“nem tudok eleget ahhoz hogy megszólaljak angolul”

2016. 07. 29. | Motivátor | 10 hozzászólás

 

Majd egy évet éltem Spanyolországban.

És folyékonyan beszéltem spanyolul – NULLA nyelvtannal.

Túlságosan el voltam foglalva ugyanis a mindennapi kommunikációval ahhoz, hogy nyelvtant tanuljak.

Mégis jól elboldogultam. Pedig volt, hogy térképen is alig pislákoló, atomnyi andalúz falvakat jártunk hetekig, ahol több madár beszél angolul, mint ember. Sőt, múltkor egy bevásárlóközpontban még két spanyol turistának is sikerült segítenem egy sárgadinnye krízis megoldásában. És képzeld! Nem húzták alá pirossal a hibáim.

És ennyi bevezetés után, hadd beszéljek picit rólad!

 

Ha félsz megszólalni angolul

 

7 tény, amiről tudnod kell magaddal kapcsolatban

 

Fontossági sorrendben írom, jó? Ha az első hármat elolvasod, akkor már tudsz mindent, amire szükséged van.

De leginkább a hetedik fog tetszeni… ;)

 

1. Könyvekből NEM fogsz megtanulni beszélni. Beszélni csak beszélve tanulsz meg. Bocs, ha eddig másban reménykedtél, hadd romboljam le a reményeid, szántsam fel a helyüket, és hintsem be sóval, hogy nehogy újra felüssék a fejüket!

 

2. Egy tuti működő módszer arra, hogy életfogytig újrakezdő nyelvtanuló státuszra ítéld magad: folyton csak tanulsz, és SOSEM használod a nyelvet beszédben, kommunikációra, valódi anyanyelvi beszélőkkel. Folytasd ezt, akármeddig…és nem jutsz sehova.

 

3. Nem leszel kevesebb az elkövetett hibák számával! Ez nem az a fajta játék.

Várj, ezen túl gyorsan átszaladtál.

Úgyhogy megismétlem, mert ez a legfontosabb mondat eddig:

 

Nem
leszel
kevesebb
az
elkövetett
hibák
számával!

 

4. Ha nem vagy hajlandó megszólalni, akkor inkább szakíts az angollal még MOST, mert később jobban fog fájni.

És még véletlenül se fektess egy fillért se az angolodba többé, mert egyszerűen kidobott pénz lesz, ha NEM vagy hajlandó megszólalni azzal az angollal, amid van.

 

Igen, én is gyűjtő vagyok. Igen, én is szenvedélyesen szórom a pénzem tanulásra. Így nálam jobban SENKI sem érti meg, hogy az összes angol tanulókártya csomagunkat akarod. Everestnyi mély lelki rokonságot érzek veled emiatt! Te és én, egy tőről fakadunk. 

De ha eddig nem használtad az angolt, akkor kérlek addig NE VEGYÉL TŐLEM SEMMIT, amíg bele nem veted magad legalább egyszer, jó? Megteszed ezt nekem? És a hétvégén beveted végre az angolod?

 

5. Ha használod a nyelvet, anyanyelvi beszélőkkel, kommunikációra, akkor abból TÖBBET tanulhatsz, mint bármi másból. Rögtön egy éles szituációhoz kötöttél egy-egy angol kifejezést, és ennél jobban nem segít semmi a megjegyzésben!

És ha használod a nyelvet, anyanyelvi beszélőkkel, kommunikációra, akkor azzal kijavítod a hibáidat, és korrigálod az esetlegesen rosszul megtanult dolgokat is!

Csak be kell vetned pár ügyes technikát hozzá, mint például a nyelvi minták megfigyelése, tesztelgetése, és a visszakérdezés. Ennyi. Nem fájdalmas, sőt, izgalmas!

 

6. Ha azt gondolod, hogy segít, ha egy másik magyar emberrel, egy másik nyelvtanulóval beszélsz angolul…akkor rosszul gondolod.

Ha van a társaságban egy anyanyelvi beszélő, az más. Ha más nyelvtanulók ELŐTT, eléjük kiállva beszélsz, az megint más. Ha az angoltanároddal beszélsz, az más. De próbáltál már más nyelvtanulókkal "csak úgy" beszélgetni angolul? Magyarokkal? Hogy jött be? És meddig tartott a fellángolás?

És a végére egy fontos üzenet…

 

7. Aki kéretlenül javítja az angolod, az csak a saját belső bizonytalanságát vetíti ki rád.

Nem az angolban bizonytalan persze, a háború valószínűleg az élete egy másik, elnyomott területén dúl. De a lényeg: tudd, hogy csak le akar húzni.

 

De
te
nem
fogod
engedni
lehúzni
magad.

 

Mert tudod, hogy az ilyen ember olyan mint a fuldokló, aki más vállát karmolászva és taposva próbálja a fejét kidugni a vízből. Figyeld meg! A kicsinyesség, a szurkálás az alacsony önbecsülés sajátja. Az ilyen ember mások hibáit legszívesebben kiteregetné a háza elé, hogy takarja a málló vakolatot.

És ha te ilyen kéretlenül javítgatós vagy, tudd: az emberek NEM szeretnek téged, amikor okoskodsz! Hagyd abba MOST! Tarts ki az abbahagyás mellett sokáig, és lepődj meg a pozitív hatásain!

Oké, itt a vége.

Már csak egy utolsó tanács azoknak, akik a lángoló, sivatagi 50 fokban is fáznak az éles nyelvhasználattól.

 

Egy sikeres stratégia, ha félős vagy

 

Tudod, hogy mivel boldogultam Spanyolországban?

Betanultam pár fontos alapmondatot, a fontos szavakkal, és azoknak az elemeit variálgattam. Ennyi volt az összes tudásom. És ezzel már el lehet indulni.

Azt javaslom, hogy szedd fel tempósan a leggyakoribb angol szókincset, és mindezt HANGOSAN tanulva, és tűzd ki célul, hogy legkésőbb aznap, amikor a végére értél, vegyél egy nagy levegőt, lépj ki az élet dzsungelébe, és BESZÉLJ, BESZÉLJ, BESZÉLJ!

 

Szóval ha legközelebb, amikor találkozunk, azt mondod nekem, hogy "szerintem még nem tudok eleget, hogy megszólaljak angolul", akkor tőlem azt várd, hogy: "szerintem meg igen!"

Mert szerintem csodálatos angol mondatok rejtőznek benned.

Ott izzanak fehéren lent, a mélyben.

És nem egészséges elvágni őket az oxigéntől. Légy szíves, adj nekik lehetőségeket a szereplésre, jó?

 

 

Hasznos volt? Tetszett? Jelezd az Ajánlom és a +1 gombokkal, hogy tudjam!

 

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

10 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Ballér Piroska 2016-07-29 19:58
    Kedves Gabi, minden gondolameneted jó kedvre derít és ösztönöz - de ez a mostani eddig a csúcs. Sokszor fog eszembe jutni! Bárcsak minél többen olvasnák és megfogadnák! Válasz
    • Gabi 2016-07-29 19:59
      Köszönöm szépen, Piroska! <3 Válasz
  • Laci 2016-07-29 23:41
    Sajnos ezzel a problémával küzdöttem a legtovább. Az iskolai hamis nyelvoktatás áldozatának éreztem magam. Gyakorlatilag mindig mindenből 5-ös voltam, és közben képtelen voltam bármelyik tanult nyelven egy pohár vizet kérni. A nyelvtani tesztek szinte hibátlanul mentek, az írott szöveggel is elboldogultam, mert volt elegendő időm értelmezni vagy mondatot alkotni, de ha valaki hozzám szólt, egy kukkot sem értettem. Ha pedig nekem kellett megszólalni, akkor szépen összeállítottam a nyelvtanilag kifogástalan mondatot, és mikor végre kimondtam volna, akkor észleltem, hogy ez már rég nem aktuális. Mivel mindig kudarcot jelentett a beszéd, ezért inkább kerültem. Mindent az írásbeliségre tereltem, ha lehetett. Sok évembe telt, mire végre hibáktól hemzsegő mondatokat ejtettem ki mélységes szégyenérzet nélkül! Ehhez tulajdonképpen tanítanom kellett! A tanítványaimat sohasem akartam volna megszégyeníteni azért, mert valamit nem tudnak. Akkor rádöbbentem, hogy magammal viszont ezt teszem. És arra is rájöttem, hogy valójában sohasem tanultam igazán nyelvet. Valamiféle pótlékkal próbálkoztam, de az nem az igazi nyelv. Olyan, mintha matematikából tudnék rengeteg tételt és a bizonyítását is, de még egyetlen gyakorlathoz kötődő számítást sem csináltam volna végig. Alapnak jó lehet, de önmagában egy holt tudás! A szemléletemet kellett nagyon tudatosan átformálnom. A hibákról korábban mindig úgy gondolkodtam, hogy azokat szégyen elkövetni. Sok hibáról most is ezt gondolom, de a tanulási folyamat során elkövetettekről már nem. Sőt! Lehet, hogy átestem a ló túlsó oldalára, mert azt gondolom, hogy valójában szükség van rájuk. A tanulás részei. Jó indikátorok az önbizalom, a kezdeményezőkészség és a saját fejlődés megítélése szempontjából. Igen! Merni kell megszólalni, akármilyen kínosnak ígérkezik is a helyzet! Válasz
    • Gabi 2016-07-30 14:44
      Hálásan köszönöm, hogy ezt leírtad, Laci! Remélem, sokan olvassák! :) Válasz
  • Tibor 2016-07-31 11:05
    Ez így igaz! Beszélni csak beszélve lehet megtanulni. És persze, hogy hibázunk. De a hibákon keresztül tanulunk. Ha nem hibáznánk, az azt jelentené, hogy már tudunk, és nincs szükségünk tanulásra. Írni, olvasni némán is lehet, de beszélni csak fennhangon. És ez itt fent jól van megfogalmazva, remélem, hogy sokakra serkentőleg hat. Köszi, Gabi! Válasz
    • Gabi 2016-07-31 20:53
      Köszönöm, Tibor! :) :) :) Válasz
  • Magdolna 2016-08-1 10:32
    Az iskolai nyelvoktatásban vért izzadok, hogy a diákjaim megszólaljanak angolul. Pedig tudom, hogy ügyesek, de megnémulnak, ha beszélniük kell még a legegyszerűbb dolgokról is. Sok beszéggyak órát csinálok, ilyenkor párban beszélgetnek. NAGYON lassan javul a helyzet, de nehéz nekem, mint tanár, mert irritál, hogy nem hiszem, hogy ennyire nem AKARNAK beszélni? Használom az INSTANT FRIENDS kártyákat is órán, de nehéz, mert nem értik, hogy ebben mi a poén. Nagyon nem szeretik a diákok a szokatlan dolgokat, szótárfüzet, magolás, hagyományos szócetlik, ilyenkor érzik magukat biztonságban, pedig annyiszor mondom nekik, hogy nem hatékony!!! Ugyanez a helyzet az ANKIval is. Egy pár diákom rácuppan, de a többi csak hümmög. Higgyétek el nagyon nehéz a diákokkal, mert minden ami új, gyanús, nem hiszik el, hogy jobb!! Minden tanácsot szeretettel fogadok!!!! Válasz
  • kata 2016-08-9 15:01
    Nem biztos, hogy ez most témába vág, de hogyan mérhető a beszéd? Az a fajta vagyok, aki marhára szeret strukturáltan tanulni, kézzelfogható célokért. Például megtanulni 50 kifejezést, elolvasni egy könyvet, meg ilyenek. De a "szeretném érteni, amit mondanak, és értelmesen reagálni szóban" egyszerűen megfoghatatlan. Ráadásul nem is mérhető közben, hogy hol tartok az úton. Pont a napokban beszélgettem egy török sráccal angolul, az klassz volt, talán már el is értem a célt, aztán találkoztam egy franciával, amitől meg azt éreztem, hogy elrettentő példának is rossz lennék. Válasz
  • Bea 2016-10-2 00:13
    A mai napig meg van az a füzet amibe a fontos spanyol mondatokat és szavakat írtam le kb. 15 évvel ezelőtt. Én sem tanultam nyelvtan a kezdetek kezdetén. A munkám során, alatt tanultam meg folyékonyan beszélni spanyolul. A nyelvtant csak azután értettem meg miután már jól beszéltem a nyelvet. A nyelvtan átnézése segített megérteni miért mondják úgy ahogy mondják. De nem a nyelvtan segített a nyelv helyes elsajátitásában, hanem a beszéd, a helyiek megfigyelése, amit utána használtam is. Úgy mondtam, ahogy ők. A tv müsorokból is sok szót, kifejezést és mondatot tanultam. Szerencsére az ott szerzett barátaim kijavították a hibáim és azt is elmondták, hogy mikor helyes egy-egy kifejezést használni. Illetve arra is felhívták a figyelmem, ha egy nyomdafestéket nem tűrő szót tanultam meg a TV-ből. Bátran kijelenthetem, hogy 1 év után a helyiek is azt gondolták spanyol vagyok. Nem kell félni a beszédtől! Senki nem szidott le vagy nézett rám rossz szemmel azért, mert nyelvtani hibát vétettem. Inkább segítettek. Válasz
  • Eszter 2017-01-4 09:34
    Imádom olvasni a cikkeidet, mert mindig az egy kis "löketet". Köszi, hogy vagy nekünk, nyelvtanulóknak, embereknek! :) Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás