Képes floridai élménybeszámoló

2016. 11. 22. | Desszert | 5 hozzászólás

Szeptember, Orlando, Florida.

Egy szakmai konfra mentem ugyan, de a szemem tágra nyitottam, hogy hozzak neked valami értéket onnan. Nem szigorúan véve nyelvtanulási tanulságok jönnek.

Vagy mégis? Meglátjuk. Öt pont az egész. Nem hosszú.

 

1. Könnyű beszélgetni mindenkivel, mindenhol.

 

A nyitottság és a kedvesség beépített tartozék.

A tipikus, szoba-előtt-az-autó típusú motelbe való bejelentkezéskor jó fél órát beszélgettünk egy Michiganből érkezett brókerrel, aki csak sós mogyoróért szaladt le az automatához. A recepciós hölgy pedig helyből átnevezett Honey-ra. (Apu és anyu miért nem gondolt erre??)

 

Orlando, Inn

Orlando, a Convention Center melletti egyik tipikus, amerikai motel

 

A helyi művészeti múzeumba betérve a jegyet kiadó munkatárs a szemünkbe nézett, és úgy köszönte meg, hogy őket választottuk – miután megkérdezte honnan jöttünk, persze. A Florida Mall bármely üzletében minden eladó olyan, mintha egy gyerekkori barátod lenne (de tényleg).

A Disney Store-ban azon kaptam magam, hogy barátaim kislányáról, Leiláról mesélek a figyelmesen fülelő üzletvezetőnek. A belvárosban, egy tóparti étteremben pedig a döntésképtelenségemen nevetgéltünk a felszolgálóval. Mintha egy ismerőssel beszéltük volna meg, ki, hogyan szokott étlapról választani.

 

Orlando, Belváros

Orlando, belváros, a város rengeteg tavának egyikére néző étterem (seafood, naná)

 

A beszélgetés témái miatt sem kell aggódnod nagyon: mesélj magadról, vagy légy kíváncsi te is az életükre. Szívesen beszélnek veled! Nálatok hogy van ez? Nálunk így. És errefelé hogyan csinálják ezt? Tényleg? Nálunk meg úgy, hogy…és máris beszélgettek. A különbözőségek adják magukat.

Floridában például a legjobb közös téma: How do you cope with the humidity? (=Hogy birkózol meg a páratartalommal?) Szívesen válaszolnak, még büszkék is, hogy ők bizony ezzel élnek! Mi meg, puhány turisták pár napig alig bírjuk. Ó, hogy Magyarországon nem akkor párásodik be a szemüveged, amikor kilépsz egy ajtón, hanem akkor, amikor belépsz? Nahát. De fura.

New Yorkban ugyanezt a kérdést felteheted a sosem szűnő forgalommal, az állandó zajjal, és a tömeggel kapcsolatban (How do you live with this heavy traffic/constant noise/crowd?) – bármire kedvesen rákérdezhetsz, ami számodra fura. És ők felszegett állal világosítanak majd fel. Téged a puhány, kényeskedő turistát, aki a szívós és kőkemény bennszülöttek életébe bizton belehalna.

 

Orlando, Historical District

Orlando, Historcial District, vagyis a történelmi városrész

 

2. Itt tényleg úgy érezheted, hogy nem értesz semmit.

 

Lokalizáltuk a város legnagyobb Barnes and Noble könyvesboltját. Az elsődleges célpontjaink között szerepelt, szakmai program, így nem volt kérdés: menni kell. Egy végtelenül barátságos, sokat mesélő, Chiléből bevándorolt Über sofőrt fogtunk ki odafelé, akinek minden harmadik mondatát ha értettem. 

Na, ebből kellett összeraknom a kibontakozó sztorit. Nehogy hangosan felnevessek arra, hogy a nagyi beteg, és ha lehet, ne morzsoljak el egy könnyet afelett, hogy az imádott unokatesói épp nála vendégeskednek. Mázli, hogy a tükörben azért láttam az arcát. A mimika adott némi támpontot, hogy sacc per kábé mi is lehet a helyes reakció.

Az út az óránk szerint negyven perces volt. Nos, többnek tűnt.

Nézd, azt tudom neked javasolni, hogy ha már úgy érzed majd, hogy magabiztos nyelvhasználó vagy, akkor utazz el az USA-ba! Frissen, fiatalosan újra átérezheted majd a kezdő nyelvtanulói létet. Csak bátran!

 

Orlando, krokodil

Orlando, park a belvárosban, a krokodil természetesen valódi, nem egy kőből készült szobor

 

3. Semmi ítélkezés, színtiszta tolerancia

 

Az utcára bármiben kimehetsz. De tényleg. Semmiért nem néznek meg.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de itthon kifejezetten és messze kerülöm az ötcsillagos hoteleket. Főleg a vendégek miatt. Úgy érzem, hogy ha nem full sminkben mész le reggelizni, akkor kinéznek. Egy biztos: ez a tengerentúlon nem probléma. Kávézni, vásárolni, Facebook live-ozni mentünk olyan hotelekbe, ahonnan itthon talán a biztonságiak vezettek volna ki – hacsak nincs ott szobafoglalásunk.

Amúgy, kaptam egy tanácsot, továbbadom, ne álljon meg nálam: ha az USA-ban jársz, mindenképp nézz be a nagy hotelek boltjaiba, mert szuper ajándékokat lehet kapni ésszerű áron. A rendezvényeinken serénykedő két Briginknek például a Hyatt Regency-ből származik az ajándék Floridás pólójuk. De találtam volna más, viccesebb ajándékot is.

 

Orlando, Hyatt Regency

A konferenciahelyszín, a Hyatt Regency ajándékboltja

 

Mellékesen megjegyzem: ez az, amiért az Egyesült Államokban bátran használhatod az angolt!! Vagy itthon, amerikaiakkal. Garantáltan nem a hibáid számából, vagy az akcentusodból ítélnek meg.

És végtelenül sajnálom, hogy ez nálunk nem így van. Szimplán és elfogadóan csak örülnünk kéne annak, amikor valaki használja az angol nyelvtudását! Szóval, nőiesen bevallom: mentálisan és kulturálisan is pihentető volt ez a floridai út számomra. Irigylem ezt a zero judgement kultúrát, na.

 

4.  Friss aggyal könnyebb

 

Útitársamtól, Ágitól hallottam egyik nap a konferencia vége felé: most inkább nem megy be Ezra előadására, mert ő hadar. (Igaz. Durván!) Ehhez már fáradt az agya, úgyhogy ő valami más szekció előadást választ inkább. Pedig Ági nagyon is jól tud angolul, évek óta jár külföldi konferenciákra, és gond nélkül kommunikál bárkivel angolul (is).

De rátapintott a lényegre: agyilag totál leszívja az embert, ha egész nap idegen nyelvű beszédet hallgat. Pláne, ha kétségbeesetten figyelni akarna rá, mert izgalmas, fontos, új tudást hall.

 

Orlando, C&C Summit

Egy dia a konferenciáról: szerintem jó tanács, ezért is lőttem a telefonommal

 

Fáradt aggyal bizony nehezebb érteni is az angolt, és kommunikálni is angolul. Kell egy bizonyos fajta állóképesség ehhez. Szokni kell a szántást.

A tanulság: semmiképp se várj el magadtól stabil, állandó teljesítményt nyelvhasználatkor! Hidd el, van az a pont, amikor engedélyezned kell magadnak a mondat közbeni megtorpanásokat, a szavak keresését, a kiejtési bakikat, és a nyelvtani tévelygéseket. Olyanokat, amiket másnap, friss aggyal már nem követnél el.

 

5. Náluk a tanulásnak kultúrája van

 

Elsőre talán fura turista célpontnak tűnik, de egyszerűen muszáj volt ellátogatnunk a helyi egyetemi campusra. Séta a parkban, benézni ide-oda – ahogy egy épületre kitett tábláról utólag kiderült, olyan helyekre, ahova csak  hallgatók léphetnek be, diákigazolvánnyal. Na mindegy. Gondoltuk, rosszat úgysem csinálunk. Ha ránk szólnak, majd bűnbánóan elkullogunk.

Elsőként az egyetemi könyvesboltba cuccoltuk be magunkat. Ez volt a fő célunk, két órát utaztunk érte. Hát, nekem nagyon megérte! Totál leesett az állam. A papír-írószer részlegen összesen nyolc polc-sort számoltam meg. Érdekel, mi foglalt el ebből a legtöbb helyet? Egy teljes, hosszú sort? Kitalálod? Mutatom:

 

Orlando, egyetemi campus

Az egyetemi könyvesbolt legfontosabb áruja: egy teljes, hosszú polcnyi tanulókártya

 

Igen, ezek tanulókártyák. Paklija 1 dollár 38 cent. Vonalas, négyzetrácsos, sima, kicsi, nagy, zöld, piros, kék és sárga. Hoztam minden fajtából, itt majd megmutatom. Tudnak valamit a tanulásról. Le a sapkával!

Ja, és a Barnes and Noble könyvesboltban vigyorogtam, mint a tejbetök, mert a földszinten, rögtön az üdvözlőkártyák mellett pedig ezt láttam:

 

Orlando, Barnes and Noble

Barnes and Noble könyvesbolt, Orlando, az üdözlőkártyák melletti részleg: tanulókártyák

 

Készre kidolgozott, dobozos tanulókártyák! Tíz teljes polcon. (Igen, gondosan megszámoltam.) Minden iskolai tantárgyra, minden (kor)osztályra egy pakli. Kompromisszummentesen. Nem maradt ki semmi.

Hát, kicsit azért el is szomorított. Mármint az, hogy nálunk nincs ilyen.

 

És zárásként hadd meséljek el még egy sztorit a beszédértésről!

A campuson, az egyik épület mögött egy kisebb tömeg állt, és úgy tűnt, tüntetnek az egyetemen. Vagy valami politikai agitáció folyik. Tölcséres hangosbemondón keresztül beszélt valaki, eléggé szenvedélyesen, és Jézus nevét tudtam kivenni belőle. Mint kiderült, egy vallások összebékítését célzó vitaestre hívtak meg éppen embereket. De ha a telefonunkon nem látjuk ezt a programot az egyetem weboldalán, akkor nem biztos, hogy számomra kiderült volna. És abból biztos nem, amit hallottunk belőle.

Vicces is az, amikor elvárjuk magunktól, hogy a szövegkörnyezet nélkül megértsünk minden, természetes élőhelyéről hajánál fogva kirángatott angolt. És különben is! Odamész egy emberhez a tömegben, és megkérdezed: "Excuse me. What's this?" – és voilá! Megvan a megfejtés. Ez akkora tragédia lenne?

 

Orlando, Denny's

A reggelim fele a Denny's-ben, egy tipikus amerikai dinerben
(nem, nem ettem meg, az fizikailag lehetetlen)

 

Reális elvárások. Béke önmagaddal. Nyugodt haladás az angollal. Ezt hoztam neked Floridából.

Márciusban Kalifornia lesz terítéken, meglátjuk, onnan milyen tanulságokkal jövök majd haza. ;) Érdekel? Megírjam majd?

És most TE jössz: mit gondolsz minderről? Mi a te tapasztalatod? Itthon, vagy külföldön?

 

Érdekes volt? Hasznos? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

5 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Judit S. 2016-11-22 15:18
    Kedves Gabi! Igen, én is azt tapasztaltam Miamiban, hogy akár egyberészes fürdőruhában és sortban is járhattam a városban (ilyet Budapesten soha nem tennék meg), a kutyát nem érdekelte, mindenki kedves volt, mindenki mosolygott. Igaz, ha itthon vágysz ilyen élményre, nyáron Siófokon, vagy akár ősszel és tavasszal Hajdúszoboszlón a termálszállók utcájában megtapasztalhatod (láttam már ott középkorú hölgyet papucsban és fürdőköpenyben szlalomozni az autók között) Szerintem egyébként a budapesti ötcsillagos szállókról ezért gondolod, hogy kivezetne a biztonsági őr, mert még nem rendeztetek a Kempinski egyik szobájában iszogatós házibulit farmeres-pólós haverokkal. Mi már igen, nem történt semmi. A vendég az szent. Pedig voltunk vagy nyolcan egy kétszemélyes szobában. Aki egy kicsit is tud spanyolul, annak nyert ügye van Florida déli részén. Én kaptam egy ingyen sütit csak azért, mer spanyolul kértem. Olyan is történt már Budapesten is, hogy tüntetés előtt odajöttek hozzánk turisták, és megkérdezték, mi ellen tiltakozunk. Tény és való, hogy előadásra, meetingre nem jó fáradtan, (esetleg másnaposan) menni, vagy call-ra bejelentkezni, de akkor sem jó, ha magyarul van. Ha idegen nyelven, az már nem sokat ront a dolgon, ha amúgy nem nagyon van más választásod, hiszen a munkahelyeden az összes létező meeting idegen nyelven van és nem fakultatív rajtuk a részvétel. Válasz
    • Gabi 2016-11-22 21:44
      Hmm. Köszi a hozzászólást! Amúgy, nem tudom, mi történne, ha bevonulnék a Kempinsky-be, és Facebook live-oznék onnan, vagy leülnék dolgozni csak úgy, fogyasztás és szoba nélkül... Ez az USA-ban nem gond, de itthon? nem is tudom. Persze, ha szobát foglal az ember, az más. Fizető vendégként mindent szabad. És a Kempinskyben, ahogy egy neves színésztől hallottam nemrég, abszolút nem ritkák a vad bulik. Szerintem ők már hozzáedződtek ehhez. ;) Válasz
      • Judit S. 2016-11-28 02:33
        Szerintem ha a lobbyban ülnél nem történne semmi. Simán várhatsz is valakit. Talán odamennének hozzád megkérdezni, hogy segíthetnek-e valamiben. Válasz
  • Judit 2016-11-22 15:18
    Kutatóként több szakmai konferencián jártam már az USA-ban. Hiába volt a hátam mögött már több tíz angol nyelvű előadás, mégis iszonyatosan izgultam az amerikai előadásom - akárcsak az összes többi - előtt. Pedig nem kellett volna. Miután megtartottam az előadásomat, többen is jöttek nagyon kedvesen gratulálni, hogy milyen jó volt. Akkor értettem meg azt, amiről Te már többször írtál, hogy ne a félelmeinkkel foglalkozzunk, meg a hibáinkat számolgassuk, hanem csak beszéljünk, beszéljünk. Bejött! Ők tényleg nem a nyelvtani hibáinkra kíváncsiak, hanem a mondandónkra. Én úgy gondolom, tényleg nagyon inspiráló dolog az USA-ban beszélgetni emberekkel, mindegy milyen nyelvi szinten is van az ember. Köszönöm a cikket, jó volt olvasni. Válasz
    • Gabi 2016-11-22 21:27
      Köszi, Judit, hogy ezt leírtad! Tőled talán jobban elhiszik, mint tőlem. Csatlakozom: csak egy kicsi bátorság kell. :) Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás