cikk gyűjteménye az oldalról, egyben? AZONNALI INGYENES LETÖLTÉS ITT>>

 

Nézzük, melyik 3 utat választhatjuk, ha elbukunk!

1. Kifogásként használjuk, hogy miért NE tegyünk meg valamit. („Nekem úgysincs nyelvérzékem, minek erőlködjek!”, „Nyelvtudás nélkül is tudok boldogulni, hiszen most sem használom az angolt!”, „Nincs több pénzem a nyelvtanulásra, és eddig is túl sokat fektettem bele eredmény nélkül.”)

2. Business as ususal. Nem használjuk fel semmire a tapasztalatot, ugyanazt tesszük, mint előtte és ugyanúgy. („Hát, ez van, majd próbálkozok még egyszer.”, „Majd egy év múlva újrakezdem, hátha akkor több kedvem lesz hozzá.”)

3. Arra használjuk a tapasztalatot, hogy bebizonyítsunk magunknak valamit. („Aha, szóval a magnóhallgatás a gyenge pontom, akkor arra gyúrok majd!”, „Na, nézzük, mit csinálhatnék jobban, hogy legközelebb ne adjam fel 4 hónap után.” "Teljesen kizárt, hogy ezt én nem tudom megtanulni, utánanézek, hogyan jobb tanulni, és újra nekiugrok!")

Te például melyik utat választod gyakrabban?

6 kérdés, hogy sikeresebben megbirkózz a kudarccal

És most egy gyakorlat. Végezd el itt, és hagyd meg kommentként! És olvasd el a többiek kommentjét, hogy érezd, nem vagy egyedül! Megnyugtató lesz! És ha leírod a tapasztalataid, nagyon sokat tanulok majd én is belőlük…

Válaszold meg az alábbi kérdéseket! Talán felfedezel valami tanulságot!

 

1. Mi volt életed legjobb hibája/bukása a nyelvtanulás terén?

2. Hogyan érezted magad tőle rögtön utána?

3. Mi volt a TE szereped benne? Mitől volt bukás?

4. Származott belőle valami jó? Mi? Vagy nyitott neked valamilyen új lehetőséget ez később? Milyet?

5. Mi segített, hogy túltedd magad rajta?

6. Mit tanultál belőle? Hogyan használtad fel a tanultakat?

 

Egyetértesz? Tiltakozol?

Várom a tippjeidet és a megjegyzéseidet is!

 

 

Hasznos volt? Tetszett? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!

Instant angol tanulókártyák

 

Tudtad, hogy okos, gyors haladást adó angol tanulókártya csomagokat is kaphatsz tőlem?

12 év tanuláskutatásának eredményeit kapod meg az angol tanulókártyáimmal – válaszd ki a neked épp megfelelőt a webshopban:

Okos angol tanulókártyák elfoglalt, rohanó felnőtteknek

 

 

 

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

21 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Viki 2010-11-18 00:00
    Sziasztok!

    1. Az én legnagyobb bukásom az volt, hogy ellustálkodtam a középiskolai angolórákat. Igaz, a tanáraink nem a legjobbak voltak, de én sokkal jobban kihasználhattam volna az órákat.

    2.Rögtön utána nem bántam ezt meg, persze, csak most, így visszatekintve bánom nagyon.

    3. Az én szerepem az volt, hogy lusta voltam, és akkor még nem láttam, milyne fontossá válik az angol az életemben késõbb.

    4. Inkább bezárt kapukat, elõttem, lehetõségeket nem teremtett. Illetve azért összeismerkedtem pár jó fej emberrel késõbb a nyelvtanfolyamokon, a nyelviskolákban, ahova jártam. és találkoztam jó tanárral is, aki megszerettette velem az angol nyelvet.

    5. Igazán máig nem tettem túl magam az ostobaságomon, hogy már rég elõbbre járnék az angolban, sõt, lehet, hogy egy második nyelvet tanulnék éppen. De a szükség azért segített: rájöttem: kell az a nyelvtudás, egyre inkább látom, hogy nélküle be vagyok zárva egy ketrecbe!

    6. A tanulság: ha az élet ad neked egy lehetõséget, ki kell használnod, mert késõbb bánni fogod! És még ha rossz tanárod is van, tegyél meg mindent, mert nem a tanár tanul helyetted! Válasz
  • Mádi Sándor 2010-11-18 00:00
    1.) Kétszer nem sikerült a középfokú nyelvvizsga.
    2.)A pontok láttam és hát nagyon rosszul, hogy másodjára még kevesebb pontot sikerült a szóbelin összeszedni.
    3.)Minden rajtam múlt. A kérdés ez volt: What do you do in your free time? Nem minden vizsgázó álma? Ebbõl azt lehet kihozni amit szeretnénk. Nekem mégis sikerült melléfognom :)
    4.)Persze, származott jó. Rájöttem, hogy én irányítom a vizsgát, és többmindent is. A lényeg hogy olyan helyre tudjuk terelni a dolgokat amiket tudunk, vagyis amivel eladjuk magunkat.
    5.)Hogy olyan nem volt, hogy valakinek 100.-ra sem sikerült :P
    6.)Mutassam amit tudok, menjek bele részletesebben a dolgokba, ne csak suhintsam a felületét.

    Egyetértek a cikkel teljesen. Válasz
  • Marianna 2010-11-18 00:00
    Talán nem is bukás volt, hanem inkább meglepõ élmény.

    Teljesen magabiztosan kezdtem neki a középfokú angolnak, abban a tudatban, hogy az írásbelin verhetetlen vagyok, de a szóbeli... hát az necces. Nem vagyok túlságosan bõbeszédû, hm, ez inkább csak voltam. ( Nekem a nyelvtanulás segített a személyiségfejlõdésben is!!! )

    Ehhez képest a szóbeli sikerült elsõre, viszont az írásbelin ”visszatapsoltak”, ami a legbosszantóbb, hogy csak néhány ponton múlt a dolog.

    Viszont én nem kerestem menekülõ utat, mert addigra már találtam egy remek tanárnõt, és ”rákaptam” a nyelvtanulásra.
    Elhatároztam, hogy addig nem adom fel, amíg nem sikerül...

    ...és így tettem. Válasz
  • Anett 2010-11-18 00:00
    Én kisiskolás korom óta imádtam az angolt.
    Általánosban oroszt tanultunk.
    Végre eljött a gimi.
    Tanulhatok angolt.
    Beraktak a német csoportba.
    Gyûlöltem.
    Már felnõtt fejjel, elkezdtem egy magán angol tanfolyamot.
    Nagyon jól ment.
    De, gyakorlatilag már a középfokú vizsga elõtt, anyagiak miatt, abba kellett hagynom a nyelvtanulást.
    Akkor két gyermek mellett tanultam.
    Most fejezek be egy 11 hónapos ingyenes tanfolyamot (mostmár három gyermek mellett).
    Gyakorlatilag nulla szabadidõm van tanulni.
    Pár nap múlva befejezzük, és még messze vagyok a középfokú vizsgától.
    De nem fogom abbahagyni a nyelvtanulást.
    Filmek eredeti nyelven, angol nyelvû könyvek...
    Legalábbis ezt tervezem.
    Bár egy ekkora családban ezt nagyon nehéz megvalósítani.
    DE ÉN MEG AKAROK TANULNI ANGOLUL Válasz
  • emese 2010-11-18 00:00
    Még általános iskolában történt németórán, hogy a kiejtésemet a tanár többször is borzasztónak nevezte. Szörnyen éreztem magam, és mivel nem tudtam, hogy mi lenne a helyes kiejtés, inkább igyekeztem minél kevesebbet beszélni. Késõbb a gimiben ugyanígy tettem az angol nyelvvel.

    Az volt a legnagyobb bajom, hogy saját magamat blokkoltam le, és elhittem, hogy nem is fogok megtanulni helyesen beszélni.

    Késõbb, amikor túltettem magam ezen a rossz beidegzõdésen, inkább már a bizonyítási vágy hajtott, hogy ”csakazértis” menni fog ez nekem!

    Sokat segített nekem egy késõbbi jó tanárom, meg erõt merítettem Lomb Kató könyvébõl is. +Az írásbeli nyelvvizsgám jól sikerült, az hajtott, hogy akkor a szóbelit is meg tudom csinálni.

    A tanulság az, hogy merjünk hibázni, és merjük utána a hibákat kijavítani!
    Válasz
  • Dóri 2010-11-19 00:00
    Idén sikertelen volt a nyelvvizsgám. Rengeteg energiát, idõt, pénzt fektettem bele, és mégsem..
    Jött a tagadás, mentegetõztem, hogy végülis nem angolul tudok, hanem nyv-ra készültem, és végülis elsõ alkalom, meg csak 5 hónapig készültem.
    Azt gondoltam mindent megtettem, pedig az utolsó két hét már nagyon nehéz volt, és talán nem is tettem meg mindent.
    A hozzáállásomon változtatott rengeteget. Nem is az angoltanulás, hanem az életben levõ dolgokhoz való hozzáállásomat változtatta meg, és ennek nagyon örülök. Megtanított, hogy ne görcsösen ragaszkodjunk valamihez, hogy emellett is vannak más fontos dolgok is..
    Bejelentkeztem a következõ alkalomra, de már higgadtabban, lelkesebben. Egyetértek a cikkel! Egy sikertelen nyelvvizsga nem azt jelenti, hogy alkalmatlanok vagyunk, csak még tanulnunk kell, az angolt is..... és gyakorolnunk az életben is...
    Megtanultam, hogy nem a bukás számít, hanem az, ahogyan felállunk belõle! Válasz
  • Sipos-Szabó Erz 2010-11-19 00:00
    Kudarcnak ítélem meg, hogy képtelen vagyok-voltam koncentrálni magára az angol nyelv tanulására, úgy éreztem, hogy a koromnál fogva(65) a társaimmal (30-max31) évesekkel nem tudok együtt haladni, és nem akarom õket visszatartani az órai munkákban. Jó lenne tudni, hol van kimondottan un. szépkorúaknak oktatás, nekem feltétlen le kell tennem egy alapfokú angol nyelvvizsgát, mert csak akkor kaphatom meg az OKJ-s újságíró bizonyítványomat, tavaly végeztem, és kértem a Minsiztériumot az eltekintéstõl, nem kaptam meg. Válasz
  • Balázs Cecília 2010-11-19 00:00
    1. 43 éves vagyok, ez azért fontos, hogy el tudjuk helyezni a kort, amiben nyelvet tanultam. Középiskolában oroszt és németet tanultam. Ororszt jobban szerettem, nyelvvizsgáztam is, de nem tudtam sehol használni( jött a rendszer váltás és elsöpörte!) Maradt a német, amit nem annyira szerettem, de már legalább tanultam valamennyire! Tudtam, hogy ahhoz még túl ”fiatal vagyok” hogy idegen nyelv tudása nélkül haladjak a munkaerõpiacon, de nem volt égetõ. Tanulgattam a németet hol itt, hol ott, vártam a lehetõséget..és majd akkor ”ráhajtok”! Egy giga cég települt városunkba, az összes felvételi kritériumiknak megfeleltem...kivéve a nyelvet, amire ”majd akkor ráhajtok” amikor szükségem lesz rá!! Nekik az már késõ volt! Nélkülem indult be a giga cég magyar csapata...lemaradtam!
    2. Rosszul érintett, mert csak magamat hibáztattam! Magyarul mindent megtettem, minden iskolám továbbképzésem meg volt,nem halogathattam tovább azt a felismerést, hogy leírnak a pályán, ha nem tudok nyelvet!
    3. attól volt bukás, hogy elhitettem magammal, a cégeknek megéri a ”jó szakembert” kitaníttatni a nyelvre! Majd akkor ráhajtok és bebizonyítom, megy az is nekem!! Rájöttem, hogy nekik a jó szakember a nyelvtudással együtt kell!
    4. Annyi jó származott belõle, hogy kijózanodjak, bizony a nyelvtudás legalább annyira fontos, mint a szakma! Ha el tudtam végezni 2 fõiskolát és sok továbbképzést, miért ne tudnék megtanulni egy nyelvet!!??!!
    5. Az a felismerés segített, hogy egészen biztosan képes vagyok rá én is, csak ki kell iktatnom az ellenérzésemet! Ez csak úgy ment, hogy kerestem egy olyan nyelvet, amiben nagyobb motivációt találtam! Az angolt sose tanultam, tiszta lappal indultam, de többet találkoztam vele, rokonok, barátok révén!! Fontos volt, hogy nyelvet tanulni ”szeressek”meg! Utána már bármilyen nyelv jöhet, ha még ”belefér”...:-))!
    Én egyetértek a kudarcokba rejtett lehetõségek tényével, kemény paradigma váltások kellenek hozzá, hogy épüljünk belõlük, de megéri!! Még csak kezdõ angolt atnulok, de egyvaklamiben már biztos sikerem van, kialakult bennem a nyelvtudás iránti vágy!! Válasz
  • Ibolya 2010-11-19 00:00
    Én 48 éves koromba kezdtem tanulni angolt.
    Olyan jó tanárom volt aki nem a nyelvtan volta fontos hanem a beszéd.Ennek köszönhetõen sikerül is 2hónap múlva tõ mondatokba beszélni.Ami akkor nagyon jó eredmény volt.Késõbb ennek az eredményen felbuzdulva elkezdtem szavakat tanulni és mindent fordítani ami angol választékos beszédhez kell.Csak mivel nem volt segítõm pedig a családba 3 tanulunk angolul a lányom is a fiam is.De õnekik nem volt kedvük segíteni.Így magamra maradtam nyelvtanulásba de nem adtam fel.Csak elkövettem egy hibát amire most jöttem rá hogy én nem szavakat tanultam és nem kifejezéseket.Baj késõbb meg is mutatkozott mert nem tudtam tovább haladni.Így azt gondoltam nem elég szorgalmas vagyok vagy magyar nyelvtani képességem nem jó.Mikor sokadik nyelvparádéra elmentem akkor találtam rá Gabira az a segítõmre.Õ tanácsát megfogadva új szemlélettel kezdtem tanulni az angolt.Most már nem bánom hogy akkor sok szavat tanultam meg mivel most már tudom hogy akkor nem jó módszert választottam.Nem adom fel az anolt tanulást.
    Új elképzelésem van.Kifejezéseket amit eddig külön tanultam most már össze tudom rakni.Sok tanulással sikerre is fogom vinni.
    Csak ehhez rengeted beszédre lenne szükségem amibe további segitséget kérek tõletek.
    Minden köszönök ennek az oldalnak Válasz
  • Marietta 2010-11-19 00:00
    Hi!
    1. Két éve záróvizsgátam az egyetmen és már csak a nyelvvizsga választ el attól hogy a kezembe legyen a diploma.
    Akkoriban úgy gondoltam, hogy 5 év kihagyás után belehúzok az angol tanulásba és amilyen gyorsan csak lehet megszerzem a nyelvvizsgát. Csoporttársam ajánlott egy nyelvvizsga típust, szerinte könnyû, csak menjek el a nyelvvizsga elõkészítõre és menni fog.
    Hát persze. Már az elsõ óra után éreztem, hogy nem fog menni, de azért folytattam.
    2. Szinte soha nem éreztem magam annyira megalázóan, mint abban a néhány hétben, nem is mentem el vizsgázni.
    3.A ”bukás” rajtam múlt elsõsorban, mivel nagyravágyó voltam, azt hittem 5 év kihagyás után gyorsan bele lehet jönni - akkori, régi típusú érettségi szintrõl - sikerülhet a középfokú nyelvvizsga.
    És nem kellett volna másra hallgatnom a saját megérzésem helyett.
    4.Ezek után elfogadtam, hogy amit elhanyagoltam idáig, az nem fog egybõl menni. Meg kell küzdenem érte, viszont nagyban növeli a diplomám értékét, mivel, mire meglesz a nyelvizsgám addigra angolul is tudni fogok (közép szinten :-)
    Azóta tanulok egyrészt magamtól, másrészt egy éve magántanárhoz járok, és meg van az eredménye!! Hónapokon belül számíhatok rá, hogy kezemben lesz a nyelvvizsgám és így a diplomám! A munkahelyem szerencsére támogat ebben.
    5.Közben kiderült, hogy párommal külfödre megyünk dolgozni, ez az igazi motiváció! ÉS nem érzem magam lemaradva a világban, ez is sokat segít!Nagyon jó volt felfedezni új tanulási módszereket és nekem sokat segítenek a támogató hírlevelek is :-)
    A tanulókártyák nagyon beváltak! :-)
    6.A megalázó nyelvvizsga elõkészítõ elõször letörte az önbizalmam, de szerencsére elszánt voltam, nem adtam fel, és mivel megvan az eredménye, ezért az önbizalmam is sokat nõtt az angoltanulás területén. :-)
    A tanulmánnyal egyetértek abban, hogy kellett ez a kudarcélmény is, hogy felnyissa a szememet és nagyon örülök, hogy nem adtam fel, mert pozitívan hat vissza mostmár az életemre.
    Ha akkor egybõl sikerül valami csoda folytán, akkor angolul sem tanulok meg, és a diplomám sem érne annyit, mint most.
    Ezt így még nem fogalmaztam meg, de azt hiszem rendszeresen fogom gyakorolni, hogy a hibás döntéseim miatt ne csak elítéljem magam, hanem a pozitív hatásit is megvizsgáljam az életemben :-) Válasz
  • Gabi 2010-11-19 00:00
    Nagyon jókat írtok! Írjatok többet! Sokat tanulok abból, ami veletek történt, és biztos vagyok benne, hogy más is talál megerõsítést, biztatást a történeteitekben. Köszönöm szépen, Marietta, Ibolya, és a többiek! :) Válasz
  • kastlimeister 2010-11-19 00:00
    1. 2 éve diplomáztam, a diplomához szükségem volt szakmai angol nyelvvizsgára. Az egyik legkönnyebb nyelvvizsgát tettem le, csakhogy meglegyen a nyelvvizsga, nem azért hogy bármit is tanuljak. Mindent szépen bemagoltam, amit kellett, „,felkészültem”, a nyelvvizsgára, meglett, azóta hozzá sem nyúltam az angolhoz szinte. Utána eszembe sem jutott, hogy talán jó lenne, ha tudás is lenne a fejemben és még „,frissében”, tényleg neki kezdjek az intenzív tanulásnak.

    2. Akkor nem érdekelt, nem is vettem észre, hogy mekkorát buktam. Csak amikor elkezdtem normális, jól fizetõ munkát keresni, akkor szembesültem vele, hogy nulla angol tudással minimális helyre kellek, ráadásul ott is a rosszabb helyekre. Nagyon fájt, hogy ennyire buta voltam.

    3. Mitõl volt bukás? Eszembe sem jutott, hogy magamért tanuljak, ne csak azért, mert kell a diplomához a nyelvvizsga és nem is foglalkoztam azzal, hogy használható nyelvtudásom legyen. Ha tanultam is a nyelvvizsga után angolt, az mind alibi munka volt. Lendületbõl kellett volna továbbhaladnom, és akkor már folyékonyan beszélnék angolul.

    4. Igen, megtanultam, hogy ahol tartok, csakis egyedül magamnak köszönhetem. Felértem ésszel, hogy folyamatosan, magamért fontos tanulnom. Már sokkal kitartóbb vagyok és nem élem meg totál kudarcnak, ha még mindig nem értek egy anyanyelvi angolt.

    5. Az, hogy felidegesítettem magam, hogy még mindig nem beszélek angolul. Erõsen elgondolkodtam rajta, hogyha nem hibáztatom az iskolát, a szüleimet, a nyelvoktatást, a szinkronizált filmeket azért, hogy még nem beszélek angolul, akkor végig gondoltam, mi lehet az oka valójában. Szembesültem azzal, hogy nem voltam elég kitartó, csak úgy csináltam eddig, mint aki tanul, holott ez nem így volt.

    6. Hogyan használtad fel a tanultakat? Nem csüggedek el, ha egy kifejezést, mondatot, szót már vagy tizedjére kell megtanulnom újra és újra. Folyamatosan ismétlem a már megtanultakat. Nem aggódom, ha egy szöveget egybõl nem rétek meg szavanként. Elolvasom újra, és megint többet értek, majd újra, és ekkor megint többet értek. A kitartás hiányzott eddig a nyelvtanulásban nálam.
    Válasz
  • Fekete Katalin 2010-11-19 00:00
    Nem szó szoros értelemben vett bukás, de elutasítás. A középiskolai angol tanárom szerint én sosem tanulok meg angolul. Ezért egyszer már csak azért is nagyon készültem egy dolgozatra, és úgy gondoltam, hogy ez tuti 5, mert annyit készültem. De csak 3 lett, mondanom sem kell, hogy minden jelentéktelen apró hibát megtalált, és úgy húzta le, ahogy tudta. Nagyon kikeltem magamból, azt hiszem még sosem beszéltem senkivel sem olyan tiszteletlenül, nagyon mérges voltam. Nem is emlékszem, mit mondtam, csak hogy közölte, így nem beszélhetek vele.
    Persze csak én éreztem magam rosszul miatta, és azt hittem nagyon haragudni fog, de nem is érdekelte. Szóval nagyon bántott a dolog.
    Aztán végiggondoltam, és rájöttem azért nem lett olyan jó, hibátlan, mert annyira görcsös voltam. De kétségtelen, hogy tanultam, és ettõl jobban éreztem magam. Ahogy így van a mai napig.A görcsösség is megvan, de a tanulás mindig megnyugtat, és nem felejtem el, hogy milyen rossz érzés tiszteletlennek lenni, még akkor is ha szerintem igazam van.

    Aztán észrevétlenül mégis tanultam, tanultam. Az egyetemen csak szinten tartottam magam az angol nyelvû újságokkal.Most, hogy a végéhez közeledek egyértelmû, hogy csak magamnak tanulok, és amikor a diplomamunkámat írtam sokkal könnyebben ment az angolról fordítás, mint gondoltam.

    Nem volt igaza, megtanultam angolul, persze van hová fejlõdnöm,de ha van kedved hozzá, ne hagyd hogy bárki is elbizonytalanítson. Leírt, én meg elhittem neki, de fellángolt bennem a bizonyítási vágy. De nem akarok kapkodni, ha mindennap gyakorolok, és ismételek, ha csak egy kicsit is, akkor egyre jobban és jobban fog menni, és csak ez számít.

    Szeretek angolul olvasni, nehezen megy, de most hogy ezt leírtam, eszembe jutott milyen izgalommal vetem bele magam mindig.

    Az örök igazság: a tudás a legfontosabb, nem a jegy. Annak meg jönnie kell, ha megvan a tudás. Válasz
  • Péterné Gyöngyi 2010-11-19 00:00
    1. Elõször motiváció hiánya, utána pedig ”idõzavar”. 2. Igazából rosszul és szidtam magam, mert csak én tehetek ellene. 3. Nem voltam kitartó. 4. Igazából évek múlva jöttem rá, hogy milyen nagy hülyeség és akkor újra elkezdtem tanulni. 5. Szükségem lett arra, hogy használjam tudásomat. Zavart hogy nagy részét a beszédnek megértettem, de válaszolni nem tudtam, csak sokára jutottak eszembe a szavak. 6. Meg kellett tanulnom ”magamban” beszélni és hangosan olvasni. Ez még azért még mindig nehezen megy, de próbálkozom. Egyetértek. Válasz
  • Gergencsik Fruzsina 2010-11-19 00:00
    1. A legelsõ nyelvvizsgámra 14 évesen mentem el. Egyetlen apró dolog miatt amire nem készültem eleget, megbuktam.
    2.Igazából nagyon haragudtam saját magamra, mert meg voltam gyõzõdve, hogy ha több idõt fordítottam volna annak a résznek a gyakorlására, akkor átmentem volna a vizsgán.
    3.Úgy gondolom, hogy nem volt elég csak az amit az iskolai angolórákon tanultam, hanem több idõt kellett volna arra szánnom , hogy otthon is rendszeresen ,önerõbõl tanuljak.
    4.rámutatott arra, hogy nem elég csupán egy dolgot profin begyakorolni, az egész több részbõl áll.Miután befejeztem az általános iskolát egy nyelvi elõkészítõs gimnáziumba iratkoztam be.Heti 12 angolóra az iskolában, plusz napi szinten foglalkoztam otthon is a dologgal, és most itt állok 15 évesen egy középfokú nyelvvizsgával a kezemben. A következõ cél a felsõfokú.
    5.A rengeteg tanulás és a sok sikerélmény segített abban , hogy túltegyem magam rajta.
    6.Kialakítottam a saját tanulási módszeremet ami megkönnyíti a nyelvtanulást számomra, és amit a következõ nyelv tanulásánál is biztosan használni fogok. Válasz
  • Erika 2010-11-19 00:00
    1. számomra a legnagyobb bukás az volt, hogy 3. alkalommal sem sikerült a nyelvvizsgám. Mindent megtettem érte: intenzíven tanultam, jártam magántanárhoz, részt vettem egy 2 hetes nyelvvizsga felkészítõn (vizsga elõtt 1 héttel lett vége), sõt a munkahelyem is lehetõség volt a nyelvet gyakorolni...de hiába, mert csak 54% lett.(a közvetlen környezetem, akikkel közöltem hogy mi a célom, és hogy segítsenek ebben, õk is értetlenül álltak az eredmény elõtt)
    2. teljes letargiába estem és kerestem a választ a ”miért nem sikerült már megint” kérdésre. Több, már engem tanított nyelvtanárt kérdeztem meg, hogy ”hol lehet a hiba...talán bennem?” és hihetetlen de 3 tanár is /nem ismerik egymást/ ugyanazt mondta: nincs meg a tudásom a nyelvvizsgához. De akkor könyörgöm miért bátorítottak, hogy próbáljam meg a vizsgát!!!!
    3. szerepem ebben az egészben az volt hogy bizonyítsak magamnak hogy ez igen is megy nekem és helytállok benne. Rengeteg mindent kipróbáltam, köztük a különbözõ nyelvvizsga típusok feladatait, hogy melyik jön be igazán. És mikor meg lett a kiválasztott típus, csak arra koncentráltam. A felkészülés során éreztem, hogy bõvül a tudásom, egyre jobban megy....de sajnos a vizsgaeredmény mégsem ezt tükrözte vissza. Egy dolog van amit itt hozzá kell tennem, nekem sajnos nem jöttek be a tanulókártyák.:-( Sajnos nem láttam bennük azt a segítséget a szóbeli nyelvvizsgához (ami idõközben meglett!!! :-), de az írásbeli sem tudtam felhasználni. A bukás egyszerûen felfoghatatlan volt számomra, mert csak bátorítást kaptam mindenkitõl és a visszajelzések is arra utaltak (tanáraimtól), hogy ez nekem megy.
    4. a jó dolog ami ebbõl nekem származott, az hogy képet kaptam arról, hogy középfokú nyelvtudással rendelkezem, de sajnos ez még kevés a nyelvvizsga megszerzéséhez. Azt egy kicsit túl kell teljesíteni a felkészülés során, hogy meglegyen az a 60%! Viszont amit nem adnék oda semmi pénzért, az hogy a felkészülés során rengeteg technikát sajátítottam el, új ismeretekkel bõvítettem tudásomat, amit eddig nyelvtanulási éveim alatt, beleértve iskolai éveimet is, nem kaptam még meg sehol. Minél többet tanul az ember, annál ügyesebb lesz. Tényleg igaz a mondás, hogy a ”jó pap holtig tanul”!
    5.nagyon nehezen tettem magam túl rajta, és az elsõ gondolataim azok voltak, hogy feladom, nem csinálom tovább, bármennyi pénzt és energiát ráfordítottam már...de aztán jött a család, akik pont az ellenkezõjét erõsítették bennem, mint például nem szabad feladnom, tovább kell lépnem, a következõ biztosan sikerülni fog, keresek magamnak új célt, amitõl motiváltabb leszek és újra lábra tudok állni.
    6. Tanulság: nem szabad feladni semmi esetre sem! Azóta újra járok nyelvtanfolyamra, ahol a napi lecke közé tanárom belecsempész egy-két vizsgafeladatot is! :-) Felmérjük újra, hogy mi az ami eddig nem ment, mik a gyenge pontjaim, és mire jobban fókuszálnom, hogy a következõ nyelvvizsgám SIKERÜLJÖN!!!! :-) Köszönöm a lehetõséget! :-) Válasz
  • Magdolna 2010-11-19 00:00
    Életem nagy hibája a nyelvtanulás terén a fáradtságra, az idõhiányra való hivatkozás volt.
    A kezdeti gyors haladás után elbíztam magam és azt hittem, elegendõ gyakorlás és ismétlés nélkül is szárnyalni fog a tudásom.
    A nyelvtanulás nem volt a fontos dolgok között az életemben.
    Nem készítettem tanulási tervet, s így nem is volt mit betartanom.
    Nem volt célom a nyelvvel.

    A stagnálást és az egyre nagyobb hiányosságokat kudarcként éltem meg és ez kedvemet szegte. Ahelyett, hogy a hozzáállásomat vizsgáltam volna meg, elkönyveltem, hogy nyelvi analfabéta vagyok. Így utólag úgy gondolom, hogy így kényelmesebb volt, még ha rossz is...

    A felsoroltak az én hibáim voltak, de szerepe volt kudarcomban a nyelvtanáromnak is, aki - megtapasztalva sorozatos kifogásaimat - egy idõ után egyszerûen kidobott! Szinte sokkolt a helyzet, hiszen én fizettem egy szolgáltatást és nem hittem el, hogy ilyesmi megtörténhet.

    Az eset után borzalmasan éreztem magam.
    Kudarcom a nyelvtanulásban érdekes módon egy kis kitérõvel életem más területén hozott hasznot!
    Amikor életmódváltásra készültem és törvényszerûen jöttek a nehézségek, akkor eszembe jutottak az angoltanulás során felmerült gondjaim, melyeket az életmódváltás során most már orvosolni tudtam (tervkészítés, ellenõrzés, rendszeresség, lelkiismeretes, kitartó munka, kifogások kerülése stb.) És sikerült!
    Így - e kitérõ után - sikeremtõl felbuzdulva most már a nyelvtanuláshoz is másként állok hozzá - és lám, nem nyûg többé a tanulás...

    Ahhoz, hogy eredményeket tudjak elkönyvelni, szembe kellett néznem nehézségeimmel, ellenérzéseimmel - teljesen õszintén. Fel kellett mérnem, hol tartok és min kell változtatnom. Ez nem volt könnyû, de segített a helyzet felmérésében, egy terv kialakításában és a továbblépésben az elakadás után.

    Azóta rendszeresen gyakorolok. Sokat. Egyszerûen teszem a dolgom és kész.

    Azt gondolom, hogy az igazi eredményekhez kitartó, rendszeres munkára van szükség. Akkor is, ha esik, akkor is ha fúj, mindig. Folyton ellenõrizni kell, hogy hol tartunk, kell-e módosítani a terven és a kemény munka mellett nem maradhat el a jutalom sem :-) A nyelvtanulás (is) egy életforma. Egy életre szól, nemcsak a nyelvvizsgáig!

    Válasz
  • Tóth Gabó 2010-11-20 00:00
    1. Mi volt életed legjobb hibája/bukása a nyelvtanulás terén?
    ====================================

    1./
    ===

    Gimnazista korom óta TANULGATTAM az angol nyelvet,
    de eredménytelenül.

    50 éves koromban,
    a munkahelyemen indított nyelvtanfolyamra jelentkeztem.

    ROSSZUL VÁLASZTOTTAM,
    MERT NEM A KEZDÕ, HANEM A HALADÓ CSOPORTOTOT CÉLOZTAM MEG.

    Ennek az lett az eredménye, hogy
    a tudásom HIÁNYZÓ LÁNCSZEMEI miatt, nem értettem meg,
    az egymáshoz kapcsolódó nyelvtani összefüggéseket.

    Nem volt példa elõttem, egy jó tanító, segítõ.
    (a tanfolyami tanár csak LEADTA AZ ANYAGOT, de nem tanított)

    2. Hogyan érezted magad tõle rögtön utána?
    ===========================

    2./
    ==
    Rettenetes volt, hogy folyton lemaradtam,
    pedig sokat magoltam, szótáraztam,
    jegyzeteltem.

    KOLLEGÁIM FOLYTON KIGÚNYOLTAK, KINEVETTEK,
    PEDIG ÉN ÚGY IGYEKEZTEM.
    3. Mi volt a te szereped benne? Mitõl volt bukás?
    =============================

    3./
    ==

    SZAVAKAT MAGOLTAM és
    nagyon GÖRCSÖSEN akartam megjegyezni.

    Nem néztem idegennyelvû filmet.
    Nem hallgattam idegennyelvû hang-anyagot.
    Nem képzeltem el, nem játszottam el szituációkat.
    Nem beszélgettem magamban angolul egy esemény kapcsán.

    Ha valami KÜLFÖLDIÜL volt leírva,
    nem volt türelmem a bogarászásához.

    Nem volt tervem.
    Nem volt rendszerességem.
    Nem volt egy jó tananyagom, könyvem.
    4. Származott belõle valami jó? Mi? Vagy nyitott neked valamilyen új lehetõséget ez késõbb? Milyet?
    =======================================

    4./
    ==

    Önálló búvár-munkához láttam.

    Ismerõseimtõl mp3 HANGOKAT kértem.
    Az Interneten kezdtem használható anyagokat keresni.
    Különbözõ nyelvi hírlevelekre íratkoztam fel.
    Faltam a beáramló jó-tanácsokat.

    5. Mi segített, hogy túltedd magad rajta?
    =========================

    5./
    ==
    A makacsságom, a büszkeségem,
    és a bele NEM törõdésem segített.

    Ha oroszul, németül megtanultam,
    akkor az nem lehet, hogy az angol kifogjon rajtam,
    csak azért, mert nem hallom meg, hogy mit mondanak.

    Igenis, megmutatom a kollegáknak
    (akik mindig kinevettek, ha valamit rosszul mondtam),
    hogy képes vagyok megtanulni angolul.

    Hírlevelekbõl,
    blogokból merítettem erõt,
    és ötleteket.
    ELKEZDTEM KIPRÓBÁLNI, hasznosítani az olvasottakat.

    6. Mit tanultál belõle? Hogyan használtad fel a tanultakat?
    ==================================

    6./
    ==

    A sok begyûjtött nyelvatnulási TIPP-bõl
    TANÁCS-ból, gyúrtam össze és alakítottam ki magamnak egy tervet.

    NAPLÓT KEZDTEM VEZETNI!
    Mikor, mit, mennyi ideig
    tanulok,
    olvasok,
    hallgattok.

    ALAPSZABÁLYOKAT ÁLLÍTOTTAM FEL MAGAMNAK.

    A legfontosabb, hogy valamilyen formában,
    DE MINDEN NAP HASZNÁLJAM A NYELVET.

    Amikor nyûgös voltam és nem akartam tanulni,
    de muszáj volt a tervem szerint haladni, akkor
    ALAPVETÕ SZEMPONT az volt, hogy mindig azt válasszam,
    amihez a legnagyobb kedvem van:
    új film - magyar felírattal
    új zene - angol felírattal

    FOLYAMATOSAN ELOLVASOK
    MINDEN ÚJ TIPPET
    TANÁCSOT.

    CSISZOLOM TANULÁSI MÓDSZEREIMET.

    SZÉPEN HALADOK AZ ANGOL-NYELVTANULÁSOMBAN.
    HISZEK BENNE, HOGY HA MINDEN NAP,
    TUDATOSAN
    INGERELEM MAGAMAT
    ANGOL SZÖVEGGEL ÉS HANGGAL,
    GARANTÁLT LESZ A SIKER. Válasz
  • H.Ildi 2010-11-22 00:00
    1. Mi volt életed legjobb hibája/bukása a nyelvtanulás terén?

    Annak idején oroszt tanultam általánosban és a gimiben is. Mivel kellett a diplomához, még a nyelvvizsgát is letettem belõle, de tizenéve nem volt rá szükségem és már megszólalni sem merek. Az angolt többször elkezdtem és újrakezdtem, de sehol sem tartok, mindíg kurdarcba fulladt a próbálkozásom. A mindennapokban sajnos nem használok nyelvet, de belül érzem jó lenne tudni.

    2. Hogyan érezted magad tõle rögtön utána?

    Meg sem tudom számolni hányszor kezdtem újra az angoltanulást. A végén mindíg azzal magyaráztam, hogy nincs nyelvérzékem. De talán csak a motiváció hiányzik.

    3. Mi volt a te szereped benne? Mitõl volt bukás?

    A kitartás hiányzott. Az, hogy a mindennapokban nem volt kivel angolul megszólalni, a munkámhoz sem kellett. De egyre jobbban érzem a hiányát.

    4. Származott belõle valami jó? Mi? Vagy nyitott neked valamilyen új lehetõséget ez késõbb? Milyet?

    Rendszeresen olvasom a honlapodról származó gondolatokat és próbálom meggyõzni magam, hogy olyan nincs, hogy nincs nyelvérzékem. Most úgy érzem talán új lendülettel újra belekezdek.

    5. Mi segített, hogy túltedd magad rajta?

    Párom is elkezdett újra angolt tanulni. Talán közösen kicsit könnyebb lesz.

    6. Mit tanultál belõle? Hogyan használtad fel a tanultakat?

    A nyelvtanulási tippekbõl ötleteket merítettem, új lelkesedéssel fogok a tanuláshoz

    Válasz
  • Lina 2010-11-27 00:00
    1. Hogy általános iskolában, fakultatív angol órán lehetett részt venni, de számomra túl gyors tempójú volt, és 3-4 óra után feladtam, és nem mentem többet.

    2. Nagyon csalódott voltam.

    3. Nem tudtam annyi energiát fektetni a dologba, hogy tartani tudjam az iramot az órai anyaggal. Túl sok volt, túl gyors volt és megrémültem. Azért volt bukás, mert úgy tudatosult bennem, hogy az angol egy nehéz és szörnyû nyelv, tanulhatatlan.

    4. Koncentrálhattam a német nyelv tanulására.

    5. A tudat, hogy gimnáziumban majd tanulhatok angolt, meg önerõbõl is.

    6. Nem szabad megrémülni az intenzív kurzusoktól, ha egyszer az ember eldönti, hogy: IGENIS ÉN EZT MEG AKAROM TANULNI! Ha a többiek képesek rá, akkor ÉNIS! NEM ADOM FEL!
    Válasz
  • tpeva 2010-12-5 00:00
    1. kérdés
    A legnagyobb bukás, amikor a németet és az oroszt 28 évvel ezelõtt abbahagytam. Angolt akkor még nem tanultam. Mind kettõ jól ment.
    2. kérdés
    Elfelejtettem, hogyan éreztem magam utána, valószínûleg a fennmaradt idõmet más akkor fontosnak ítélt dolgok töltötték ki.
    3.kérdés
    Egyszerûen elmaradt, talán nem is bukás volt, csak egy óriási baklövés hagyni elenyészni azt a sok energiát, amit addig bele fektettem, pusztán azért, mert nem találtam elég fontosnak folytatni.
    4.kérdés
    Jó nem származott belõle, új lehetõség sem, viszont az újra kezdés elõbb az újonnan felvett angollal, majd a német ismétléssel nagyon kemény, ezt a sok felesleges munkát megúszhattam volna, ha csak egy kicsit is foglalkozok vele.
    5.kérdés
    Az optimizmusom és a kitartásom. Ténylegesen kevés idõm van, lassan haladok, mások szerint van eredménye, de van akik szerint semmi. A fõiskolai angol négyesem azért csak mutat valamit ( ”csak saját kútfõbõl”)
    6.kérdés
    Amit egyszer megtanulok azt értékelni kell, hogy tudom-e hasznosítani és a tudást karban kell tartani az idõk folyamán, így az új ismeretek megszerzése is könnyebben megy. Tudatosabban kell tanulni, az életet tervezni és élni. Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás