Vajon akarjuk, de nem teszünk érte?

2009. 07. 16. | Motivátor | 2 hozzászólás

Vajon akarjuk, de nem teszünk érte?

 Cáfolj, vagy igazolj, de döntsük ezt most el!

Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a GfK a 13-19 éves magyar fiatalok kapcsolatos felmérésének eredményei a magyar felnőttekre is érvényesek – és a nyelvtanulási attitűdre és szokásokra különösen.

Most nagyon fontos, hogy hallasd a hangod, és leírd a véleményed!

 

Mi volt a felmérésben?

A teljes felmérésből most csak egyetlen elemet emelnék ki. Ez pedig a következő, a pontosság kedvéért idézem:

„A magyar fiatalokból erőteljesen hiányzik a reális jövőkép; szüleikénél jobb életre vágynak; úgy érzik, joguk van a sok pénzhez és gazdagsághoz, ám terveik között már a jobb életmódhoz vezető, proaktivitást és önállóságot igénylő lépések nem szerepelnek.”

Ezzel vitatkozni nagyon nem tudunk, ez a harminc országban évente készülő harminc ezer fős felmérés egyik eredménye. Nem is ennek az érvényessége érdekel. De fordítsuk le ezt a bonyolult körmondatot magyarra és alkalmazzuk az angol nyelvtanulásra!

 

Ez már érdekesebb lesz!

Ezt kapjuk: a magyar felnőttek úgy érzik, megérdemlik a munkahelyükön az előrelépést, a magasabb fizetést és a nagyobb felelősséggel járó munkát, de nem tesznek konkrét lépéseket arra, hogy az ehhez elengedhetetlenül szükséges angoltudást valóban megszerezzék.

Lehetséges, hogy beiratkoznak egy tanfolyamra, de nem tanulnak, kihagynak órákat, abbahagyják a közepén, vagy nem folytatják miután vége. Leteszik a nyelvvizsgát, de a nyelvtudást már nem tartják fent. Tudják, hogy a nyelvtudás elengedhetetlen, bármit is akarnak elérni az életben, de az ehhez vezető és önállóságot igénylő lépéseket már nem teszik meg. Úgy érzem, ez nagyon igaz.

 

Szerinted?

És ha nem igaz, miért nem és kire nem? Ha pedig igaz, mi hiányzik? Téged például mi lökne erőteljesen azon az úton előrébb, ami a magas szintű angoltudáshoz vezet? Mi az a támogatás vagy krízishelyzet, ami kihozná belőled a tetteket?

 

Ajánld a barátaidnak ezt a blogbejegyzést és vitassátok meg!

És ha szerinted a Google-nak is illene lenne tudnia róla, nyomj egyet a +1 gombra is!

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

2 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Katja 2009-07-23 00:00
    Sziasztok!
    Én nagyon szeretem az angolt, jó pár éve tanulom, végzõs gimnazista vagyok. Az én számomra a legmotiválóbb mindig is a tanár volt. Általános sulis pöttömként a tanár nõmmel kis matricákkal, dalokkal, kártyákkal, saját rajzokkal kezdtünk tanulni. Aztán ezek a kreatív ötletek az évek múltán is megmaradtak, és így én megszerettem az angoltanulást. Ezek után kihívásnak tekintettem a munkafüzet feladatait, vagy angol rejtvényeket, és nagyon örültem a sikeres megoldásnak.
    Aztán jött a gimi, ahol ha lehet, egy még jobb tanárnõ vett kézbe minket. Képes-hangos szótárral tanultunk szavakat, és utána elõadásokat készítettünk, vagy beszélgettünk netes cikkekrõl pl.
    Nagyon ajánlom az eredeti nyelves filmnézést, a zeneszövegek hallás utáni leírását, vagy a baráti körrel való vitákat is. Válasz
  • Dóri 2009-08-29 00:00
    Sziasztok!
    Nekem gimnázium 1-2. évében volt a legnagyobb élmény az angoltanulás, a tanárunk nagyon jó volt, rengeteg szituációs gyakorlat volt, amit párban kellett megoldani. Ami miatt nagyon sokat tanultam, hogy a padtársammal mindig vicces történeteket hoztunk ki a szituációból és rengeteget nevettünk ezeken, mialatt a többiek komolyabb és nem túl izgalmas hangvételû párbeszédeket találtak ki. Szerencsére a tanárunk mindig hagyta, hogy kiszórakozzuk magunkat, csak néha szólt ránk, hogy ne nevessünk olyan hangosan egy-egy abszurd történetnél, amit a többiek ugyan nem hallottak, de nekünk bevésõdtek vele rendesen az angol kifejezések.
    Szóval javaslom a humor alkalmazását levél vagy fogalmazás írásnál, párbeszédszituációkban, képleírásnál, vegyétek elõ a poénkodó éneteket, így nagyon élvezetes lesz! Angolul vicceket tanulni is jó, erre már készült könyv is ahol a legfontosabb szavak ki vannak emelve és a lap oldalán a vicc mellett olvashatod a szó fordítását.

    A legjobb módszer viszont, amit sajnos nem mindenki engedhet meg magának a külföldön legalább 3 hét eltöltése, ahol látványhoz, tapintáshoz, ízekhez, érzésekhez kapcsolódik egy-egy szó, és nem beszél jó esetben körülötted senki angolul. Nekem az vált be, hogy megtanultam középfokú szinten, aztán 3,5 hetet kinn dolgoztam, és ezzel ”átszakadt az a bizonyos gát”, tehát magától megy a beszéd, vagy legalábbis sokkal-sokkal jobban, tulajdonképpen már csak szavakat kell tanulnom ha akarok. Én ezt javasolnám mindenkinek, találjatok módot rá,mert ennél nincs hatékonyabb és maradandóbb módszer. Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás