Jó nekem, ha kijavítanak?

2012. 05. 30. | Desszert | 15 hozzászólás

Miért rossz neked, ha kijavítanak?

„ha kijavítanak, az nekem jó, mert akkor a következő alkalommal már tudni fogom, hogyan mondják.”

De tényleg így van?

A pedagógiai szakirodalomban vérre menő vita folyik arról, hogy a hibák kijavítása milyen hatással van a nyelvtanulás eredményességére. Ez a bejegyzés az én álláspontom.

Plusz, most kifejezetten a magyar nyelvtanulóról lesz szó. Mert mi kicsit mások vagyunk.

Nézzük meg egy kicsit a nyelvtanuló szempontjából, hogy milyen következménye lehet annak, ha gyakran kijavítanak bennünket.

Mert szerintem vannak olyan nem várt következmények, amelyekkel számolnod kell.

Miért ROSSZ neked, ha kijavítanak?

1. Elbátortalanít.

Legközelebb félve szólalunk meg, és a tanárra pislogunk közben, és várjuk, közbevág-e, mert valami nem jó.

Az én fő kutatási-érdeklődési területem amúgy is a magyar nyelvtanulók kulturális sajátosságai, beidegződései, és régóta tény, hogy mi sokkal kevésbé tűrjük a bizonytalanságot, és sokkal kevésbé szeretjük a kockázatvállalást, mint mondjuk a nyugat-európai országok nyelvtanulói. A nyelvtanulás pedig egy élő, folytonos bizonytalanság, és csupa-csupa kockázat. Vagyis: minket már nem kell még jobban elbátortalanítani, köszönjük szépen!

Már így is félünk megszólalni!

2. Felelősség-áthárításra szoktat.

Az eredménye az lesz, hogy mi, nyelvtanulók kevésbé gondoljuk át, amit mondunk, hiszen mindig van valaki, aki kiegyenesíti a mondandónkat.

Hozzászokunk a „biztonsági hálóhoz”, és óvatlanok, gondatlanok leszünk még akkor is, ha már nincs ott a háló (pl. az angol nyelvvizsgán).

Így az állandó javítgatás eredménye lehet akár a folyékony, de hibáktól hemzsegő beszéd is, vagyis pontosan az ellenkezője annak, amit el szerettünk volna érni vele.

3. Mert minden tanárnál más a jó!

És kapaszkodj meg: ez teljesen természetes! Van, aki alaposan ismeri az angol nyelvet, folyton használja, sokat olvas, és ezért nem izgatja fel nagyon magát, ha egy másik nyelvi variációt hall, mert már azt is hallotta. De van, aki épp azt a variációt még nem hallotta, ezért helytelennek véli.

Van olyan is, aki nemcsak akkor javít ki, ha hibázol, hanem akkor is, ha a nyelvhasználatod (szerinte) nem természetes. Pedig lehet, hogy az! Vannak ilyen anyanyelvi lektorok is: velük is vitázni kell esetenként – pedig azt gondolnánk egy anyanyelvi ember aztán nagyon tudja! De nem feltétlenül.

Hiszen a nyelv élő, lélegző dolog, szituációnként, embercsoportonként, földrajzi helyenként más-más arcot mutat. Pont tegnap olvastam egy érdekes cikket az Oxford Dicitonaries blogján arról, hogy a helyes és helytelen definíciója nem olyan egyértelmű, mint sokan gondolják!

 

Összegezve: ez olyasmi, mint az orvosoknál hippokratészi eskü. Jó dolog ám az! Többek között kimondja, hogy ha egy gyógyszer többet árt, mint használ, akkor NE írjuk fel. Pont ezt gondolom a javítgatásról is: ha többet árt, mint használ, akkor inkább hagyjuk.

 

Persze azért vannak kivételek. Olvass tovább, és nézd meg, te beletartozol-e!

Mikor jó, ha kijavítanak?

Mert néha azért jó!

Ha már VAN önbizalmad, és biztos vagy abban, hogy ezt senki nem veheti el tőled. Ha te már bátran beszélsz angolul, és a tény, hogy néha hibákat vétesz, nem bátortalanít el. Vagyis, ha semmilyen szinten nem befolyásol az érzés, hogy valaki kritikusan hallgatja, amit mondasz, és nem a mondandód tartalmára koncentrál, hanem a formai hibát keresi benne. Ha így vagy, bátran hagyd, hogy javítgassanak. Sőt, kérd!

Ha még épp ismerkedsz az anyaggal (mondjuk egy új nyelvtannal), és még csak most formálod az első mondataidat vele.  Ekkor viszont, jó, ha van melletted valaki, aki támogatólag megerősít az új nyelvi anyag használatában, és aki visszaterel a helyes útra, ha rossz felé tapogatóznál. De ez csakis az első lépésekre igaz! Ismétlésre például már nem.

 

És a végére: mit tegyél, ha úgy érzed, hogy a javítgatás számodra inkább káros? 

Egy utolsó tipp

Ha olyan tanárod van, aki folyton javítgat, és úgy érzed, hogy benned ez kialakít egy gátat, beszélj vele erről! (Nem kell rögtön otthagyni, hiszen a tanárok elvileg tanultak arról, amit én most leírtam neked….tudniuk kell.) Kérd meg, hogy engedjen szabadon kommunikálni néha, csak a kommunikáció öröméért, hogy egy kis bátorságot, önbizalmat szedj magadra.

 

Most pedig te jössz! Egyetértesz? Tiltakozol?

 

Hasznos volt? Tetszett? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

15 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Sz. Orsolya 2012-05-30 20:02
    Na hát, az én véleményem éppen az, mint a tied! :) Sose bocsátom meg Londonnak, hogy egy londoni kijavított, hogy nem subway, hanem underground. Pedig neki csak pár szót kellene megtanulnia „amerikaiul”, nem egy egész nyelvet, mint nekem szerencsétlen magyarnak, aki ráadásul mindkettő szót ismertem, csak a subway jött ki a számon előbb... :) A javítgatás okozta azt is, hogy mára a 14-es gyerekem jobban beszél, mint én, aki félóráig fogalmazok egyetlen nyomorult mondatot, de szerencsére a korral jár az ész is, és legalább annak örülök, hogy ő szerencsésebb volt a nyelvtanárával. Amúgy az iskolában tanult franciát utálja, és ő is „gondolatban fogalmaz”, mint én az angolt. Neki mindjárt elsőre zseniális magántanára van angolból, míg én 12 év iskolai/magán nyelvtanulás után találtam egy olyan tanárt (kb. a 12. is volt), aki elmagyarázta, hogy nem számít a nyelvtan (azért tudom), ha nem érti, úgyis visszakérdez, és tudjam legalább körülírni, amit szeretnék, ha nem ment elsőre. Válasz
    • Molnar Janos 2012-06-7 18:13
      Angliaban a subway az aluljaro. Sok mindennek mas a neve ott meg az USA-ban (es csak azt ertik meg. Van, aki (ott szuletett) nem erti meg azt, hogy accustomed, csak ugy, hogy get used). http://www.bg-map.com/us-uk.html Válasz
  • Sz. Orsolya 2012-05-30 20:03
    Nem a 14. gyerekem, hanem a 14 éves. ;) Válasz
  • Tish 2012-05-30 21:02
    Simán beszélek "rosszul" angolul, nem zavar, ha kijavítanak:) Mivel anyanyelvi angoltanárom volt korábban, megszoktam, hogy csak a nagyon érthetetlenül kiejtett szavaknál kérdez vissza (kanadai, multikulturális nagyvárosi lány volt), illetve nyelvtani szarvashibáknál javít ki. Most nem anyanyelvi tanárom van, ő igyekszik helyretenni a kiejtésemet is és ezért többet javít bele a mondataimba. Én építő kritikának fogom fel, elbátortalanítani nem tud vele és nem is ez a célja:) Válasz
  • Jano 2012-05-30 21:16
    Szerintem tok jo cikk. En dolgoztam angol nyelvi kornyezetben, de ott nem javitganak, mert megszoktak, hogy vannak, akik nehezebben fejezik ki magukat-amugy se volt tulsagosan ertelmisegi munka. Ezt ossze lehetne mondjuk hasonlitani az autovezetessel, ahol hasonlo dolgok vannak. Persze autoval barmikor eluthetsz valakit vagy nekimehetsz valakinek, mig hibas beszeddel nem nagyon olhetsz meg senkit, max. kellemetlen szituaciokban nehezen tudnad kimagyarazni magadat, ha munka kozben beledkotnek. Mndenesetre tenyleg rossz a javitgatas, mert nem tanit onallosagra. Az a legjobb, ha a tanarfeljegyzi a hibakat es a vegen beszeli meg a tanulokkal, hogy hol es mit hibaztak, kovetkezo alkalommal pedig rakerdezessel kideriti, hogy mennyi maradt meg benne. Válasz
  • Kiss Ágnes 2012-06-1 06:31
    Tanárként én is ösztönözni próbálom a diákjaimat a folyamatosabb beszédre, ezért nemigen javítgatok, de van, aki szerintem igényli. Inkább bólogatással bátorítok, aztán bizonyos időközönként megbeszéljük. Néha jegyzetelek, de a "profi bizonytalankodó" azt is kiszúrja, ha valamit felírtam, és azonnal ráharap: "Ez rossz volt, ugye?" Így aztán ionkább memeóriaedzést tartok, és csak nagyon kevés hibát beszélünk meg. Sajnos, iskolai környezetben ezt a türelmességet men engedhetem meg magamnak, mert az osztály másik 20 tagja esetleg nem bírja kivárni, hogy XY kinyögjön valamit, holott lehet, hogy az tőle óriási dolog lenne. (Azért néha így is megcsinálom) Válasz
    • Gabi 2012-06-3 22:49

      Ha már tanításról van szó: érdekes, hogy a jegyzeteléses technikát a pedagógiai szakirodalom egyébként javasolja, de például a kutatásmódszertan elmélete kifejezetten ellenzi azzal, hogy interjúknál ne használjuk, mert zavarja az alanyt. Ezen a kettősségen mindig is csodálkoztam... :)

      Csatlakozom, különben, a jegyzetelés nekem sem jött be, és én is memóriából dolgoztam. Bár, ahogy írtad, totálisan egyéniségfüggő, valami hasonlóra akartam én is kilyukadni a "Mikor jó, ha kijavítanak" alcím után.

      És neked is van avatárod! :) De jó!

       

      Válasz
  • Sz. Orsolya 2012-06-4 16:33
    És hogy kell avatárt rakni? :) Válasz
    • Gabi 2014-03-30 16:15

      gravatar.com :)

      (internationally recognised avatar)

      Válasz
  • Gábor 2012-06-6 20:05
    Ha valaki ismeri az EFT-t, akkor azt tudja, hogy már gyermekkorban belénk nevelik azt, hogy a hibáinkra figyeljük. Hisz jutalmazás helyett, a hibákat húzza alá a tanár, pirossal. Ettől kezdve mindig ügyelünk arra, hogy ne hibázzunk, mert az rossz. Ez viszont nem motiváció. És akinek sokszor javítják pirossal, annak bizony elmegy a kedve az egész tanulástól. A korrekt kijavítás az lenne, ha azt ösztönzően tennék, és azt erősítenék bennünk, hogy mit tudunk, és nem azt, hogy mit nem.   Válasz
  • Molnar Janos 2012-06-7 18:15
    "Na hát, az én véleményem éppen az, mint a tied! Sose bocsátom meg Londonnak, hogy egy londoni kijavított, hogy nem subway, hanem underground. Pedig neki csak pár szót kellene megtanulnia „amerikaiul”, nem egy egész nyelvet, mint nekem szerencsétlen magyarnak, aki ráadásul mindkettő szót ismertem, csak a subway jött ki a számon előbb…" http://www.bg-map.com/us-uk.html Válasz
  • Tímea 2012-06-9 11:35
    Amikor suliban tanultam az angolt és a németet, mindig igényeltem, hogy kijavítsanak, mert nem akartam rosszul megtanulni az  adott szó használatát  az adott mondatban. Ha nem javítottak ki vagy nem bólogattak, bizonytalan voltam, hogy jól vagy rosszul mondtam. Jelenleg nyelvtanárként nem szeretem mindig javÍtgatni a tanítványaim beszédét, mert szerintem így nem lesz sikerélményük, csak azt látják, hogy tele van hibával a beszédük. DE a másik típusa a tanulóknak igényli a javítást, és hálás, ha kijavítom őket. Tehát egyénfüggő, és tanárként rá kell érezni, melyik tanuló melyik típusba tartozik. Válasz
    • Gabi 2014-07-19 17:07

      Igazad van, Tímea! A jó nyelvtanár pontosan tudja, mikor kell javítani, és mikor kell bölcsen hallgatni. És ha már felhoztad a bólogatást: a bólogatás-függőség is káros, főleg nyelvvizsgán, ahol a vizsgáztatóknak kifejezetten tiltanak mindenféle ráutaló magatartást. Ezt sem szabad tanárként csinálni, nehogy hozzászokjanak a tanítványok.

      Válasz
  • Kati 2014-04-1 20:50
    Mivel nekem nincs tanárom, csak a mindennapok, én kifejezettem kértem a munkatársaimat, hogy javítsanak ki. Eleinte nagyon kevés tudással rendelkeztem, kellett a segítség, később a rossz rögzülés miatt akartam. Amiben segítettek, a mai napig megjegyeztem, tudom ki, mikor és miért javított ki, kapásból beugrik a helyes mondat vagy kifejezés. Válasz
    • Gabi 2014-07-19 17:04

      Én is pont így vagyok. :) Mondjuk nekem nincs is baj az önbizalmammal, az amerikai évek totál átgyúrtak. És az is igaz, hogy a javítás és a javítgatás teljesen más tészta. Az utóbbi káros, az előbbi esetenként jó.

      Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás