Mit tegyél, ha beszéd közben nyelvtani hibán kapod magad?

2013. 02. 18. | Desszert | 12 hozzászólás

Valamelyik nap fura élményben volt részem.

A Centrál Kávéházban üldögéltünk éppen, amikor megláttunk egy férfit, aki az ajtónál toporgott.

 

Mit tegyél, ha nyelvtani hibán kapod magad?

 

Lépni akart egyet, de egyszerűen nem merte letenni a lábát a padlóra.

Visszahúzta. Megpróbálta még egyszer, de az eredmény ugyanaz lett.

Percekig kínlódott, pont mellettünk. Mi némán ültünk.

A beszélgetés elakadt, megszólalni sem mertünk. Csak csendben drukkoltunk neki.

Úgy tűnt, hogy a férfi nem képes elmozdulni arról a helyről, ahol állt. Nem tudott kimenni az ajtón. Ha ezt egy filmben látjuk, talán nevetünk, de élőben egyáltalán nem volt mulatságos.

A szívünk szakadt meg, úgy sajnáltuk szegényt.

És tudod, mit? Nagyon is ismerős volt az érzés.

Mert pontosan így érzek minden nyelvtanuló iránt, aki folyton önmagát javítgatja, amikor beszél.

 

3 kérés minden angol nyelvtanulóhoz

Tudtad, hogy NEM a nyelvtani hibáid zavaróak, amikor beszélsz?

Dehogy!

Inkább az, hogy az állandó ön-javítgatások miatt egy helyben toporgunk – ahelyett, hogy gondolatokat cserélnénk, és kommunikálnánk.

Ezért kérlek, jusson eszedbe az alábbi 3 dolog, amikor legközelebb angol nyelven kommunikálsz!

1. Hiszed vagy sem, a hallgató valóban kíváncsi a gondolataidra! Szeretné hallani őket! Még akkor is, ha a hallgató egy vizsgáztató! És a nyelvtani hibák legtöbbször NEM gátolják az érthetőséget, mert egy egészséges ember egyszerűen képes “kikapcsolni” őket, amikor figyelmesen hallgat valakit.

Kérlek, tanuld meg elengedni az általad elkövetett nyelvtani hibákat! Nyugodjanak békében!

2. Amibe ilyenkor kapaszkodhatsz: az anyanyelvi beszélők is beszámolnak arról, hogy rendszeresen vétenek nyelvtani hibákat beszéd közben. Sőt, észre sem veszik a saját hibájukat addig, amíg valaki rá nem mutat! És ezt konkrétan három olyan anyanyelvi beszélőtől is hallottam az elmúlt hét folyamán, akik kifejezetten gyűlölik az írásban vétett nyelvtani hibákat, és nagyon ügyelnek a nyelvtani helyességre!

A tanulság: ne akarj az anyanyelvi beszélőknél is jobb lenni már az elején!

3. Talán segít az is, ha tudod, hogy hibákat nemcsak azért vétünk, mert nem ismerjük, vagy nem tudjuk használni a helyes nyelvtant (errors of competence), hanem azért is, mert sietünk (errors of performance). És ez utóbbiakat NEM szoktuk, és nem is kell folyton korrigálni! Vagyis: ha hibázol az NEM jelenti feltétlenül azt, hogy nem is tudod! Mások szemében sem…

Ne érezd magadat kevesebbnek pár apró nyelvtani hibától! NEM vagy az.

És tudod, mit?

Mindezt egyetlen rövid mondatban összegezni tudom Neked.

 

A legfőbb tanulság

 Kérlek, NE egóból javíts!

Csak akkor javítsd ki magad, ha biztos vagy abban, hogy a hiba az érthetőség rovására megy!

És ha véletlenül azon kapod magad, hogy egy angol nyelvű beszélgetés közben javítgatod a hibáidat, kérlek, jusson eszedbe a férfi, aki nem bírt kimenni a kávéház ajtaján! Rendben?

 

 

Kérlek, ajánld a barátaidnak ezt a blogbejegyzést, és segíts terjeszteni ezt a tudást!

És ha szerinted a Google-nak is illene tudnia róla, nyomj egyet a +1 gombra is!

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

12 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Tóth László 2013-02-18 13:55
    Én azt tapasztaltam angol nyelvterületen, hogy rendkívül elnézőek, és udvariasak azzal is aki nehezebben boldogul az angollal. Mivel hosszú időt töltöttem Singapurban, és Ausztráliában, ott is mindenki másként beszéli az angolt.Ha egy eredeti angol, vagy e területen tanult azt meghallaná, lehet , hogy nem is értett volna bennünket. Önbizalom kell és az áthidalhat mindent. Válasz
    • Gabi 2013-02-18 14:41

      Abszolút egyetértek, László! Az egész alapja az önbizalom!

      Válasz
  • Barna Mónika 2013-02-18 16:52
    Na persze, abból van kevés! :-)  Válasz
  • Judit 2013-02-18 19:56
    Az en tapasztalatom - ami fokent a tengeren tulrol szarmazik -  az, hogy az embereket altalaban nem erdekli ha hibazol beszed kozben. Szamukra a legfontosabb, hogy megertsek azt, amit mondani akarsz, megertsek a gondolataidat, amit elmondasz. Egyaltalan nem gondoljak rolad azt, hogy te buta vagy, kevesebbet ersz vagy nevetseges vagy azert, mert hibazol. Ok orulnek, hogy kepes voltal megtanulni a nyelvuket es van eleg batorsagod, hogy elmenj egy idegen orszagba es hasznald a nyelvet. Nem masok gondoljak rolunk, hanem mi magunkrol, hogy ertektelenebbek vagyunk ha hibazunk. Csak meg kell valtoztatni a hozza allasunkat es batran es buszken hasznalni azt, amit mar tudunk. Válasz
  • Széles Andrásné 2013-02-19 08:17
    Én még csak a legelején tartok és úgy érzem hogy képtelen vagyok megtanulni a kiejtés és az írás közötti külömbséget. Kétszer kell megtanulnom minden szót, kifejezést. Amit persze nagyon hamar el is felejtek. Üdvözlettel :szélesné Kata Válasz
  • Gábor_ mélypont 2013-02-19 14:27
    Ma jutottam el egy mélypontra, és fel is tettem magamnak a kérdést, hogy minek is erőltetem az angol nyelvet? Mert sem a munkám, sem a környeztem miatt, igazából nem kell használnom. A nyelvtan nálam nulla, nem is foglakozom vele, csak ami hallás után megragad bennem. Sajnos, az akadályok, a kudarcok nagyon összetörnek és visszavetnek, lehúznak. Számomra a legnagyobb kudarc az, hogy a sok évi tanulás után, még alapfokú szinten sem tudok angolul. Mert ezzel szembesültem, amikor az onlyne kezdőknek szóló órákon a kommunikációra került a sor. (verbling, colingo). Hogy a francba lehet, hogy egy Brazil, Koreai, Ugandai..stb nemzetiségű kezdő angolos is jobban kommunikál, több a szókincse mint nekem. Hát ennyit ér a napi angolozás? Abszolult kudarcnak érzem amit elértem, mert ha ennyit tudtam elérni a négy év alatt, akkor életem végéig sem fogok tudni kommunikálni. Hogy ebből a gödörből, hogy fogok kikecmeregni, miként találok valami siker élményt, ami ellensúlyozza, azt még nem tudom. Mégis, valamiért szeretem az angolt, nézni az angol nyelvű videókat, és valahogy jól esik az angol nyelvű mondatokat olvasni. Ez már a napi rutinon része, már hiányozna, csak hát lenne valami áttörés.   Válasz
    • Gabi 2013-02-20 19:38

      Gábor, ezt a bejegyzést a te hozzászólásod ihlette, köszönöm.

      http://angolnyelvtanitas.hu/angolnyelvtanitas-blog/ha-abszolut-kudarcnak-erzed-a-nyelvtanulast

      Lesz még több is, más.

       

      Válasz
      • Gabor 2013-02-20 21:15
        Gabi, én köszönöm, saját és mindannyiunk nevében.   Válasz
  • Gabor 2013-02-20 23:03
    Vannak azok a nyelvtanulóknak szóló gyakorlatok, amelyeknél ki kell egészíteni a szöveget a megadót szavak közül, a megfelelővel. Ez a feladat típus nekem semmilyen szinten nem megy és legtöbb esetben nem is értem, hogy miért azzal a szóval, vagy mondtat töredékkel kell kiegészíteni az üres helyet. Mennyire fontosak ezek a feladatok egy nyelv elsajátításához? Jelent valamit ennek a képességnek a hiánya.   Elnézést a sok hozzászólásért és kérdésért. Válasz
    • Gabi 2013-05-28 14:50

      Ne kérj elnézést, örülök neki! :) Témákat adsz!

      Nem számít! Ez a feladat NEM produktív feladat, nem szövegalkotási feladat (ami ugye, a való életben leggyakrabban előfordul). Ez inkább csak egy rejtvény. :) Ez a feladat egyrészt gyakorlás/rutin kérdése, másrészt megvan a maga trükkje... (Meg kell nézni, mi van előtte/utána, és nem csak közvetlenül, hanem kicsit arrébb is, mert azok adják a kulcsot!)

      Ha pedig nem érted utólag sem, miért azzal a szóval kell kiegészíteni, akkor biztosan előfordul olyan is veled, hogy nem tudsz egy mondatot összerakni annak ellenére sem, hogy érted a különálló szavakat. Néha azért van ez, mert a nyelvtani struktúra túl bonyolult, néha a szöveg túl nehéz, sokszor pedig a hibás tanulási technikából adódik. (Lehet, hogy MOST már jó módszerrel tanulsz, de ez ugye nem teszi semmissé az eddig rosszul megtanult dolgokat. Pl. az önmagukban megtanult szavakat...)

      Nyugtass meg: ugye a saját nyelvi szinteden olvasol szövegeket?

       

      Válasz
  • Niki 2013-05-30 13:22
    Szerintem ez a nagyfokú önbizalomhiány, és állandó önjavítgatás azért van, mert az iskolában ha valamit elrontunk akkor azt azonnal javítja a tanár. jó persze megértem én, hogy azért, hogy helyesen tudjuk, de ilyen szituációban nagyon jól megfigyelhető, hogy az adott illettő bestresszel és már nem meri mondani sem, és ha anyanyelvi közegbe kerül inkább activity-t játszik, mintsem hogy beszéljen. pedig ha belegondolunk, ha minket szólítanak meg az utcán és nem beszélik a mi nyelvünket mis sem röhögjük ki, hanem megpróbáljuk megérteni és segíteni.    Válasz
  • Krisztike 2016-11-16 14:45
    Azt vettem észre magamon, hogy én továbbra is javítom a hibáimat, csak éppen gondolatban. Szóval ha véletlen kimondok valamit rosszul és utána rájövök, de a beszélgetőpartneremnek ez nem okoz problémát, mert megért, akkor nem javítok hangosan, hanem csak magamban. Hangosan csak akkor javítok, ha valószínűleg nem értett meg a hiba miatt. Erre mondjuk azóta van időm, amióta angolul gondolkodom, nem pedig fordítgatok. Régen a fordítgatás miatt sokkal lassabban tudtam csak beszélni. Mondjuk most is lassabban kezdem az angol beszédet és pár perc után érem el a normális beszédtempóm. Ennyi idő kell az agyamnak a váltásra. Viszont a nyelvek közötti váltás nagyon nehezen megy, hosszabb angol beszéd után a magyarokhoz is angolul kezdem el a mondatot, elfelejtek magyar szavakat (persze ezt nem feltétlen veszi észre akivel beszélek, mert néha csak pár századmásodperc kell), makogok. Szóval nehezen megy a váltás. Vannak olyan külföldi barátaim, akik valamennyit tudnak magyarul, de én (hacsak nem kérdeznek valami magyar szóról/kifejezésről) 100%-ban angolul beszélek velük, ha magyarul kérdeznek angolul válaszolok, mert vagy így beszélek, vagy úgy, a kettőt nem tudom keverni és nem is kényelmes. Néha úgy érzem van egy magyar meg egy angol agyam. Azokat a szavakat, amiket nem tudok, automatikusan körülírom, azzal nincs is gond. Viszont vannak még olyan kérdések, szerkezetek, amiket nem tudok és ahol kénytelen vagyok bevallani, hogy remélem meg fog érteni, mert gőzöm sincs hogy helyes és csak azután állok neki makogni. Persze ez egyre jobb lesz, ahogy tanulom a nyelvtant, de van még hova fejlődni. Tapasztalatom szerint az, hogy sokat használom a nyelvet (ugyan Magyarországon élek, de külföldi a lakótársam és rengeteg barátom és sokat utazok) önmagában nem elég, célzottan nyelvtant is tanulni kell mellé. Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás