5 dolog, amiért minden jóérzésű angoltanár ölni tudna
tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
Oké, tudom: jóérzésű angoltanár nem gyilkolászik.
De ha mégis, akkor ezért az öt dologért tenné.
Vagy: kellene tennie.
Tehát, íme a recept, ha esetleg kíváncsi lennél arra, hogy mivel tudod totál kiakasztani az angoltanárod.
Disclaimer: Szeretnék jó előre bocsánatot kérni mindenkitől, aki itt és most magára ismer! Mea culpa. Nem akarlak igazán eltenni láb alól, ez nem igazi életveszélyes fenyegetés. Hadd biztosítsak mindenkit (ítélőképességem kb. felének birtokában): NEM jelentek nemzetbiztonsági kockázatot. De….
1. Iszonyatosan kiakaszt, amikor valaki puszta szavakat tanul, és esetleg még élvezi is.
Mint múltkor egy összejövetelen: egy szótanuló appon sikongatott egy barátom („ezt is tudom…de jó!…ezt is tudom…nahát, ezt nem is tudtam, hogy tudom!” – a többi néma csönd, mert ezen a ponton belé fojtottam a szót, és nekiugrottam.)
Képzeld magad a helyembe: ez nekem pont olyan, mintha azt kéne néznem, hogy valaki, akivel törődök, folyton belövi magát, és közben arról áradozik, milyen jó kis találmány a heroin.
Hidd el, fáj nézni, ahogy rombolod magad. Ezért töprengsz perceket egy gondolatodon, ezért nem tudsz összeállítani egy épkézláb mondatot, részben ezért értesz olyan keveset hallás után (igen!), és ezért nem beszélsz és írsz hibátlanul. Mert puszta szavakat tanulsz, és ezzel iszonyúan megnehezíted a saját dolgod!
Megtennél egy szívességet? Mostantól inkább így tanulj szavakat!
2. „Nekem nincs nyelvérzékem”
Erre pedig legszívesebben egyenesen az illető torkának ugranék, és csak marcangolnám. (Vizuális típusoktól ezen a ponton külön bocsánat!)
Igazából nem is azt hallom ilyenkor, hogy „nekem nincs nyelvérzékem„, hanem ezt: „elegem van, belefáradtam a küzdelembe, nem keresek megoldásokat, helyette inkább ráfogom egy mondvacsinált külső ellenségre az egészet„.
Hiába írtam annyit a nyelvérzékről, még mindig félreértjük. Most mondd meg: kit nem ejtene ez kétségbe? Persze, ha nem törődnék veled, ha nem érdekelne, hogy megtanulsz-e angolul, akkor simán elengedném a fülem mellett. De nem megy.
3. És ami igazán kiakaszt: amikor azt látom, hogy folyton csak tanuljuk, tanuljuk, tanuljuk az angolt, de nem merjük használni!
Mert mi van, ha véletlenül hibát vétünk, ha félreértenek, ha valaki kinevet… Az egónk néha bizony rossz döntéseket hoz helyettünk.
Na, ez az „állandó tanulás és nulla nyelvhasználat” technika a garantáltan legbiztosabb útja az egy helyben topogásnak, a frusztrációval teli, lelkileg kimerítő küzdelmeknek – akár évtizedeken keresztül. Ki meddig bírja az önbecsülése köddé válása nélkül. (Mert ez a vége.)
Annyi ingyenes lehetőség van, hogy anyanyelviekkel beszéljünk, mégis folyton azért siránkozunk, hogy nem tudunk anyanyelviekkel beszélni.
4. Sírni tudnék, amikor azt hallom, hogy valaki folyton az elejéről kezdi újra a tanulást – „mert már mindent elfelejtettem„.
Jaj, dehogy! Csak passzív tudás lett! Aktivizálni más, mint megtanulni! Aktivizálni könnyebb!
Ha folyton újratanulod ugyanazt, persze hogy elvérzel az unalomtól, és megint abbahagyod… Nem baj, ha újrakezded az angolt! Sőt! De ne kövesd el a tipikus hibákat, jó?
5. Saját magad alulértékelése
Na, ez ravaszul elbújik, mert általában a tanár vagy a tananyag túlértékelésében nyilvánul meg. Mutatom!
„Csak egy jó tanár kell, és….” Na ne már! Tényleg azt hiszed, hogy egy jó tanár akaratod (és igyekezeted hiánya) ellenére megtanít angolul? A nagyi meg a lekvár!
„nekem olyan kell, ami garantáltan megtanít angolul” Khm, khm…akkor még most szólnék: olyan nincs! – kihagytad a képletből, hogy nemcsak a tanár nem mindenható, hanem a tananyag sem – te is kellesz hozzá! Sőt, igazából TE vagy a legfontosabb…
És aki azt állítja, hogy ilyen „garantáltan működő” tananyagot ad neked, az vagy felelőtlen, vagy tudatlan, vagy a te naivitásodra játszik. Uff.
Ja, és van még valami! A +1, a kakukktojás, mert inkább elszomorít, mint felidegesít.
+1. A legszomorúbb: az önmagadról való lemondás
- „Nekem nem megy az angol.”
- „Sosem fogok megtanulni angolul.”
- „Sosem fogom megérteni az anyanyelvi beszélőket.”
- „Én sehogy sem tudom megjegyezni a szavakat.”
- „Sosem lesz nyelvvizsgám.”
Akárhányszor azt hallom egy nyelvtanulótól: soha, sosem, vagy nekem nem megy, kicsit olyan, mintha egy kést döfne belém. (Bocs, talán nehéz elképzelni, de én így érzem. És hidd el, az, akinek hivatása a tanári szerep és nem szimplán a foglalkozása – szintén így van vele.)
És hogy mi a baj ezekkel? Mind egy-egy önbeteljesítő jóslat. Sikerült bezárni magad egy ketrecbe, ahonnan nincs kiút.
Lehet egy javaslatom? Megfogadod? Engedd ki magad!
És itt zárul a dühöngő. Ennyi az összes bánatom.
Köszönöm, hogy kiadhattam magamból, és áthelyezhettem a felelősséget RÁD. (You’re welcome! 😉 )
Ez már régóta forrt bennem, csak most szakadt a madzag.
Egy kérdés: ugye nem ismertél magadra? Egy ponton sem? Ugye? 😉
Tetszett? Hasznos volt? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!
Ha bátor vagy, próbáld ki!
Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
Én még azt "utálom", amikor arra hivatkoznak a tanulók, hogy nincs idejük az angolra. Tv-t nézni, facebookozni, shoppingolni van idõ, de nincs napi 5-10 percük, hogy elolvassanak egy rövid cikket, meghallgassanak egy hírt angolul vagy átnézzenek 10 újonnan tanult kifejezést. Minden csak prioritás kérdése.
Ah. Szívemből szóltál! 🙂 Annyira, hogy ha véletlenül kicsúszik a számon, hogy "nincs időm rá", rögtön módosítom: "erre NEM AKAROK most időt szánni" – tréningeztem magam. Néha furán jön ki, de akkor inkább elmagyarázom, de megfogadtam, hogy nem fogok ilyen buta kifogások mögé bújni, hogy "nincs időm rá". 🙂
Khm, hkm. A tanárok szerint mindenre van idő, csak akarni kell.
Szerintem meg igenis van olyan, hogy munka után egy kis bevásárlás, házimunka, aztán meg tanulás a gyerekekkel, vacsora, fürdés, miegymás – és még ha lenne is erőm ezek után tanulni, 10 perc után belealszom bármibe. Egyszerűen nincs helye a napban. Tudom, csak prioritás kérdése az egész.
Igaz, prioritások! Szerintem a képlet egyszerű: az angol jelenleg nem eléggé fontos a számodra. És ebben nincs *semmi* rossz. Vagy: én nem látok benne rosszat.
Ez nagyon tetszett! Arra gondoltam, hogy örömmel olvasnám ennek a fordítottját is, vagyis 5 dolog amiért egy jóérzésű diák már az első óra után faképnél hagyja az újdonsült angoltanárát. 🙂 Kíváncsi lennék az olvasók élményeire, én is tudnék mesélni pár dolgot. Piszok nehéz jó tanárt találni! A jó tanáron röviden azt értem, aki a te elveidet vallja a nyelvtanítás/tanulás terén.
Jajj, köszi a témát! Már írom is a vázlatát. 🙂
És külön köszi az utolsó mondatot! 🙂
Örülök, hogy tetszik az ötlet! 🙂
…ha már a témáknál járunk, nem tudom volt-e már olyan, hogy bárki elmesélheti a fb-on hozzászólásokban, hogy mi volt a legvicesebb sztorija, ami nyelvi félreértésből származott. (pl. én amikor angol nyelvterületen a színházban kértem egy kólát, a pultos elég furán nézett rám, majd mikor eljöttünk a fiam közölte velem, hogy anya te most egy fütyit kértél.. őőőőő hát nem mindegy hogy hogyan formálom azt a fránya ou hangot.. 😀 )
Jó ötlet! Ilyet mostanában nem tettem ki…köszönöm szépen az ötletet! 🙂
Nagyon jó! Nekem a pozitívan vett fordítottja jutott eszembe: vajon mi az az 5 dolog, amiért minden jóérzésű angoltanár a mennybe menetelne?
Iggen. Ez is aranyos téma! Köszi, Zsuzsa! Mit szólsz ehhez a címhez? 5 példamutató tett, amiért az angoltanárod legszívesebben szoborba öntene… 🙂
Tökéletes:) Hangolódjunk rá 🙂
az a legvicesebb az egészben, hogy én régebben tanítottam matekot és rendszeresen elmagyaráztam a tanítványaimnak, hogy nem szabad olyanokat mondani, hogy "Úristen, ezt a példát nem tudom megoldani" "De hát én tök hülye vagyok a matekhoz" "Soha nem fogom ezt az anyagot megérteni" és közben én ugyanezt elkövetem az angol tanulás során 🙂
Ah. Köszi, hogy ezt leírtad. Igen, néha bort prédikálunk, és… Épp ma jött ki nekem is a számon: Detti számvitel vizsgán volt ma, telefonon beszéltünk, és sikerült kimondanom, hogy "milyen hülye vagyok", mert nem kérdeztem előbb a vizsgáról, mert szuperül lehetett volna rá készülni tanulókártyákkal – és el kellett volna neki ezt mondanom… 🙁 Szóval: én is bűnös vagyok. De a lényeg, hogy ezt tudatosítjuk magunkban, és hogy ritkán bűnözünk. Sőt: a jövőben soha többet! 😉
Kedves Gabi!
Gyakorló angoltanár vagyok (ált. suliban tanítok), Mindig figyelemmel követem a cikkeidet, érdekesnek, jónak találom a módszereidet.Idén beíratkoztam az ELTE angoltanári MA képzésére levelezőn, tanítás mellett.Mindenből 4-5 lettem, kivéve a Proficiency MA nyelvvizsgát, aminek az írásbeli részén megbuktam.Tömény angol nyelvtan C2 szinten, amire "természetesen" semilyen felkészítést nem kapunk az egyetemtől, csak nincs meg a diplomád ha nem tudod letenni.Van-e valami tipped esetleg a nyelvtankönyvek tömény, hosszadalmas átrágásán kívül a készülésre?Több nyelvtankönyvet és teszteket is átrágtam. Júniusban újra nekifutok, de végre szeretném, ha sikerülne.
Előre is kösz a segyítséget.
Ildi
Szia Ildikó!
Köszönöm, hogy megkérdezted. Én is épp most ismételgetem a felsőfokú angol nyelvtan szabályrendszerét, mert zavar, hogy túlzottan internalizálódtak már a szabályok, és nem tudnám elmagyarázni a miérteket. Sajnos, ezen a szinten tömény angol nyelvkönyv átrágása az, amit én is javaslok. Csak kicsit másképpen.
Én Michael Swan Practical English Usage című könyvéből jegyzeteltem anno ki mindenféle szabályt – egy ilyen kézikönyv azért jó, mert apró, emészthető falatokban vannak benne a szabályok. Ezeket kellene kijegyzetelned kártyákra, amiket viszont nap közben egyszer-kétszer elővehetsz, és tanulgathatsz.
A legfontosabb: készíts egy tervet! A könyv 604 címre van felosztva, vannak közöttük nagyon rövidek, és hosszabbak is. Mondjuk tűzd ki, hogy minden nap elkészítesz belőle 5-10 db kártyát, az 120 vagy 60 nap. De számíts arra, hogy be kell tenni a napodba legalább egy fél órás időszakot, ami a kártyakészítés, és naponta többször érdemes a kártyáidat nézegetni. (Magával a kártyakészítéssel is tanulsz, persze.) Szerintem ez a tuti módszer erre. C2-es szinten már nem javasolnék olyanokat, hogy olvass sokat és nézz filmeket – ez már itt nem működik.
Én a helyedben még kombinálnám ezt azzal a technikával, hogy erős érzelmeket generáló példamondatokat írnék (a saját életemből), és nem azokat, amik a kézikönyvben vannak. És persze emellett teszteket is kellene gyakorolnod – de én a helyedben a tanulásra helyezném a hangsúlyt.
Erre nincs rövid út, vagy varázslat. Ez bizony tanulás a köbön. Viszont megéri, mert tényleg nagyon érdekes dolgokat fedez fel az ember így az angol nyelvben… és persze nemcsak a Michael Swan féle könyv jó, csak én nagyon megszerettem, és totál rongyosra tanultam már. 🙂 Szóval szerintem készíts egy tervet, hogy átlásd, mit kell csinálnod. Kombináld ezt a 17 tipp a kitartásra című pdf-ben írtakkal, jó? Itt találod: http://angolnyelvtanitas.hu/17-tipp-a-kitartashoz
Hajrá! 🙂 Ja, és visszajelezhetnél, hogy megy a dolog!
Kedves Gabi!
Magántanárként tanítok angolt a te anyagaiddal és módszereiddel, és tényleg működik, gyerekek és (elfoglalt) felnőttek esetében is, akik élvezik az ilyen fajta nyelvtanulást. Viszont az az elszomorító tény, hogy az iskolákban még mindig szószedettekből követelnek puszta szavakat, lerombolják a tanulók önbizalmát, stb, azaz szinte minden pont egyezik a fentebb említett rossz módszerekkel.
Hogyan lehetne az iskolai oktatást át/megreformálni? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ne vegyék el a kedvüket egy életre a nyelvtanulástól?
Egy szívvel-lélekkel oktató nyelvtanár
Pont ma gondolkodtam ezen takarítás közben. 🙂 Egy biztos: én a közoktatásért tenni csakis a tanárokon keresztül tudok. Még töprengek… 🙂
Kedves Gabi!
Köszönöm a tippeket, mindenképpen kipróbálom.Az előző alkalomra Michael Vince: Advanced Language Practice könyvét vettem át, de persze nem tanultam "rongyosra", mert a többi tárgyból is rettenetes mennyiségű lecke volt.Most a második félév is nagyon rázós lesz.Nekem erre kellene legalább egy olyan félév, amikor csak erre készülök ( a munkám és a gyerekeim mellett).Mindenesetre köszönöm és majd jelentkezem, mire jutottam.
A nyelviskolák sem segítenek sdokat … 🙂 megírtam az internetes tesztet, az egyik ilyen csodánál,. Már többször tanul 🙂 Suliban is … még sem tudok, tudom hogy az én hibám is … tenni akaram ellene ezért szeretettem volna folyatni. Azóta hivigatnak, kezdő és álkezdő szintekkel. Teljes önbizalom roncsolás … (írásbeli, szóbeli helyett csak írásbeli teszt kiértékelés nélkül …) Így legyen pozítiv az ember …
Pedig vannak jó nyelviskolák is! Ahol a tanárok felkészültek, és ahol nem az anyag leadásán, hanem a TE eredményeiden van a hangsúly. Pl. a DOVER Nyelviskola. (Akik nagyon korrektek a szintfelmérésnél, de ez a korrektség sokszor szigorúnak hat.)
Sziasztok,
én nem találom a Verblingen az ingyenes nyelvtanuló partner opciót.Ha megnyitom ezt a linket a fizetős magántanárok jönnek be.(Mondjuk az a szőke angol pasi szimpi :)))) ) Komolyra fordítva,én vagyok a béna,vagy az ingyenes opció megszűnt?
Köszi!
Hajni
Szerintem az egyik hibát a cikk szerzője is elkövette, amikor az 1-es pontban a "nem beszélsz és nem írsz hibátlanul" frusztrációt beleállította az olvasóba, majd a 3-as pontban noszogatja, hogy beszéljen bátran. :o)
A másik a tanár személye. Igenis, a tanárnak döntő szerepe van. Persze, nem úgy, hogy van jó tanár és rossz tanár, hanem úgy, hogy összeillik–e a tanítási módszere, sebessége stb a tanuló igényeivel, képességeivel. Az én tanárom (akit azóta is jó barátomnak tartok) hagyott beszélni, nem akasztott meg ha hibáztam, csak a végén, akár tíz mondat után sorolta el hogy mit, hogyan lehetne jobban. Ez nekem nagyon bejött, mert nem voltam frusztrált.
Látszólag tényleg így van. De szerintem mondattöredékeket kiragadni veszélyes, azokkal érvelni nem helytálló. Így a világ legokosabb emberét is sárba lehet taposni. Hát még a szerzőt! (=engem) 😉
És amúgy igazad van! Természetesen a tanár személye fontos. De a magyar nyelvtanulók egyik karakteres kulturális beállítottsága miatt (=nagy hatalmi távolság a GLOBE vizsgálatban, ha utánanéznél) a tanár és a tanyanyag szerepének túlbecsülése, és önmaguk alulbecsülése a jellemző. Ezért nem fogsz soha olyat hallani tőlem cikkben, hogy a tanár fontos. Ha változást akarok elérni, akkor ennek ez az egyetlen lehetséges útja. Max így, kiegészítésképpen hangozhat el, hozzászólásban. 🙂
A nyelvérzékkel azért tudnék vitatkozni.
Rosszul hallok és nulla a ritmusérzékem, ez hátrányosan érintett a nyelvtanulásban. És nem nagyothallásra gondolok.
Valamint biztos találkoztatok a jelenséggel, hogy a tanár 50-szer ismétel el egy szót és a diák 50-szer mondja utána rosszul, pedig próbálja. Kiejtésnél is vannak szerintem egyéni problémák – érzék a nyelvhasználathoz.
A 10 perc tényleg nem mindig fér bele. Ha az ember 8 órát dolgozik, meg még 3-4-et esténként másodállásban, akkor kb marad az éjszaka.
Én egyébként angol nyelvű könyvekkel és filmekkel tanultam meg a nyelvet valamilyen szinten.
Igazad van, ez egy pici hátrány. Abban nem lenne igazad, ha azt mondanád, hogy (1) emiatt nem tudsz majd angolul megtanulni, vagy (2) csak a hátrány számít, és az „előnyeid” nem. Merthogy a nyelvérzék többdimenziós dolog ám! Itt olvashatsz róla:
http://www.angolnyelvtanitas.hu/angolnyelvtanitas-blog/6-igazsag-a-nyelverzekrol-hogy-legy-tehetseges-nyelvtanulo
Némettanárként teljesen egyetértek, hasonló mondatokkal küzdök én is. Maximális elismerés.
Köszönöm szépen, Nikolett! 🙂
WOW just what I was searching for. Came here by searching for angoltanuls
Akkor lehet, hogy a torkomnak fog valaki most ugrani. Bizony, hogy van olyan, hogy valakinek rosszabb a nyelvérzéke.
Sokan mondják, hogy képtelenek megérteni a matekot. Akárcsak a nyelveket, a matekot is gyakorlással meg lehet tanulni és meg lehet érteni (eddig a pontig gondolom egyet is értünk)… csak van, akinek 5 perc alatt összeáll a kép, mert van érzéke a matekhoz és van, akinek egy napot kell gyakorolnia, hogy összeálljon a kép. És igenis van, akire ragad az angol, míg másra nem annyira. Ez utóbbinak szorgalmasabbnak kell lennie ugyanazért az eredményért.
Konkrétabb dolgot írok: A barátnőm történetesen angoltanár. Meghallgat egy olasz, vagy egy spanyol szöveget és hallom, hogy meg tudja ismételni (napokkal később is) pontosan, anélkül, hogy tudná miről van szó. Nemrég eléjük raktak egy japán szöveget (hogy érezzék, milyen a diáknak, amikor fogalma nincs mit beszél a nyelvtanár)… egyszer fordították nekik az óra végén, azóta ő tudja azt a pár japán mondatot. Hallottam a cd-t… az én fülemnek szinte tökéletes kiejtéssel.
Maradjunk annyiban, hogy a matektanárom a gyenge matekosoknak azt mondta, hogy a matektudás gyakorlás kérdése. Igaza volt. Az angoltanárnőm is ugyanazt mondta az angollal kapcsolatban. Neki is igaza volt. Viszont mindkét tantárgyra jellemző, hogy érzék is kell hozzá és akinek kevesebb jutott, annak bizony többet kellett tanulnia. Szépen is néznénk ki akkor, ha bármelyik matektanár lehülyézné a diákot, illetve a torkának esne, mert a diáknak nincs olyan érzéke a számokhoz, mint például egy idegennyelvhez…
Persze, hogy van nyelvérzék, igazad van. 🙂 Csak az fáj, amikor valaki kifogásnak használja ezt – ahogy a cikk írja.
Amiben picit félrement, amit írtál: a nyelvérzék nem egyetlen képesség, több részből áll. Valamelyikben jó vagy. És ez abból is látszik, hogy értelmesen tudtál kommentelni. (Komolyan! Az anyanyelvi készség indikátor!)
A nyelvérzékről itt olvashatsz többet: http://www.angolnyelvtanitas.hu/angolnyelvtanitas-blog/6-igazsag-a-nyelverzekrol-hogy-legy-tehetseges-nyelvtanulo
Lehet, hogy én leszek a „kakukktojás”. Bármilyen furcsa, most, 66 évesen kezdtem el angolul tanulni. Meg van az oka, de ezt hosszü lenne elmesélni. Valamikor kitünőre érettségiztem franciából és oroszból, de sajna a nyelvhasználat hiánya miatt mára már csak passziv nyelvtudásom maradt- Az angolt 3 hónapja kezdtem el. Anyagiak híján egyenlőre csak a netről. A nyelvtanulás első hónapját a kapkodás jellemezte. Több nyelvtanulási módszerbe is belefogtam, végül kettőnél maradtam. Itthon dolgozom nyugdíj mellett, így magam osztom be az időmet. Napi minimu2-3 órát foglalkozom a nyelvvel, de nem ritka a 4-6 óra sem. Úgy érzem jól haladok. A nyelvtan mindig is jól ment, rengeteget beszélek /magamban/ sokszor a buszon, utcán hülyének néznek, mert folyton mozog a szám, mindig mondom, hogy épp mit csinálok. És akkor elérkeztem a problémámhoz. Nem értem a beszédet. A hallásommal is lehet valami probléma, mert sokszor magyarul sem értem, ha valaki pl. buszon, vagy hangos helyen beszél hozzám, vagy gyorsan beszél. Beszélni biztosan fogok, de beszélgetni nem hiszem. Mi erre a megoldásÍ?
Szia Zsuzsanna! Három kérdés van, amit fel kellene tenned magadnak: (1) magyarul elboldogulsz azért mindezek a hallási problémák ellenére? Ha igen, akkor ez legyen a cél az angollal is, és előbb-utóbb menni is fog. (2) Eleget hallgatsz angolt nyelvtanuláskor? Milyen arányban tanulsz írott és hangzó szövegből? Megfelelőek az arányok szerinted? Vagy talán azért megy kevésbé a hallásértés, mert azt kevesebbet gyakorlod? A válaszod alapján picit lehet, hogy módosítanod kéne a tanulás forrásán. (3) Mi okozza a nehézséget az angolban? A szavak kiejtése? A mondathangsúlyozás? A beszéd tempója? Mert akkor azt kellene fejlesztened, ami a nehézséget okozza. Csak egy pár szempont, hátha megvilágosodsz. 🙂
Nem is olyan régen megpróbálkoztam a középfokú nyelvvizsgával, néhány pont híján nem sikerült. El kezdtem nyugtatni magam, hogy ez nem is olyan fontos, nekem nem is kell mivel nem diploma miatt mentem el. De ez csak önámítás. Egy idő után gondolkodni kezdtem azon miért nem sikerült. A válasz nagyon egyszerű és tömör: még nem vagyok azon a szinten. Mivel egyedül tanulok a nyelvvizsga tréninget leszámítva 5 éve még a tanárokat sem okolhatnám ezért. 🙂 Keresni kezdtem az okait a hiányzó néhány százaléknak. A következőket találtam: 1. Nem hallgatok elég és eléggé változatos angol szöveget. Szerencsére új TV csatornákat köttettem be, ahol eredeti angol szöveggel nézem a filmeket, brit angolt meg a hírcsatornákon hallgathatok. Azóta lassan de biztosan javul a hallott szöveg értésem. 2. Nem foglalkoztam a helyes kiejtéssel. Ha nem figyelek oda a kiejtésre, akkor a kimondott szöveget is összekeverhetem. Nagyon jó példa a számoknál a hangsúly, ezzel egyszerűen meg lehet érteni a szöveget még ha a végét elharapják is. 3. Minél több bevett kifejezést tudok, annál könnyebb a „gyors” szöveget megérteni, még ha vannak fehér foltok is a hallott szövegben 4. Ne „magyarul” próbáljam kifejezni magam, mert angol szavakkal magyarul gondolkodva, kifejezve magam garantált a hibapont. 5. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Egy időben a mormon egyház tartott ingyen angol órákat, akkor jobban is ment a beszélt nyelv, pontosabban folyékonyabban beszéltem hibásan :-). Azt vettem észre, ha valaki hibásan beszél angolul, akkor az „átragad” rád, akadozol, megakadsz. Ha valaki jól beszél veled, akkor van, hogy a kérdéseivel is kijavít vagy előhozza belőled a megtanult, de nem használt szabályokat. Sajnos ez a legnehezebb része a dolognak, nálam is akkor javult a beszélt angol látványosan, amikor két hónapig külföldön voltam és nap mint nap kellett szinte csak angolul beszélnem, igaz nem angol nyelvterületen, de akkor is hasznos volt.
Ez egy nagyon értékes hozzászólás, Toncsi, köszönöm, hogy leírtad! És főleg: köszönöm, hogy itt vagy! 🙂 Ha nem haragszol, viszem ezt a hozzászólást egy külön bejegyzésbe!
Igen beszélni kell, különben nincs fejlődés.
http://www.anyanyelviangoltanar.hu
Nem ismertem magamra, mert a lustákat kihagytad a sorból, meg azokat az embereket is akiik lendületesen csinálják, az után kihagynak egy kis időt, mert van amikor sok dolog akad, és nem folytatják mint a buldog, hanem leállnak és keresnek valami mást. Na ez is én vagyok, de azért miután vettem egy jó dolgot, ami úgy néz ki hogy nekem működik csak párosítanom kell az írással, és a beszéddel, de meg fogom oldani. plusz tőled is kapom folyamatosan az emileket (ami nem baj, sőt állandóan figyelmeztet arra, hogy megint kaptál) csinálni kellene, és neki is állok csinálni és haladok is.Hozzáteszem hogy én már nem akarom az angol irodalom széles tárházát bővíteni remekműveimmel, (elég ha a tőzsdei kommenteket valamikor meg fogom érteni, (bár már egyre több mindent kezdek érteni)).
Suóval köszönöm, hogy „zavarsz ” a leveleiddel, és figyelmeztetsz arra mait még meg szeretnék tanulni.
Köszönöm
Én már annyi, de annyi módszert és okosságot kipróbáltam: használtam a nyelvet, mert muszáj volt anyanyelvi környezetben, plusz rengeteg nyelvtanozás, filmnézés, cikkek bogarászása a neten, videoleckék youtubon vagy tanárral, tanfolyamon anyanyelvi tanárral (tényleg egy szót se szólt egész idő alatt magyarul), ezen felül napi 5-6 órát tanultam önállóan is, mégsem ment az angol, és bizony már a tanárok szerint is igazi „kakukktojás” voltam, akivel képtelenség megértetni, megtanítani ezt a nyelvet, és hajlottak a tényleg „nincs nyelvérzéked” felé, mert motivációm és kitartásom volt bőven (14. alkalommal sikerült is a nyelvvizsga) Sok-sok tényleg nagyon jó tanárral találkoztam, de igazán jó módszert sosem találtunk. De aztán jöttek ezek a jó kis szókártyák és minden megváltozott!
A második pont kapcsán: Engem meg az idegesít, ha valaki ignorálja ezt a nagyon is létező problémát, pusztán azért, mert ő nyelvtanár. Ilyen alapon egy matektanár is mondhatja, hogy mindenkinek van érzéke a matekhoz és csak gyakorlás kérdése. Igen, mindenkinek van érzéke a matekhoz és tényleg csak gyakorlás kérdése… A probléma pusztán annyi, hogy van akinek tizedannyi gyakorlás is elég, mert jobb az érzéke hozzá. Na, a nyelvvel is pont ugyanez a helyzet. Van, akinek sokkal többet kell érte dolgoznia és ha a tanár nem tiszteli ezt a többletmunkát, ignorálja/tagadja az individuális nyelvérzék-szint létezését, sőt „egyenesen a torkának esik” az egyébként alapból szorgalmas diáknak… nos az elég szomorú dolog… :-/
Ezen válaszok nagyrészt tanárok generálják és sugallják. Ezek a válaszok akkor születnek mikor irreális elvárásokat várnak el a tanulótól. Sok nyelvtanár csodálkozik, hogy dadog a tanulója, hát hogyne mikor állandóan belejavítanak minden kipréselt mondatba pl már egy kihagyott névelő miatt is vagy a kedvencem amikor az „a” „an” cseszi el az ember és akár 5x egymás után is megismételteik az emberrel ezzel amúgy tökéletesen leszimulálnak egy olyan párbeszédet ami a tanteremen kívül a büdös életbe nem hangzana el. Szerencsétlen tanuló utána mit gondoljon magáról? Hát annyit nem képes megjegyezni, hogy mi van ha magánhangzóval vagy mássalhangzóval kezdődik a köv szó 😀 Hihető ennek végiggondolása. Vagy, hogy most csak a Can szerkezetet használjuk csak azzal lehet válaszolni most csak a Could-ot, ezekben az esetekben felnőtteknél borítékolható a dadogás. Abból pedig jön a kishitűség, mikor pedig látja, hogy a padtársának pengén megy akkor pedig a nyelvérzék dolog is előkerül. Miért tanul valaki puszta szavakat? Én elmondom mert nekem is bejött a dolog. Ha nem vagy képes megérteni egy egy szöveget akkor megpróbálod kitalálni mi van oda írva. Ha pedig elég sok szót ismersz gyakorlatilag egész szövegek jelentését tudod „kitalálni”. Sokkal gyorsabb és hatékonyabb módszer annál, hogy megpróbálod az angolok kicsavart gondolkodását megérteni. Én 6 éve tanulom az angolt szerintem az alapszintű vizsgán elhasalnék. Millió tanfolyam és tanár után az ember természetesen magát hibáztatja hisz ki mást? Ez puszta racionalitás, levonja a következtetést nincs nyelvérzéke vagy nyelvtehetsége. Ennyi kudarc után ezek reális dolgok.
Én meg izé…