Ne kérj többé engedélyt!

2013. 05. 21. | Desszert | 6 hozzászólás

Kutyaként viselkedsz amikor angolul beszélsz?Gyakran sétálgatunk Sziszivel, a német juhász kutyusommal a Sió melletti töltésen.

És mivel számára a mellette húzódó erdő sokkal érdekesebb, gyakran kér engedélyt, hogy bemehessen. Főleg, ha vaddisznót, őzet, rókát vagy épp nyulat érez.

És tudod, mi a fura?

 

Amikor a kutya be akar menni az erdőbe egy szag után, megáll, és rám néz. Ha reklamálok, kint marad. Ha nem, már szalad is befelé. Tulajdonképpen engedélyt kér tőlem.

Vajon te is ilyen vagy?

Te is hozzászoktál ahhoz, hogy ránézz a tanárodra, hogy jól mondod-e angolul? Te is hozzászoktál ahhoz, hogy javítgatnak? Esetleg függővé is váltál már tőle?

Mert ha igen, hajlamos leszel valós szituációban is megállni, ránézni a beszélgetőtársadra, és várni a bátorító bólintást, vagy épp a javítást. Csakhogy e helyett a partnered azt fogja hinni, hogy ennyit akartál mondani, és kész. Most rajta a sor, hogy reagáljon. Még rosszabb: ez a beidegződés elkísér az angol nyelvvizsgára is!

Nemrég készítettem interjút egy tapasztalt nyelvvizsgáztatóval. Elmondta, gyakran előfordul, hogy a vizsgázó kimond egy mondatot, majd megáll, és ránéz. Várja a javítást, vagy a helyeslést. Lényegében úgy kezeli a vizsgáztatót, mint az angoltanárát. És ez sajnos nagyon nem veszi ki jól magát a pontjai tekintetében.

A tanácsom: ne engedd, hogy rászoktassanak erre a hibás módszerre!

Te csak beszélj szabadon, bátran angolul, bele a nagyvilágba! :)

 

 

Kérlek, segíts terjeszteni ezt a tudást, és “Ajánld” a barátaidnak ezt a blogbejegyzést!

És ha szerinted a Google-nak is illene tudnia erről, nyomj egyet a +1 gombra is!

 

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

6 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Delwen 2013-05-28 13:18
    Kedves Gabi! Ezzel kapcsolatban sajnos nekem is vannak negatív tapasztalataim. Nem tudom, most hogy van, de mikor én voltam általános iskolás, mindig arra neveltek bennünket, hogy beszéljünk helyesen, mert különben nem fognak megérteni! És sajnos ez az az életkor, amiben az ember a legfogékonyabb arra, hogy életre szóló gátlásokat szerezzen. Nekem sikerült :-( Ráadásul abban az időben németet tanultam, ami véleményem szerint egy borzasztóan idióta és nehezen tanulható nyelv a maga végződéseivel meg az erős-gyenge-vegyes-stb. ragozásával. Mindig csak azt sulykolták belénk, hogy tanuld meg a ragozást, mert csak úgy helyes. Eredmény? Azóta is gyűlölöm a németet. Angolt tanulni csak felnőttként, és szerencsére egy sokkal jobb szemléletű tanárnál kezdtem el tanulni, de úgy érzem, ezek a gátak már örökre bennem maradnak :-( Válasz
    • Gabi 2013-05-28 13:53

      Pontosan ugyanezek a tapasztalataim! Nekem az első év New York segített lerombolni ezt, amikor láttam, hogy az amerikaiak vígan használják a pár szavas spanyol tudásukat, plusz bárkinek az angolját megértik, akármilyen helytelen - mert meg akarják érteni. De aki nem él pár évet külföldön, az nagyon nehezen teszi át magát ezen a poroszos nyelvtanítási módszerekkel belénk nevelt gátláson. Különösen nehéz annak, akiben tökéletességre törekvés is van...na, azzal együtt ez ütős kombináció! :)

      Válasz
      • Gábor 2013-06-3 21:31
        Szia Gabi, Szünetet tartottam az angol nyelvtanulással, bár az angol nyelvű videók hallgatása során kapcsolatba kerültem vele. Ismét elolvastam a hasznos tanácsokat tartalmazó könyvedet, aztán elmentem egy nagyobb könyvesboltba és böngészni kezdtem az angol nyelvkönyveket, az angol nyelvű regényeket. Végül, két órányi böngészés után nem vásároltam semmit, valahogy egyik könyv sem fogott meg. A valódi, hús vér emberekkel valódi élő kommunikáció, a társas beszélgetés az, ami hiányzik az egész nyelvtanulásomból, egy jó közösség, akikkel szórakoztató a nyelvcsere. A netes beszélgetésbe nem merek belekezdeni, mert nem tudok elég bátorítást adni önmagamnak ahhoz, hogy beszélgessek egy külföldivel, online módon. Egy valós szituációban nem okoz gondot megszólalni, de az online beszélgetés feszéjez, mert ehhez nem vagyok hozzá szokva, hisz így nem szoktam senkivel társalogni, főleg nem egy külföldivel. Ha most legény lennék a gáton, akkor gyorsan fejest ugranék az online beszélgetésbe, kézzel, lábbal, tőszavakkal kommunikálva. Hogyan is hozzam létre a saját New Yorki virtuális utamat, ami lerombolná a belénk nevelt gátlásokat, elő itéleteket.   Gábor Válasz
  • Évi 2013-05-28 16:54
    Kedves Gabi! Nem tudom hova kellene leírnom, így ide fogom. Már lassan 2 éve lenyelvvizsgáztam angolból és le is érettségiztem, így nem szeretnék több levelet kapni az emailemre! Ezt hol tudom beállítani?  Üdv, Évi Válasz
    • Gabi 2013-05-29 13:00

      Gratulálok! :) Keep up the good work.

      Minden levél alján van egy link, ami a leiratkozást szolgálja. Kötelező, törvényileg, tehát akármilyen hírlevélre iratkozol fel, mindig az alján keresd a leiratkozási lehetőséget. De most már nem kell semmit tenned, le is vettelek a listáról. Amúgy: nagyon szépen köszönöm, hogy eddig velem voltál!!! :)

      Válasz
  • Évi 2013-05-30 12:55
    Köszönöm! Rendben, legközelebb akkor már tudni fogom, hogy hogyan kell leiratkozni! :) Én pedig köszönöm a segítséged! További kitartó munkát és sikereket kívánok! :) Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás