Sikersztori: út a New York-i angol nyelvű interjúig

Szalai Gabriella Angolutca

tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.

Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...

Először egy óra is rámegy egyetlen Facebook kommentre.

Aztán két hét, és angol nyelven ad interjút. Amit videóra vesznek, hogy a fél világ lássa.

Ez egy olyan sztori, ami minden nyelvtanulót érdekel, nem?

Kriszti, tananyagfejlesztőnk talált rá nemrég egy angol nyelvű interjúra, és azzal küldte el nekem, hogy „nézd ő egy magyar srác”! És tényleg.

A kiírás szerint Zalaba Krisztián beszélt, akinek személyes produktivitásról szóló blogját ráadásul én is olvasom.

Ha megismered a sztorit, akkor te is meglátod majd: Krisztián bátorsága és eltökéltsége példaértékű.

Ezért megkerestem őt, és feltettem neki 7 kérdést, hogy bátorságot öntsek beléd.

Magvas gondolatok jöttek ki belőle. Enjoy!

1. Hogyan jött ez a külföldi interjúfelkérés, és mi volt rá az első reakciód?

„A sztori ott kezdődik, hogy másfél éve vettem egy videókurzust Amerikából, amely arról szólt, hogyan építsünk fel egy online bizniszt. Ez a kurzus 2000 dollárba került, és bizony rezgett a térdem, amikor meg kellett nyomni a “Buy” gombot.

Éppen ezért mindent megtettem, hogy a legtöbbet hozzam ki a kurzusból: rengeteg energiát raktam a kutatásba, az ötleteim tesztelésébe, és sok mindennel próbálkoztam. Az online kurzus zárt csoportjában sokszor 1 óra is elment arra, hogy megírjak egy viszonylag rövid posztot vagy kommentet. Valószínűleg az adminok ezeket a visszajelzéseket figyelgették, és egy nap kaptam egy emailt, hogy ha van kedvem, akkor kitölthetek egy jelentkezést, hogy esettanulmány legyek. Ha kiválasztanak, akkor kireptetnek New Yorkba, és fizetik az utat is.

Kiválasztottak, én pedig brutálisan örültem! Aztán gyorsan tudatosítottam magamban, hogy sok-sok munka vár még rám, mert az angolom meglehetősen bizonytalan szinten volt, és nem beszéltem komfortosan. Pláne nem kamerák előtt…”

2. Mennyire tudtál angolul előtte?

„Ha kell, akkor elbeszélgetek angolul mindenféle általános témáról, de ha szépen, gördülékenyen és választékosan kell kifejeznem magam, akkor az bizony kihívást jelent. Tőlem pedig pontosan ezt várták el: érthetően beszéljek, akár az érzéseimről is.

Az angol megértése már nem igazán okoz gondot, mivel az elmúlt két évben szinte 90%-ban csak angol nyelvű anyagokat vettem magamhoz, videókurzusokat, könyveket, interjúkat. Viszont nagyon-nagyon keveset beszélek.

Innen pedig durván nagy ugrás az, hogy interjút adjak, amelyet később több tízezer ember fog megnézni. Plusz ott volt az a nyomás is, hogy az országot képviselem – később kiderült, hogy sokkal inkább egész Európát, mivel az interjú napján rajtam kívül az összes többi interjúalany az USA-ból érkezett New Yorkba.”

3. Hogy sikerült rávenned magad, hogy mégis nekivágj?

„Egy másodpercig sem volt kérdés a fejemben, hogy IGEN-t mondjak-e az interjúra. Én abban hiszek, hogy ha ott vannak előttünk a NAGY lehetőségek, akkor lépni kell. Egyszerűen túl nagy luxus azt hagyni, hogy a különféle félelmek visszafogjanak bennünket, mert úgy elképesztő dolgokról tudunk lemaradni.

Nekem az interjú bőven a komfortzónámon kívül volt, de tudtam, hogy ez egyben egy NAGY lehetőség is arra, hogy fejlődjek és tapasztaljak. Plusz ott volt további sok-sok izgalmas dolog: elmehettem a világ egyik legmenőbb városába, új kapcsolatokat alakíthattam ki, plusz ehettem eredeti New York-i sajttortát is!

A tapasztalataim szerint, ha NAGYOT álmodunk, akkor az Élet tesztelni fog bennünket, hogy mennyire gondoljuk komolyan. Ezeken a teszteken pedig helyt kell állni, mert úgy lesznek elérhetőek az egyre magasabb szintű dolgok – legyen szó bizniszről, párkapcsolatról, vagy egyszerűen saját magunk megismeréséről.”

4. Hogy készültél fel rá lelkileg és módszerekben?

„Lelkiekben úgy készültem fel rá, hogy elképzeltem azt, hogy milyen lesz majd a kamerák előtt beszélni angolul. Nem úgy gondoltam az interjúra, hogy milyen jó lesz túl lenni az egészen, hanem inkább arra fókuszáltam, hogy élvezetes legyen a folyamat – beleértve az oda vezető utat és a tényleges beszélgetést is.

Ha arra figyelünk, hogy jól érezzük magunkat útközben, akkor kevésbé leszünk frusztráltak, és nem fogjuk csak úgy feladni a dolgokat. Sőt, nem fog folyamatosan előjönni a rossz érzés, hogy csalódást okozunk magunknak a tipikus abbahagyás-újrakezdés-abbahagyás körforgással…

De a legfontosabb az, hogy mindig legyen előttünk az, hogy pontosan MIÉRT csináljuk az adott dolgot. Nekem megvolt a MIÉRT-em: a lehető legjobb interjút adni. Ezután pedig a tényleges technikák alkalmazása már könnyen ment.

A blogomban produktivitásról írok, és itt volt számomra a NAGY teszt: mennyire leszek produktív a felkészülést tekintve, mivel összesen 2 hetem volt hátra életem első angol interjújáig. Szinte mindent bedobtam, amiről az oldalon írtam.

Szokást alakítottam ki a napi felkészülésből, kíméletlenül NEM-et mondtam bizonyos dolgokra, és egy csapatot építettem magam köré, akik maximálisan támogattak a célom elérésében. Aztán ott volt a Hozzávalók Technika, hogy egy “kosárba” összeszedtem a célom eléréséhez szükséges eszközöket, és az, hogy egyszerű, hétköznapi tennivalókhoz kötöttem a tanulást, és ezzel belefűztem a mindennapi rutinomba. Megvizsgáltam a fejemben lévő korlátokat is, és ezeket igyekeztem más szemszögből látni. És persze előre felkészültem a kifogásokra is, amiket gyártani fogok magamnak, és kidolgoztam rájuk megoldásokat.”

5. Hogy érezted magad az interjú közben?

„Izgatott voltam. Egyrészt örültem, hogy eljutottam idáig, és hálás voltam azért, hogy mindez velem történik meg. Másrészt pedig voltak nem várt helyzetek, amelyekhez gyorsan alkalmazkodnom kellett.

Ilyen volt például az, hogy teljesen más koncepció fogadott a helyszínen, mint amit elképzeltem: arra készültem, hogy beszélgetni fogok valakivel egy kényelmes kanapén ellazulva, ehelyett pedig egy magasított széken kellett ülnöm egy durván kivilágított szoba közepén körbevéve sok-sok kamerával és mikrofonnal. Ez nagyon lefagyasztott és az első pár kérdésre alig tudtam válaszolni…

Ezen úgy tudtam lazítani, hogy kértem egy kis időt a stábtól, hogy átgondolhassam, mit fogok majd az adott kérdésre válaszolni, plusz odavittem magamhoz a felkészüléshez használt jegyzeteimet is. Ez adott annyi magabiztosságot, hogy kérdésről-kérdésre picit oldódjak, és könnyebb legyen kifejezni a gondolataimat. Amikor végeztünk, egyáltalán nem emlékeztem arra, mit és hogyan mondtam.

Az interjú után sem lettem nyugodtabb. De megvizsgáltam a helyzetet és saját magamat, és az volt a fejemben, hogy a legjobb tudásom szerint cselekedtem. Egyszerűen elfogadtam, hogy abban a pillanatban olyan szinten volt az angolom, és bármennyire is frusztrálom és ostorozom magam, az nem vezet sehová. Ezzel egyidőben megjelent bennem az égő vágy, hogy egy év múlva dimenziókkal jobb interjút tudjak adni.”

6. Mivel szembesültél, amikor kiutaztál az Egyesült Államokba? Nyelvi tekintetben milyen élmények értek?

„Még be sem léptem az USA-ba, de máris kinevetett egy egyenruhás tisztviselő. A reptéren a belépéshez szükséges ellenőrzésnél kaptam pár kérdést, köztük azt, hogy miért jöttem New Yorkba, én pedig hirtelen azt válaszoltam, hogy inspirációt gyűjteni. Ezt ő viccesnek találta, és jó hangulatában tovább engedett, pedig előttem ugyanabban a sorban lévő 4-5 embert mind elküldte második körös ellenőrzésre.

A taxisokkal sem jártam jól, mivel odafelé egy mexikói, visszafelé pedig egy dominikai fickó vitt, és nem igazán tudtam velük beszélgetni és kérdezősködni.

Azt gondoltam, hogy a városban könnyen meg fogom érteni a beszédet, hiszen a neten nézett interjúk is mind teljesen tiszták voltak, de ez messze nem így alakult. Sokszor csak másodszorra-harmadszorra értettem meg, hogy mit kérdeznek mondjuk a pénztárnál, vagy az étteremben. Eleinte kicsit értetlennek éreztem magam, de elfogadtam, hogy ezt is szokni kell.”

7. Végezetül pedig milyen 3 tanácsot adnál olyan nyelvtanulóknak, akik hasonló megmérettetés előtt állnak?

„Az első az, hogy legyen meg a MIÉRT-ünk!

Ha ott van előttünk, hogy pontosan mire szeretnénk használni az nyelvtudást, és ehhez valamilyen konkrét célt is hozzákapcsolunk, akkor dimenziókkal könnyebb lesz előre lépni és fenntartani a motivációt.

Sokszor látom például azt, hogy a nyelvtanulóknak nincs meg a valódi MIÉRT-jük, csak annyi, hogy “jobban szeretnék tudni angolul”. Ezt pedig nem az égő vágy viszi előre, ez csak egy “tök jó lenne”-jellegű dolog. Ezzel szemben viszont, ha pontosan ott van előttünk például az, hogy egy 2 hónap múlva esedékes konferencián magabiztosan szeretnénk végigfolytatni egy szakmai beszélgetést angolul, akkor könnyebb felkészülni az egészre. Mindenkinek megvan a maga vágya, amely mögött rendszerint ott van egy konkrét, ideális álomhelyzet.

Én jelenleg egy angol coach-csal dolgozom együtt, ahol az általam megírt szövegeket gyúrjuk át profibb formára. Mert az én célom jelenleg az, hogy jobban tudjak írni angolul, és bármikor könnyedén kirázzak magamból egy profi emailt, vagy kommentet.

A második tanácsom: lépjünk akcióba mielőtt késznek érezzük magunkat! 

Ha ott van előttünk a lehetőség, akkor mindig lépjünk akcióba, és mondjunk IGEN-t – a később érkező kihívásokkal elég út közben foglalkozni.

Nagyon sokat hozzátesz az életünkhöz, ha a kifogások és nehézségek keresgélése helyett lépünk, tesztelünk, és kipróbálunk új dolgokat. Azzal, ha túlagyalás helyett cselekszünk, egy csomó energiánk marad, amelyet a megvalósításra tudunk fordítani.

Nem kell mindig mindent pontosan látnunk előre! Ha megvan a MIÉRT-ünk, akkor a többi már csak apróság lesz.

A harmadik dolog pedig az, hogy nincs bukás, csak tesztelés.

Igen, mindenki fél a bukásoktól, de mi lenne, ha nem bukásként és hibaként tekintenénk rájuk…? Az én életemben nincs bukás, csak tesztelés. Ha valami nem úgy alakul, mint azt elterveztem, akkor úgy fogom fel, hogy “semmi gond, most csak kipróbáltam egy lehetőséget, ami nem működött, és ez azt mutatja, hogy másik úton kell tovább mennem.”

Ez pedig leveszi a terhet a vállamról.

Én ezt a három dolgot tartom a legfontosabbnak. És ha valaki az olvasók közül hasonló megmérettetés előtt áll, akkor szerintem ebből az interjúból ezt a három dolgot vigye magával.”

Hozzáteszem (ezt már én, Szalai Gabi, az Angolutca Magazin gazdája mondom), szerintem ezeken kívül van még valami, amit Krisztiántól érdemes eltanulni.

Az élethez, a kihívásokhoz és a tanuláshoz való egészséges hozzáállását.

Mert ez is ott van az interjúban, a sorok között, nem?

Zalaba Krisztián

Az interjú Zalaba Krisztiánnal készült, aki a Csináld Meg! személyes produktivitás blog alapítója. Weboldalán arról ír, hogyan lehet kevesebb munkával jobb eredményeket elérni.

Őszinte sztorijaival, lépésről lépésre útmutatóival, és mindset-formáló posztjaival arra inspirálja a több ezres olvasótáborát, hogy többet foglalkozzanak olyan dolgokkal, amelyek feltöltik őket, és kevesebbet azokkal, amelyek frusztrációt okoznak. Olvass tovább…

Érdekel a TOP 50 cikk az Angolutcától?

Ha bátor vagy, próbáld ki!

Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.

Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!

Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!

#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?

A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>

#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?

Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>

#3 Naponta mennyit angolozzak?

Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>

#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?

Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>

#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?

Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>

#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?

Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>

#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?

A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>

#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?

Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>

#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?

Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>