Nem mindenki rázza ki a kisujjából az angolt

2016. 07. 05. | Desszert | 10 hozzászólás

Az a helyzet, hogy nem mindenkinek megy a nyelvtanulás.

(és ezért most nem fogsz szeretni)

(pláne azért nem, mert itt NEM a túlmisztifikált nyelvérzékről lesz szó)

De az a helyzet, hogy van négy olyan eset, amikor a nyelvtanulás színtiszta frusztráció.

 

Nem megy a nyelvtanulás

 

 

1. Nem mindenki akar nyelvet tanulni

Emlékszem a beragadt diplomásoknak rendezett két Diplomamentő rendezvényünkre: számomra sokkoló volt, hogy mennyire erőtlen motivációja volt a résztvevők többségének az SOS Angol Gyorssegély tréningjeink résztvevőihez képest. Egészen egyszerűen megfogalmazva: nem kellett nekik az angol. Nem fájt a hiánya. Nem bökdöste véresre az oldalukat.

Szép dolog, hogy az angol nyelvtudással "kitágul a világ", de van, akinek ez egyszerűen nem elég motiváció!

Beszéltem olyan sikeres vállalkozóval, felsővezetővel, közszolgálatban dolgozóval, akik szerettek volna ugyan angolul beszélni – de ha lehet, akkor az ehhez szükséges munka és áldozatok nélkül. Mert annyira azért mégsem szerettek volna.

Elítélendő? Szerintem NEM.

Szerintem jogod van felállítani a saját prioritásaidat!

Viszont jogod van ahhoz is, hogy ezeket bármikor megváltoztasd! ;)

 

2. Ha el vagy keseredve, az angol az utolsó gondolatod

Ha olyan gondjaid vannak, hogy a hónap utolsó hetében mit eszel, vagy még rosszabb, mivel eteted a gyereket, akkor igen nehéz másra koncentrálni. (Lehet. Csak nehéz.)

Itt a fő gond az, hogy aki elkeseredett, az szinte automatikusan bezárul, és nehezen, vagy sehogy sem lát kiutat a helyzetéből. Először be kell látnod, hogy igenis képes vagy változtatni a sorsodon – ahogy emberek milliói tették előtted, akik ugyanabban a helyzetben voltak, mint te. Vagy sokkal rosszabb helyzetben. Erőszakkal kell a saját grabancodnál fogva kirángatnod magad a sárból. És aztán továbbrugdosni magad az úton. Nem könnyű, de tudd: lehetséges!

Persze a változás nem úgy történik, hogy este leülsz a tévé elé. Viszont száz százalékig biztos, hogy visszatekintve te is úgy értékeled majd: minden csepp befektetett energiát megért.

 

3. Van, akinek tényleg nehezebb a nyelvtanulás

Egy sokkoló tény: Európában minden negyedik felnőtt olyan készséghiányokkal küzd, amelyek nehézzé teszik számára a tanulást – illetve a statisztika úgy szól: az állampolgárként való aktív társadalmi részvételt. Ők olyan emberek mint te meg én, akik munkahelyen dolgoznak, gyereket nevelnek, és úgy általában, köztünk élnek.

A "legnépszerűbb" készséghiányok: értő olvasás (=egy információ megtalálása egy szövegben, vagy egy szöveg értelmének felfogása gyors átfutás után) és anyanyelvi íráskészség (ami NEM a ma már szinte karaktergyilkosságra használt helyesírást jelenti, hanem a gondolataid világos kifejezését és átadását a megfelelő írásos formában).

Nézz bele a kommentekbe egy-egy forgalmasabb, populáris témát feldolgozó Facebook oldalon, és saját szemeddel láthatod! Mintha zavaros elméjű emberekkel lenne tele a világ! Pedig nem. Csak nem képesek érthetően kifejezni magukat írásban – ennyi az egész. Szimpla, pótolható készséghiány.

Manapság szinte divat a diszlexiával takarózni, pedig nem szabadna! A diszlexia legyűrhető – akár felnőtt korban is. (Egy tipp: ha a gyermekednél veszel észre ilyen tüneteket, ne alkalmazkodj hozzá! Ne fogadd el! Harcra fel! Szívből ajánlom a varazsbetu.hu oldalt ehhez!)

 

4. Önálló tanulási készségek hiánya

Van, akinek egyszerűen nem megy önállóan a tanulás. Ezen sem kell csodálkozni, ilyen tantárgyunk nem volt anno az iskolában. (Nekem volt, nekem megy.)

De van, aki egyszerűen nem tudja, hogyan fogjon hozzá a tanuláshoz! Szeretne tanulni, de ott az áthidalhatatlan "technikai" akadály. Olyan, mint amikor valaki éhesen forgat egy konzervet, tudja, hogy étel van benne, de nem tudja, hogyan féren hozzá. (Szerinted tízes skálán ez mennyire frusztráló?)

Ha te is ezzel küzdesz, akkor egyszerűen el kell menned egy jó nyelvtanfolyamra, ahol a tanár segít. Az önálló tanulás egy KÉSZSÉG, ami azt jelenti, hogy fejleszthető. Egyetlen dolgot nem szabad: belenyugodni abba, hogy úgy érzed, neked nem megy.

Mert ha megtanulsz önállóan tanulni – és itt tapasztalatból beszélek -, akkor az egész életedet tartósan jobbra fordítja. És visszatekintve azon töprengsz majd, hogy miért nem cselekedtél hamarabb, és miért tűrtél csendben addig, amíg már véresre törte a satuba fogott lábadat a cipő.

 

Szóval, ha látsz valakit, akinek nem megy a nyelvtanulás: kérlek, NE engedd, hogy ráfogja a nyelvérzékre! Mondd, te láttál valaha bárkit is, akit kifogások emeltek fel, vagy gyógyítottak meg? Ugye nem?

Mindketten tudjuk, hogy erre csak a helyzettel való őszinte szembenézés, és a szívből végzett okos munka képes. Ugye?

 

Hasznos volt? Mondott újat? Tetszett? Jelezd az "Ajánlom" gombbal, hogy tudjam!

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

10 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Laci 2016-07-6 09:56
    Kedves Gabi! Amit írtál, MINDEN területen folytatott tanulásra érvényes. Én a fizika, a matematika és általában a természettudományok kebelén nőttem fel, később pedig tanítottam is ezeket, és szinte szóról szóra ugyanezekkel a problémákkal találkoztam. A szorgalom, a pozitív hozzáállás, és az a lelki beállítottság, amely segít túllépni a gátlásokon és az önbecsapáson SOKKAL többet jelent, mint a szerintem kissé túlmisztifikált szuperintelligencia, érzék, extra készségek, stb. Az életben értelmesen használható szintig minden megtanulható! Válasz
    • Gabi 2016-07-6 14:46
      Köszönöm szépen, Laci a hozzászólást! Reménykeltő ám, hogy más is látja ezeket!! :) Ráadásul ilyen dimenziókban nem is gondolkodtam... Válasz
    • Krisztike 2016-07-6 10:51
      Nekem ugyanez a tapasztalatom a matekkal. Régebben korrepetáltam és azt vettem észre, hogy a legfontosabb feladatom az, hogy a tanítvány elhiggye, hogy képes megtanulni az anyagot. Ha ezt elhitte, akkor más sínen voltunk. Persze onnantól valakinél több idő, valakinél kevesebb, de ez az első lépés. Válasz
      • Gabi 2016-07-6 14:49
        Na, erről meg a matektanárom jut eszembe. Írtam is arról a pontról, amikor rájött, hogy mit rontott el (és pont azt, amit te írtál): http://www.angolnyelvtanitas.hu/angolnyelvtanitas-blog/oszi-dobbent-arca-megert-mindent Köszi, hogy ezt leírtad, Kriszti! Motiváló. Tuti, hogy lesz olyan, aki elolvassa, és rájön, hogy róla szól... Válasz
  • Szofi 2016-07-6 19:27
    Kedves Gabi! Egy diszlexiával nem takarózó diszlexiásként szeretném megírni az én történetemet és kapcsolatomat az angollal. Az általános iskolát 6 évesen kezdtem el, már az első osztályban komoly nehézségeim voltak így hamar a nevelési tanácsadóba kerültem. Elég hamar érkezett édesanyám számra a lesújtó hír, hogy a lánya diszlexiás. Innentől kezdve elkezdődtek a felmentések sorozata, amit akkor életmentőnek éreztem, de édesanyám se én soha nem fogadtuk el azt a bélyeget amit a nevtan-ban rám ragasztottak. Onnan indulva, hogy az alsó tagozatot még így is vért izzadva végeztem el a középiskolát igazán jó eredménnyel zártam. Azzal a többletszorgalommal amit már 6 éves korom óta hozok magammal a diszlexiám miatt, ezzel volt lehetséges, hogy az érettségi után közvetlen Magyarország egyik legjobb művészeti egyetemérre nyeretem felvételt, Budapesten. Jelenleg tervező grafikusnak tanulok. Ez számomra egy olyan sikertörténet amire mindig büszke leszek, DE! Sajnos az angol nyelv tanulása kínkeserves a folyamatos sikertelenségek miatt. Minden nap lelkesen kelek fel és ülök le a saját magam által készített szókártyáimhoz, gondolat térképeimhez, de mikor (ami elég gyakori) olyan társaságba kerülök ahol angolra váltunk, folyamatosan blokkolok.Olyan mintha az agyam képtelen lenne összekapcsolni a hallott információt a meglévő tudásommal, az pedig, hogy én szólaljak meg egy mondatnál hosszabban... Viszont motiváltságom mértéke a szakmám miatt és külföldi ismerőseimmel várva várt eszmecsere okán, óriási! Kudarcok mindennap érnek, nem csak engem, mindenkit. Nem szabad megállni, mondom ezt úgy hogy 10 éve tanulom az angolt és egy átlag hatodikos, hetedikes szintjén beszélem. Ha még 10 évig fog tartani, hogy könnyedén megszólaljak rajta akkor addig fogom tanulni, de egyszer én bizony, folyékonyan fogok beszélni angolul :) Válasz
    • Gabi 2016-07-10 10:06
      Szia Szofi! Köszönöm, hogy ezt leírtad!!! Ez az utolsó akadály, ami előtted áll, már nem a diszlexia, hanem az a fejlődési lépcsőfok, amit mindenkinek meg kell lépnie. Itt olvashatsz róla: http://www.angolnyelvtanitas.hu/angolnyelvtanitas-blog/az-angol-nyelvtanulas-4-fazisa Viszont a jó hír, hogy ehhez már nem kell feltétlenül túl sok idő, csak sok éles nyelvhasználat. :) Válasz
  • Era 2016-07-12 20:34
    Kedves Gabi! Több, mint húsz éve angolt tanító tanárként teljesen egyet értek az általad írottakkal. Sokan a motiváció, tanulásra, komoly munkára való elszántság hiánya, mások tényleges részképesség-zavar miatt nem tudnak - nemcsak angolt, bármi mást - tanulni. Egy unokahugom nemrég végzett szintén angoltanárként, kolléganőm nagylánya egy másik intézményben hamarosan fog - egyikük sem tanul(t) semmit a tanulás tanításáról, diszlexiáról, egyéb részképesség-zavarral küszködő tanulóval való bánásmódról... Pedig úgy tűnik, egyre inkább szükség lenne ilyen ismeretekre! Saját költségen, szabadidőben az önmagukkal szemben igényes pedagógusok igyekeznek "kiokosodni" a témában, a közoktatásban viszont sajnos olyanok a viszonyok, hogy sokszor inkább szembe megy a gyakorlat az elmélettel. Más: nagyon szeretem a cikkeidet, szoktalak is idézni tanítványaimnak (Ha nekem nem hiszitek, tessék: itt van, mit mond egy szakértő!) Ebből az írásból is szeretnék, ha nem bánod! Válasz
  • Kovács Kornélia 2016-07-19 18:14
    Kedves Gabriella! Azért vagyok passzív, mert német nyelvterületen élek és a német nyelvvel bírkozom. Szerncsére a leveledben említett problémákkal nem kell szembenéznem. Igen, tudom,hogy nem javasoltad a tanfolyamot más nyelvekhez,de én nem akartam belőle kimaradni. Angol tudásom a Tőletek már megvásárolt BIg Pack (sárga) tanulókártyákkal tartom fenn. (Szilágyiné Magyar Gyöngyi nevére kértem, mert így volt egyszerű.) Tanácsaidból sokat profitálok , lelkesedésed magávalragadó és örülök,hogy olvashatom az írásaidat. Csak hallkan jegyzem meg: a némethez is jó! ne beszélj le róla senkit, akkor sem ha más nyelvet tanul. Válasz
  • Éva 2016-07-25 08:01
    Nagyon tetszik ez a megértő és elfogadó hozzáállás. Bár a beragadt diplomásokat nem értem, mert én biztosan nem kerülnék ilyen helyzetbe, de elfogadom, hogy ők ebben gyengék, én meg másban, amit más ért nehezen. Válasz
  • Zoli 2016-09-5 21:59
    Na, ezzel az írással tudok leginkább azonosulni. Köszönöm, hogy megemlítesz bennünket, akiknek nem örömforrás az angoltanulás és nem ítélsz el. Az a helyzet, hogy a világ tele van érdekes dolgokkal, de -számomra legalábbis- az angoltanulás nem az. Pl. foglalkozzon valaki szerveskémiai egyenletekkel napi pár órát úgy, hogy nem érdekli - rögtön megérti, mire gondolok. Amúgy jók a tanulókártyák és a javasolt módszerek is, csak sajnos egyik sem segít azon, hogy nem érdekel az angol. Pontosan az a helyzet, hogy szeretném tudni, de annyira azért nem. Ez már nemigen fog változni magától, legfeljebb ha olyan munkám lenne, ahol kell az angol - de erre egyre kevesebb az esély. (Öregszem és nem hajtok magasabb pozicióra.) Azért az elhivatottságodat és lelkesedésedet értékelem. :) Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás