Tanulj stílusosan angolt: Coco Chanel 9 tanácsa nyelvtanulóknak
tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
A mai nyelvtanárod: Coco Chanel.
Az eltökéltsége, szókimondása és megkapó egyénisége tökéletes nyelvtanárrá teszik őt.
Angolul úgy hívjuk az ilyet: no-bullshit attitude.
Majd meglátod, miért, főleg a hetes pont magasságában!
Enjoy.
#1 “Where should one use perfume?” a young woman asked. “Wherever one wants to be kissed.”
„Hol használjak parfümöt?” kérdezte egy fiatal nő. „Ahol azt akarod, hogy megcsókoljanak.”
Tanuld pontosan azt, amit használni fogsz! Már rögtön az elejétől. Ugord át bátran a fokhagymaprést, a vakbélműtétet, a csomagtartót és a naspolyát. Kivéve, ha szakács vagy, orvos, autószerelő, vagy kertész. Kizárólag azt tanuld, amire szükséged van!
Kezdd a legfontosabbal! Később még bővítheted a repertoárt. De most sikerélményekre van szükséged.
Ja, és még egy apróság: „Olyan sok szó van az angol nyelvben! Mikor fogom én mindet megtanulni?” Soha. Bocs. De úgy egymillió szóról beszélünk.
Akkor fogod végre érezni, hogy tudsz angolul, ha elég használható kifejezést sikerül bevetned élesben.
#2 “The best colour in the whole world is the one that looks good on you.”
A világ legjobb színe az, ami jól néz ki rajtad.
Mi a legjobb nyelvtanulási módszer? Hogyan tanulhatsz meg garantáltan angolul? Melyik a legjobb nyelvkönyv? (De aztán tényleg működjön!)
Az ehhez hasonló kérdésekre egy válasz van: az a legjobb, ami neked működik.
Még mindig nem értjük, hogy milyen csodálatosan egyedi és megismételhetetlen lények vagyunk. És hogy pont ezért NEM működik egyetlen uniformizált módszer mindenkinek.
Viszont csodamódszer igenis létezik! Garantálom.
Egy a baj: ezt neked kell megtalálnod, mert csak neked jó. (Vajon miért másért írtam eddig több száz cikket a nyelvtanulásról, ha megírhattam volna egyet is, a tutit?)
#3 “You live but once; you might as well be amusing.”
Egyszer élsz csak, akkor már légy szórakoztató!
Egy nyelvet megtanulni nem piskóta. Sok-sok óra gyakorlásba telik. És ha már ennyit kell gyakorolnod, nem lehetne, hogy csakis olyan dolgokon keresztül tanulj, amelyek szórakoztatnak? (Dehogynem…)
Egy életed van. Használd csupa érdekes dolgokra!
És ugye azért lesz egy-két dolog, amit megfogadsz belőlük?
#4 “Don’t spend time beating on a wall, hoping to transform it into a door. ”
Ne azzal töltsd az időt, hogy a falon dörömbölsz, és azt várod, hogy ajtóvá változik.
Tegyük fel, hogy már tíz éve tanulsz angolt, és még nem értél el a célodhoz. Erre az egyszeri nyelvtanuló azt mondja: „hülye vagyok hozzá”.
De nem lehet, hogy te is a falon dörömbölsz? Én azt mondom, hogy a hülye az, aki továbbra is ott dörömböl a falon, ahelyett, hogy elmenne megkeresni az ajtót.
Gyökeresen változtasd meg a tanulási szokásaidat! Ha kell, többször! Hiszen az ajtót sem biztos, hogy elsőre megtalálod, nem?
#5 “If you were born without wings, do nothing to prevent them from growing.”
Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd, hogy kinőjenek!
A nyelvérzék igenis létezik. Csak félreértjük, túl sokat képzelünk bele, és hagyjuk, hogy képzelt nyelvérzék-hiányunk megcsonkítsa a szárnyainkat.
Itt egy nagy igazság a nyelvérzékről és a szárnyakról, ezt szívleld meg: a nyelvérzéked folyamatosan fejlődik, napról-napra, ahogy próbálkozol a nyelvtanulással. Nem úgy, hogy a falon dörömbölsz! Hanem úgy, hogy folyton keresed az ajtót.
#6 “Simplicity is the keynote of all true elegance.”
Az egyszerűség minden valódi elegancia alapja.
Az angolod attól szép, hogy egyszerű és elegáns. Nem a körmondatoktól beszélsz szépen angolul, hanem attól, hogy a lehető legkevesebb szóval, és a lehető legegyszerűbben képes vagy pontosan azt átvinni, amit akarsz!
Szenvedélyesen keresd és gyűjtsd az elegáns, egyszerű nyelvi megoldásokat, jó? Légy stílusos, és NE szószedeteket gyárts!
#7 “I don’t care what you think about me. I don’t think about you at all.”
Nem érdekel, mit gondolsz rólam. Én nem gondolok rád egyáltalán.
Ne érdekeljen, hogy mit gondolnak mások az angolodról! (Vagy, emiatt rólad.)
Aki gonoszkodik, az irigykedik. Nincs kivétel. Bántották, és ezért ő is ezt a mintát adja tovább. Hidd el, elég rossz neki az, hogy napi 24 órát kell együtt lennie önmagával! Az ilyen ember felé inkább fordulj megértéssel!
És ne vedd fel, ha bárki kritizálja az angolod! Még ha azt is hangoztatja, hogy a „puszta jó szándék” vezérli! Te tudod, és én is tudom, hogy nem ez az igazi mozgatórugója.
A lényeg úgyis az, hogy TE mit gondolsz! És főleg, hogy milyen messzire jutottál a startvonaltól! Érdemes néha visszanézni. De persze nem azért, hogy lásd, mennyi van még vissza, hanem azért, hogy lásd, milyen hosszú utat tettél meg!
#8 „Beauty should begin in the heart and soul, otherwise cosmetics are useless.”
A szépségnek a szívben és a lélekben kell kezdődnie, egyébként a kozmetikumok hiábavalók.
Egy kedves ismerősöm kétségbeesetten disszidálni akart még az „átkosban”. Egy olyan időszakban kellett megtanulnia angolul, amikor még nem volt internet, sőt, az országban angoltanár sem nagyon. Mit tehetett? Nagy nehezen szerzett valahonnan egy magyar-angol zsebszótárat. (A sima papíralapút. Példamondatok nélkül. Nem azt a fajtát, amit a gépedre telepítesz, és felolvas mindent!) És egyedül abból a zsebszótárból megtanult angolul. Csak azért, mert nagyon akarta. És bár végül is nem disszidált, hasznát vette az angoljának. Nemsokára ugyanis, az országból elsőként őt, Japánba vitték számítógépes szemvizsgálást tanulni. Angolul.
A sztori tanulsága: mindegy, hogy mennyi szenzációs nyelvtanulási trükköt ismersz, ha nincs kétségbeesetten szükséged az angolra, vagy nem estél bele fülig.
Úgyhogy kezdd azzal, hogy találj egy közös pontot a téged szenvedélyesen érdeklő dolgok (vagy célok) és az angol nyelv között! És az utad sokkal simább lesz.
És végül Coco Chanel utolsó tanácsa, ami nekünk, magyar nyelvtanulóknak különösen megszívlelendő.
#9 „The most courageous act is still to think for yourself. Aloud.”
A legbátrabb cselekedet az, ha saját gondolataid vannak. Hangosan.
Nincs bátrabb ember annál, aki egy idegen nyelven is el meri mondani a gondolatait. Főleg, ha azok még nem tökéletesen fogalmazódnak meg. Mert ahhoz még nagyobb bátorság kell.
Na, neked melyik mondása tetszik legjobban?
Hasznos volt? Tetszett? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!
Ha bátor vagy, próbáld ki!
Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
Coco frappáns mondatai azért ilyen maradandóak, mert az élet bármely területén ÖNBIZALMAT adhatnak. Nem is a jó módszer hiányzik sokszor, hanem az önbizalom a nyelvtanulás során. Neki hihetünk ezen a téren, mert ezzel a fiús testalkattal ekkora karriert csinálni a női divat terén, ez csak önbizalommal mehetett.
Köszönöm ezt a cikket, Gabi, mert ez is, mint a többi 300 közül sok, egy kicsit erősítette az önbizalmamat.
Néha fel kell tölteni az elemeket… 😉 És én köszönöm, hogy elolvastad!
Jó az egész cikk de főleg a 7.ponthoz lenne hozzáfűznivalóm ill.kérdésem. Pont úgy csinálom, ahogy Coco példáján tanítod, most már élvezetből, szórakozva, egy szeretett dolgon keresztül. De! Folyamatosan azzal szembesülök kedves honfitársaink által, hogy belekötnek az angol fordításaimba amit publikussá teszek, jobban tudják, kijavítják, cseszegetnek….pedig önmaguktól arra sem képesek, hogy egy-egy angol szó jelentését kibányásszák, én meg igen, mert érdekel, mert ízlelgetem a nyelvet (múltkor a "sucka"szlengszóval jártam így, senki se tudta pedig elég lett volna belenézni a Urban Dictionary-ba, de a "pet" jelentésváltozatain lelkiélketet tudnak élni!).
Szóval az az igazság, hogy ezek miatt totál elmegy a kedvem néha az egésztől, lehet, h.túlérzékeny vagyok (bár múltkor a férjemet is letolta a főnöke, hogy túlbonyolított szerinte egy angol levelet – miközben a férjem munkájából adódóan -support – állandó levelezésben áll a világ minden tájáról szakemberekkel és mindig megértik egymást).
Nem tudom ezek a támadások tényleg csak irigységből jönnének? De én senkit nem csesztetek, ha akár azt is látom, h.sietve, nyersfordításban, vagy akár túl szabadon fordít le valamit, mert hát dolgozott vele, én meg ugyis értem mit jelent. De visszafelé nincs ez a tolerancia egyáltalán, ha már egy magyar megért egy angol mondatot úgy-ahogy, már úgy érzi joga van kritizálni a fordítást is…mintha csupa műfordító élne ebben az országban! A csendes többség aki meg egy kukkot sem tud az pedig mélán hallgat…
Szóval a tanácsodat kérném: hogyan lehet kivédeni a gáncsoskodókat, a kritizálókat, a mindent jobban tudókat, mit lehet velük kezdeni, ill.hogyan éljük túl az ilyet anélkül, h.a lelkesedésünk meginogna?
Előre is köszönöm!
Na, ez hosszú lesz, de mivel rég láttalak a blogon, gondoltam, rendesen válaszolok. 🙂
Az ilyen embereket sokan "sikergyilkosoknak" nevezik, én csak simán nehéz embereknek. Egy pozitív pszichológus statisztikája szerint a világban átlagosan kb 10% az ilyen ember, de Mo-on kb. 30%. Csak szólok, jó, ha tudod. (Ez egyébként egybevág a kulturális jellemzőinkkel: erős bizonytalanságkerülés, erős individualizmus, férfias kultúra stb. tehát ez szerintem is igaz lehet.) Vagyis: megszoksz vagy megszöksz. 🙂
A nehéz ember amúgy nem tudja magáról, hogy ő nehéz ember, azt hiszi, teljesen normális. Ja, és nemcsak nehéz ember viselkedhet nehéz emberként, én is kaptam már magam ilyenen a hozzám legközelebb állók felé! (A különbség, hogy ha ezt észreveszed magadon, akkor nem vagy nehéz emebr.)
Három dolgot tehetsz vele: kikerülöd, végleg megszakítod vele a kapcsolatot, kezeled. Az én életemben mindhárom eset előfordult már. Van, akivel ezért teljesen megszakítottam a kapcsolatot, mert mentálisan iszonyú megterhelő volt a társasága, vagy a Facebook kommunikációja a falamon. De a hozzám legközelebb állókat, rokonokat pl. felváltva kezelem és kikerülöm. Néha szó nélkül hagyom a "hisztit", néha muszáj kezelnem, mikor mennyi energiám van rá. Ezt javaslom neked is a javítóemberekkel!
Néha csak simán köszönd meg, és nyeld le, néha közöld vele, hogy a fordítás nem egyenlet, és nem egy megoldása van. Ha neki jobban tetszik a sajátja, nem hibáztatod érte, de ne kötekedjen veled. (Ezt asszertívan, ellentmondást nem tűrően kell a nehéz embereknek mondani, magyarázkodás nélkül.)
Nagyon szuper a Facebook profilunk, egy kedves, konstruktív, pozitív közösség jött össze, így én csak úgy heti szinten egy, max két alkalommal szembesülök az ilyen kötekedő emberekkel. Néha azonnali kitiltás jár, ha menthetőnek érzem a dolgot, akkor helyreutasítom őket, és néha egyszerűen lenyelem a dolgot. Az asszertív viselkedés, ami tkp. a kezelésük módja, abszolút gyakorlás kérdése. Határozottan, ellentmondást nem tűrően elmondod, miért ne csinálja, amit most csinál.
A végeredmény kétféle lehet: (1) megsértődik, visszadödög (ő csak jót akar…innentől egészen addig, hogy tömeggyilkossággal vádol elég széles a skála) (2) elmenekül. A FB profilról gyakran menekülnek, mert más jóérzésű emberek is rájuk ugranak, de más körülmények között ez a ritkább.
A lényeg: tanuld meg kezelni az ilyen mentális támadásokat, mert a cél az, hogy lehúzzon téged. És a céljukat egyszerűen nem érhetik el. Én gyakran egyszerűen becsukom a szemem, miközben így támadnak, és engedem, hogy egyszerűen átmenjen rajtam. (Néha elég vicces, mert ezt úgy teszem, hogy az illető közben mellettem ül.) Sokszor működik.
Hozzáteszem: vannak konstruktív javítások/hozzászólások is, ezeket rögtön megismered abból, hogy nem érzed magad rosszul tőlük. És persze a konstruktivitás sosem a "formából", a szavakból, hanem a mögöttes szándékból jön. Az eltitkolhatatlan.
Én azt tapasztalom, hogy segít egy jókora adag önbecsülés is különben! Ha ilyenkor arra gondolsz, hogy mennyi mindent tettél le az asztalra (és szerintem te már letettél egy jó adaggal), és arra koncentálrsz, hogy mennyire távol van tőled szellemileg a sikergyilkos, akkor nálam be szokott ütni a sajnálat. És ilyenkor már lehiggadtam, csak fáj a szívem érte, hogy milyen szerencsétlen életet él. És innen rögtön eszembe jut, hogy milyen mázli, hogy én inkább pozitív/támogató/motiváló típus vagyok, mert ugye így nekem pont ilyen barátok jutottak… 🙂 Szóval, vigasztald meg magad! 🙂
Köszönöm a cikket és ezt a kiegészítést is.
Ez egy nagyon rossz magyar sajátosság. 2007-ben baseball táborban voltam kint 11 fő 14-18 éves fiúval Amerikában. Egy vallási táborban voltunk elszállásolva, és volt egy család, aki segített nekünk a mindennapokban. Sok vita, és csipkelődés volt. Én egyedüli szülőként mentem segíteni. Mosás, időpontok betartása. 3 hét kemény kiképzés volt mindenkinek. Én ott egy olyan segítő csapatot kaptam amit felfogni alig tudtam. Nélkülük, nem úsztuk volna meg. A magyar edző jó volt edzőnek, de embernek pokol. A gyerekek folyton valakit a sírásig cukkoltak.
Mikor hazafele jöttünk, a búcsúzásnál a segítő nő, aki ért magyarul is, azt mondta, hogy az a baj a fiúkkal, hogy túl sokat kritizálják egymást! Ez a legnagyobb gát a fejlődésükben.
Azóta figyelem magam. Én is nagyon hamar kritizálok. Ha észreveszem, visszahúzódok, bocsánatot kérek, de a véremben van. Nagyon nehéz ettől megszabadulni, ha gyerekkortól folyamatosan ebben élünk. Pedig a szülők, csak azt akarták, hogy nekünk jobb legyen. Többet tudjunk, mint ők. A szocializmus nálunk ilyen módon nyilvánult meg.
A nagyapám még hagyott hibázni. Bízott bennem, hogy hamar tanulok a hibáimból. Az apám már olyan stresszben élt, hogy nála nem lehetett. Nem tudom igazán hol csúszunk el. Az én gyerekeim is felnőttek, és sokat próbáltam ezen változtatni, de ami zsigerből jön, azzal csak akkor tudok megbirkózni, ha fel vagyok töltve energiával. Tánc után, vagy ha boldog vagyok, nem kritizálok…
Lehet, hogy a boldogságon kellene dolgozni?!?
Kedves Adastra! Azok, akik kritizalnak, azert teszik, mert 0 onbizalmuk van. Orulnek, hogy talaltak vegre valamit, amiben tobbnek erezhetik magukat masoknal, mert amugy kevesebbnek erzik magukat mindenkinel.
"A sztori tanulsága: mindegy, hogy mennyi szenzációs nyelvtanulási trükköt ismersz, ha nincs kétségbeesetten szükséged az angolra, vagy nem estél bele fülig. "
Ezzel vitatkoznék. Tizennégy évesen, amikor megkértem egy osztálytársnőmet, hogy tanítson angolul, még nem volt kétségbeesetten szükségem rá. Egyszerre tanultam az olasszal (és az orosszal, amit inkább csak tanítottak nekem), és mind angolul, mind olaszul egész jól megtanultam. Lehet, hogy egyszerre két szerelmem volt? 🙂
Simán lehet. 🙂 Nekem sem volt kétségbeesetten szükségem az angolra 15 évesen, csak tanították az iskolában. Én magát a tanulást szerettem akkor. Beleértve a nyelvtanulást is. Na meg az angol nyelv hangzását. 🙂
Sziasztok! Nekem a kedvenc mondásom Tőle,hogy nincs csunya nő csak lusta:) ezt is át lehet ültetni a nyelvtanulásba:)
Hopp ez kimaradt! Ez félig az 5-ös pont. Nincs olyan, hogy nincs nyelvérzéked, vagy nincs időd. Csak nem vagy elég motivált. 😉
Kedves Gabi, köszönöm a hosszú és mindenre kiterjedő válaszodat! Nagyon elgondolkodtató dolgokat írsz. És el is fogok gondolkodni rajtuk…majd meglátom, melyik válik be, sajnos azért is hatnak ezek lehúzóan mert azért ha az ember nem perfekt, saját magának isvannak bizonytalanságai….de köszönöm a biztatást es a "envagyok" hozzászólását is! 🙂
Én mindössze annyival egészíteném ki ezt a kritizálós témát, hogy az online térben (főként az anonimitás miatt) az emberek érzelmei felerősödnek, könnyedén olyat írnak a másiknak, amit egy face-to-face szituációban nem mondanának ki semmi esetre sem.
Alapból nagyon csúnya dolognak tartom a kritizálást, az „Ezt rosszul csináltad” és ennél sokkal durvább típusú mondatokat. Szerintem ilyenkor célszerű megkérni a kommentelőt, hogy ne kritikàt, hanem jótanácsot fogalmazzon meg, hiszen mások észrevételeiből tanulni tudunk, de a durva kritika nem szolgálja ezt a célt. Ég és föld a különbség az „Ezt rosszul csináltad. Egyáltalán nem így kell fordítani. Igazán tudhatnád, hogy…” és az „Ügyesen fordítottál, és látszik a befektetett munka! 🙂 Talán még jobb lenne ha ehelyett a szó helyett, ezt a kifejezèst/szóhasználatot használnád. De így is cool! Csak így tovább! :)” között. A kettő jelentése lényegében ugyanaz, de mégsem. Az a gond, hogy az irigység, a saját hiányosságok elhomályosítása miatt, inkább letörjük mások önbizalmát, hogy magunkat jobb színben tűntessük fel ahelyett, hogy kiemelnénk a másik munkájának pozitívumait, nagyon megdicsérnénk érte, és felhívnánk arra a figyelmét, hogy mi az amiben még fejlődni tudna.
Ja és még annyit, hogy attól hogy valaki másként vélekedik dolgokról, másként csinál dolgokat, attól még nem hülye, csupán a saját látásmódja szerint cselekszik. Ezt ideje lenne már idehaza az embereknek megtanulni!
Ez nagyon tetszik, Zsolt, köszönöm szépen a hozzászólásod! Értékes!
Sziasztok! Én mindenkit tisztelek, aki bármelyik életkorban veszi az idejét és energiáját, és idegen nyelvet tanul. Bármilyet, bármilyen szinten. Egyókori mondás szerint a műveltség balsorsban menedék, jó sorsban ékesség. A nyelvtanulásra is érvényes.
Remek cikk, köszönön. Különösen jó érzés ezen az oldalon a pozitív energiákban fürdeni, ezt már többször észrevettem és most el is mondom 🙂
Hát ezt nagyon szépen köszönöm! 🙂 🙂