A japán cég, amely egyetlen nap alatt “tanult meg” angolul

2018. 01. 08. | Motivátor | 44 hozzászólás

Hiroshi Mitikanit a japán Jeff Bezosnak is nevezték már.

A 44 éves milliárdost gyors, bátor döntései tették híressé a visszafogott és hagyományokra épülő Japánban.

Amikor fellépett a pódiumra 2010 március elsején, a cége, a Rakuten tokiói központjában, akkor a szokásostól eltérően nem japánul, hanem angolul kezdett beszélni. A dolgozók döbbenten álltak.

Még a legfelső vezetés is ledermedt, hiszen Mikitani, tartva az ellenállásuktól, velük sem konzultált előtte.

 

Hiroshi Mikitani, a celeb-cégvezető

A kép forrása: Pinterest

 

Tizenkét éve kutatok és tanítok nyelvtanulást, és talán már tudod, hogy nemcsak a pedagógiai szakirodalomban turkálok könyékig, hanem mindenhol, ahol a világ legjobb szakemberei előfordulnak: az üzleti szakirodalomban, sőt a fegyveres erők kutatásaiban is. Mert kincseket érő információkat lehet így előkaparni! Most sikerült egy újabb jó sztorira bukkanni az egyik kedvenc online lapomban, a Harvard Business School Working Knowledge-ben. Enjoy.

 

Effective immediately, vagyis azonnali hatállyal

 

Mikitani így kezdte a dolgozókhoz intézett beszédét azon az elsőre ártalmatlannak tűnő márciusi napon:

„A Rakuten története során ma először az igazgatói értekezletet angolul tartottuk. Sok vezető küszködött, de végül az összes napirendi pontot sikerült átbeszélnünk. A cég célja, hogy utolérjük a globális piacot. Ahhoz, hogy ezt a kihívást sikeresen vegyük, a nyelvünket fokozatosan japánról angolra kell változtatnunk. Ettől a hónaptól kezdve, én magam csakis angolul fogok beszélni. Képezzük Önöket, de aki két éven belül nem beszél magas szinten angolul, az valószínűleg el fogja veszíteni az állását. Üdv a cég globálissá válásának kapujában!”

Ez az igazi "ice-bucket challenge", nem egy vödör jég a nyakadba. Töprengj el rajta egy kicsit: te mit tennél, ha holnap, minden előzetes figyelmeztetés nélkül ezt hallanád a főnöködtől?

A cégvezető így indokolta a lépését a jelen lévő dolgozóknak:

„2050-re a japán GDP részesedése a globális GDP-ben 12%-ról 3%-ra zsugorodik. A fordítás terhes és kényelmetlen. A gyors és közvetlen kommunikáció az egyetlen megoldás arra, hogy a cég hatékonyan beilleszkedjen a Japánon kívüli piacokon.”  

Ahogy az angol mondaná: the rest is history (=ami utána jött, az már történelem). A Princeton University Press tette maradandóvá a „The Language of Global Success” címmel kiadott könyvében. A szerző, Tsedal Neely, a Harvard Business School professzora öt évig követte és dokumentálta ezt a „full-on, full-in language change” folyamatot, a következményeket, és ahogy ő fogalmaz, a „növekedési fájdalmakat” (=growing pains).

Mikitani szerint a nyelv volt az a szűk keresztmetszet, ami visszatartotta a cégét attól, hogy kiteljesedjen. Az ő olvasatában a közös nyelv a tudásmegosztást szolgálja. De a motivációja túlnyúlt a cégén: a celeb-vezető szenvedélyesen szereti hazáját, és a japán társadalom fejlődésének motorjaként látta a cégét. Úgy érezte, ha ő példamutatással elől jár, Japánnak is segít.

És a bejelentést számonkérés követte.

 

„Englishization” teljes erőbedobással

 

Nevezetes 2010-es beszéde után Mikitani két évre rá dobta le a cégére a „bombát”, amikor 2012 áprilisában kijelentette: azok a dolgozók, akik 650 pont alatt teljesítenek a TOEIC teszten, következményekkel néznek szembe.

„Lefokozzuk azokat, akik nem próbálkoznak elég keményen. Folyamatosan követjük a haladásukat, és a teszteredményeiket, és a vezetőktől jelentéseket kapok a dolgozók haladásáról.” – mondta 2012-ben. Így is lett: onnantól a cégvezető havi jelentéseket kért, és kapott minden dolgozó teszten elért pontszámáról, és haladásáról az elvárt, 650 pontos határhoz képest.

Mit gondolsz? Ugye te is nekiálltál volna a tanulásnak ilyen körülmények között?

Ösztönzésképpen már másnap meglepték a dolgozókat a változásokkal: a céges étkezőben minden figyelmeztetés nélkül lecserélték az étlapokat angol nyelvűekre. Még a liftekben elhelyezett feliratok is hirtelen angolra fordították magukat.

A dolgozóknak persze nemcsak egy teszten kellett jól teljesíteniük. Olyan szintű angoltudásra volt szükségük, amely az érdekérvényesítésüket is lehetővé teszi, amellyel az ötleteiket elővezethetik, és azok létjogosultságát indokolhatják. Képesnek kellett lenniük arra, hogy bizonyítsanak angolul a felettesüknek, és a munkatársaiknak.

Emellett, ahogy a cég egyre növekvő számban vett fel külföldi munkatársakat (2016-ban a belépő mérnökök 80%-a már nem japán volt), velük is el kellett beszélgetniük – a szakmai kommunikáció mellett akár személyes, mindennapi témákról is. Így a japán dolgozók expatok lettek a saját hazájukban, egyik napról a másikra: nemcsak nyelvet, hanem kultúrát is váltottak.

A szakember szerint az ilyen változás azért különösen megterhelő, mert az ember teljes identitását átalakítja. Mikitani is ezt ígérte a munkatársainak: szerinte a cég nyelvének megváltoztatása forradalmasítja majd azt is, ahogyan ők látják magukat, és ahogyan a világ többi részével érintkeznek.

Igaza lett. Neely, aki sok száz interjún és éveken keresztül személyesen is tanúja volt a változásnak, elmondta, hogy már a céges étkezőn végig sétálva is szemmel látható volt a különbség a nyelvváltás előtti és utáni időszakban. A dolgozók inkább vegyültek, és láthatóan többet beszéltek egymással.

A tudásátadás tehát elindult. A bátor vezetői döntés meghozta a maga profitját – és nemcsak a cégnek, hanem a dolgozóknak is.

 

És most te jössz, mert téged kérdezlek!

Képzeld el, hogy mi történne, ha a te cégednél is így alakulna a helyzet. Maradnál, vagy fejvesztve menekülnél? Rettegnél és feszengenél?

Vagy éppen ellenkezőleg? Örömmel vetnéd bele magad a kihívásba, és még motiváltabban mennél be dolgozni?

Kommentelj bátran, kíváncsi lennék rá!

 

Tetszett? Hasznos volt? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!

 

Instant angol tanulókártyák

 

 

Tudtad, hogy okos, gyors haladást adó angol tanulókártya csomagokat is kaphatsz tőlem?

12 év tanuláskutatásának eredményeit kapod meg az angol tanulókártyáimmal – válaszd ki a neked épp megfelelőt a webshopban:

Okos angol tanulókártyák elfoglalt, rohanó felnőtteknek

 

 

 

 

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

44 hozzászólás

A mezők kitöltése kötelező.
Az e-mail címed nem fog látszódni.

  • Katalin 2018-01-8 17:20
    Én lennék, aki kérném a főnökömet, hogy vezesse be, aztán pedig keményen követelje meg tőlem a haladást. Persze titokban figyelném, hogy ő mit tesz a maga tudása érdekében... :) (Tudom magamról, hogy akkor teljesítek, ha van előttem kihívás, cél, és határidő. Ezek engem motiválnak. ) Válasz
    • Gabi 2018-01-9 09:49
      Nahát, ez a beszéd! :) Ez a fajta hozzáállás rengeteget fog neked segíteni a céljaid felé vezető úton, Katalin! Válasz
  • varga éva 2018-01-8 20:02
    Köszönöm a cikket, nagyon érdekes volt...nem biztos, hogy tipikus, ahogy gondolkodom, de én rögtön örömmel belevetettem volna magam a nxyelvtanulásba, mert szeretem a szellemi kihívásokat és nagyon hiszek abban, hogy egy életen át tanulnuk kell, ha fejlődni, változni akarunk...gondolom, a japánoknak külön terápia volt szocializációs szinten ez a dolog...kár, hogy az angolom még nem elég jó, hogy elolvassam az erről írt könyvet... Válasz
    • Gabi 2018-01-9 10:15
      Nem baj, Éva! nem sokára elég jó lesz, hogy ennél még sokkal érdekesebb sztorikat olvass! És én azért elolvasom, és beszámolok nektek. Megvettem a könyvet. :) Válasz
    • Mária 2018-01-8 21:09
      Ez igazi kihívás és motiváció! Maradnék és tanulnék. Nagyon tetszett a cikk, Köszönöm, hogy megosztottad velem. Válasz
      • Gabi 2018-01-9 09:50
        Én köszönöm, hogy elolvastad, Mária! :) Válasz
  • Kriszta 2018-01-8 20:53
    Mivel én nagyon szeretem a japánokat, a kultúrájukat, felkeltette az érdeklődésemet ez a cikk. Azért is volt megmosolyogtató számomra ez a történet, mert már eszembe jutott nekem is az én munkahellyemmel kapcsolatban a magyar nyelv helyett angolul beszélni. Szerintem nagyon bátor és mindenekelőtt egy intelligens lépés volt a részéről. Én szerintem ebben a formában könnyebb nyelvet tanulni, hiszen körbevették magukat az adott nyelvvel. Nagyon kíváncsi lennék az ott dolgozó japánok véleményére, hogyan látták és miként élték meg ezt az egész helyzetet. Szóval nekem nagyon tetszik. Válasz
    • Gabi 2018-01-9 09:52
      Majd beszámolok róla, mit szóltak a dolgozók, jó? A könyvet megvettem, de egyelőre két másikat olvasok, de ahogy azokat befejezem, rátérek erre. :) Válasz
  • Gábor 2018-01-8 21:19
    Azért ez a cím eléggé kattintásvadász. És végül is nem derül ki, hogy mennyi idő alatt tanultak meg angolul - igaz, ez nem is érdekes a többi információ függvényében. Elolvastam akkor is, ha csak azt írod, egyik napról a másikra angolra váltottak. Meg egyáltalán, mi az a 650 pont azon a teszten? Ultramagas? középszint? Válasz
    • Gabi 2018-01-9 09:58
      Köszi, hogy elolvastad a cikket! Ha többet szeretnél tudni a témáról, akkor belinkeltem a könyvet, már az ismertetőjéből sokat megtudsz! A TOEIC teszt szintjeit itt találod: https://en.wikipedia.org/wiki/TOEIC - kicsit lejjebb az oldalon, színekkel jelölve! És ez az a szint, amivel már angol nyelvű tárgyalásokat folytathatsz gond nélkül. A címre való reagálásod köszönöm (merthogy ez számomra dicséret). Sajnos, nem én találtam ki a címet, hanem a Harvard Business School Working Knowledge munkatársai, így nem ékeskedhetek vele. Meg is keresem az eredeti cikket, és belinkelem, köszi a felvetést! Válasz
  • ppAndrás 2018-01-8 22:14
    Hááát kedves Gabi, lehet fura lesz amiket írok megjegyzésként. Ha lenne főnököm, biztos hogy örülnék e kihívásnak, márcsak azért is, mert, az én olvasatomban, akkor a cég fizetné a tanulásomat. Nincs főnököm, Nyugdíjas vagyok... :-) Tudom, már piacra dobták azt az angol szinkrontolmács gépet, amit készítettek. Az már más lapra tartozik, mennyire szinkron, és mennyire tolmács... De ebből, egy tendencia látszik... Abban is teljesen igazad van, hogy ha használjuk az agyunkat, akkor az működni is fog sokáig... Különben is, intim helyzetben, nem biztos, hogy használnám a szinkrontolmács gépet... Szeretettel ppAndrás Válasz
    • Gabi 2018-01-9 09:59
      Köszönöm, hogy reagáltál a cikkre, András! És hát, ez az utóbbi, amit írtál, nagyon igaz. :) Válasz
  • Csenge 2018-01-8 22:34
    Én örülnék neki, pont egy hasonló kihívás elé nézek hamarosan, önszántamból. Új város, új tudományterület, teljesen angolul. Hozzád hasonlóan én is imádom az angolt, így nagyon várom, de azért még van mit fejlődnöm. Pont a "téli álmotok" alatt rendeltem tőled a felsőfokú szókártyacsomagot, elvileg holnap érkezik. Kíváncsi vagyok. Remélem segíti majd a felkészülésemet. Válasz
    • Gabi 2018-01-9 10:01
      Szia Csenge! Az önként vállalt kihívások duplán számítanak, tudtad? ;) :D Viccen kívül: köszönöm a rendelésedet, Dettiék már majdnem összekészítették az összes csomagot, és hamarosan megkapod! Nem tudom, hogy az Advanced, vagy a Boost csomagokat rendelted-e, de ha te is úgy szereted az angolt, mint én, akkor biztosan szeretni fogod őket! :) Válasz
  • Bárdos Péter 2018-01-8 23:36
    Szóval Én teljesen önként és dalolva és teljesen egyedül döntöttem el hogy megtanulok angolul. Most hogy beteg vagyok, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy mire visszamegyek dolgozni már alap szinten de tudjak beszélni és olvasni és akár lefordítani is képes legyek dolgokat. Ezért megteszek mindent ami ezt elősegíti. Sajnos voltak mellélövések is, vettem olyan dolgot ami állítólag 2 hét alatt megtanít alapfokon, de amikor megkaptam jót röhögtem rajta. Bevallom és ez Neked fog fájni kedves Gabi, vettem szókártyákat is, amik szintén nem jöttek be, de tudom az okát, és ne aggódj nagyon szeretem őket, csak még nem használom. Hogy miért nem? Egyszerű oka van. Nincs meg a megfelelő szókincsem hozzá, (vagyis még nincs meg) de tudod ami késik az csak a vonatok a pályaudvarokon. Naponta több időt töltök most angol tanulással mint bármivel foglalkoztam és olyan vagyok mint a szivacs, ragad rám, ehhez kellett egy jó oktatási környezet amit szintén megvettem, és az az akarás, hogy hozzá férjek ahhoz ami rettenetesen érdekel, miért elkezdtem tanulni, Nagyon örülök, hogy nyílik ki a világ és egyre több dolgot értek meg amit hallgatok olvasok. Válasz
    • Gabi 2018-01-9 10:18
      Szia Péter! Lehetne egy javaslatom neked? Ha még nem tudod használni a tanulókártyáinkat, akkor cseréld be olyanra, ami a te nyelvi szinted! Nálunk szabad ezt is! Komolyan, bátran írj Dettinek az info@angolnyelvtanitas.hu címre, vagy hívd fel a 06-1-220-44-51-es telefonon, és segít neked! És még egy dolog: mielőbbi jobbulást kívánok neked, és őszintén gratulálok, hogy egy betegséget is a javadra tudsz az angollal fordítani!!! Válasz
  • Robi 2018-01-9 01:30
    Az En cegem angol. Szoval nem tudom mi tortenne ha ez lenne :) Valoszinuleg mindenki alkalmazkodna a kialakult helyzethez. Vagy menne a munkaugyi birosagra, mivel Magyarorszagon ez is konnyen elkepzelheto. Valaki vagy + akar tanulni angolul vagy nem ezt igy kieroszakolni nem Etikus szerintem. Válasz
    • Gabi 2018-01-9 10:11
      Szia Robi! Érdekes felvetés itt az etika! Mivel itt egy munkaerőpiaci helyzetről, és egy mindkét fél által vállalt szerződésről van szó, szerintem ez inkább jogi kérdés. Az etika szintjén annyit tennék hozzá, hogy (1) szerintem itt a cégvezető igencsak magas etikai szinten gondolkodik, mert nem a cégét félti, hanem az országot (joggal, teszem hozzá), (2) az mennyire etikus, hogy jön az ár, messziről látjuk, hogy el fogja söpörni az embereket, akik ott csücsülnek egy langyos pocsolyában, de mi nem szólunk nekik, és nem sarkalljuk őket cselekvésre, hogy végre tanuljanak meg úszni, mert azzal esetleg megsértenénk pár ember törékeny lelki világát. Ez persze a másik oldala, és pusztán elméleti fejtegetés, a valósághoz semmi köze. :) Annyit hozzátennék még, hogy a Rakuten eleve globális cég, tehát itt nem arról van szó, hogy mondjuk egy magyar kórházban a konyhai dolgozóknak is előírják az angolt. Gyanítom, hogy a dolgozóknak eleve kellett angoltudás, bár ezt a cikkben nem írtam le. Köszi a témafelvetést, ezt viszem FB-ra!! :) Válasz
  • Edit 2018-01-9 06:05
    Érdekesnek találtam a cikket.Aktív koromban nagyon motivált volna. Így is segítség célom eléréséhez. Válasz
    • Gabi 2018-01-9 10:20
      Látom, szereted a kihívásokat! :) Fél siker!! Köszönöm, hogy elolvastad a cikket! Válasz
  • Angéla 2018-01-9 08:05
    Igazán inspiráló cikk. Én személy szerint egészen mókásnak tartanám. Igazi kihívás és motiváció. Na meg ha a cég segíti a fejlődést, az plusz pont. Válasz
    • Gabi 2018-01-9 10:21
      Gyanítom, hogy nagyon sokat segít neked az életben a hozzáállásod, Angéla! :) Köszi, hogy itt vagy! Válasz
  • Marianna 2018-01-9 09:01
    Igaziból nem szeretem a kihívásokat és fiatal sem vagyok már, ebbe mégis belevetném magam:) Ez az igazi motiváció! Nagyon érdekes és tanulságos cikk, köszönöm! Válasz
    • Gabi 2018-01-9 11:51
      Köszönöm, Marianna, hogy elolvastad! :) Válasz
  • Orsi 2018-01-9 09:47
    Örülnék -rettegnék (minden megméretteséstől) - végigcsinálnám így ebben a sorrendben. :D Válasz
    • Gabi 2018-01-9 10:22
      Ez egy jó sorrend, Orsi! :D Köszi, hogy elolvastad! Válasz
  • Deák Ferenc 2018-01-9 09:53
    Igen, nagyon motiváló. De jogos elvárás egy a cégnél 35 éve hűségesen dolgozó 60 éves embertől is? Én most 69 évesen kezdtem bele az angol tanulásba és örömmel teszem. De ha ezt a munkaadóm várná el a munka mellett, hát bizony nem örülnék. Válasz
    • Gabi 2018-01-9 11:50
      Jó felvetés: mennyit számít a hűség? A mai munkaerőpiacon és világban az, ha valaki nagyon hosszú ideig dolgozik egy helyen, nem egyértelműen pozitív - bár természetesen ez csak a "tudásmunkás" pozíciókra érvényes. Kíváncsi leszek arra, mi történt az évtizedek óta ott dolgozó idősebb emberekkel, akik már nem hajlandóak, vagy képesek a változásra. (Vagy hogy volt-e egyáltalán ilyen a cégben, mert azt is el tudom képzelni, hogy nem.) Köszönöm, hogy reagáltál a cikkre! Válasz
  • Tünde 2018-01-9 10:28
    Igazi hatásvadász cím, mint a celeb történéseknél, részleges igazságokkal. Érdekes kihívás, a japánok mindig megdöbbentenek. Legutóbb akkor, amikor azt olvastam, hogy 6 nap kiegészítő szabadságot kapnak a nemdohányzó kollégák. - Igen, mind a kettőt támogatnám, kipróbálnám. Ugyanakkor még egy multi cégnél is, csak projektnek vezetném be, nem örök időre. Lehet, hogy a projekt 5 év, de utána azért bizonyos kérdésekben visszatérnék a nemzeti jelleghez. (hadd egyek már gulyáslevest magyarul és nyilatkozhassak a szegedi paprikáról magyar kollégámnak magyarul, vagy a magyar piackutatási eredményekről magyarul). Válasz
    • Gabi 2018-01-9 11:44
      Köszönöm, Tünde! Válasz
  • Renáta 2018-01-9 14:12
    Én meg szoktam ijedni a nagyobb kihívásoktól, de ennek örülnék, mert szeretem az angolt és nem nyűg vele foglalkozni, ellenkezőleg :) Tudom, hogy sokan nem értenek egyet ezzel, de szerintem ma màr alapvető dolognak kellene lennie, hogy rendelkezünk legalább egy alapszintű angoltudással, kinyílt a világ, sokkal könnyebb úgy eligazodni benne, több lehetőséget tudunk megragadni. Emellett szórakoztató is, ha a minket érdeklő témákban több infót tudunk így szerezni, vagy a külföldi nyaraláson szóba tudunk állni másokkal. Válasz
    • Gabi 2018-02-25 10:50
      Érdekes, hogy azt írod, hogy a nagyobb kihívásoktól tartasz, de ezt bevállalnád... Én ebből azt vonom le, hogy nagyon fontos az angol számodra. (Ami azért jó hír, mert a belső motivációnál nincs értékesebb hajtóerő, és ez azt jelzi.) Szóval: hajrá! Meríts belülről, és hasíts az angolban! Válasz
  • Bea 2018-01-9 15:28
    Nagyon érdekes és motiváló a cikk. Majd elolvasom angolul is. Ami engem illet, én angol-német szakos tanár vagyok, és szívügyemnek tekintem ezt a két nyelvet. Klassz dolog történt az iskolánkkal hat évvel ezelőtt, ugyanis fenntartóként átvett minket a Baptista Szeretetszolgálat, akik számos külföldi, köztük amerikai kapcsolattal rendelkeznek. Miután látták, hogy az intézményünkben nagyon jól megy az angol nyelvű tehetséggondozás, felvetették, hogy indítsuk be az angol két tanítási nyelvű képzést. Sikerült egy lektort is küldeni az iskolánkba, egy három gyermekes amerikai tanárnőt. A két nagyobb gyermeke is az iskolánk kéttanos osztályaiba jár. Elindult tehát az angol nyelvű kommunikáció a suliban, a tanáriban, az értekezleteken, az osztályokban. Sokan kicsit morogtak, hogy "mindig az angol!", de most már ez is elcsitult. Tavaly több, mint 20 8. osztályos gyerekünk tette le az alapfokú nyelvvizsgát (normál osztályban) és közülük augusztus végére hét a középfokút. A kéttanos osztályainkban is nagyon jól kommunikálnak a gyerekek. Egyre több kollega szerez középfokú nyelvvizsgát, igaz ez a különböző diplomákhoz is kell. Egy nyelvtudást mindig művelni, fejleszteni kell. Mi tanárok is folyamatosan tanulunk. Apropó, gondoltál már arra Gabi, hogy tanároknak is lehetne valamilyen jó kis kártyacsomagot összeállítani? Pl. autentikus classroom English-t, stb? Szerintem sokan "buknánk rá" :-) Válasz
    • Gabi 2018-02-25 10:47
      Köszönöm szépen a sztorit, Bea!! A jó híreknek mindig örülök, és szerintem a hozzászólásodat viszem FB-ra is, mert tanulságos... És köszi az ötletet! :) Classroom English, nem is rossz. :) Néhány motiváló, tartalmas dicséretet is belecsempészhetnénk. ;) Válasz
  • Takács Noémi 2018-01-9 20:05
    Sziasztok! A pontosság kedvéért: RakutEn és Hiroshi Mikitani (nincs a japánban "ti", csak chi -ejtsd "csi" - lenne). Kemény helyzet annak, aki elégségesnek véli, amit tud. Előnyös annak, aki fejlődni vágyik s nem hátrál meg egy kihívástól. -:) Én állnék elébe: támogatják anyagilag, nekem pedig az agyamat kell megerőltetni? Szuper, hajrá! Majdnem bármibe belevágnék így -:). Persze, ha munkaidőn kívül vagyok köteles órára járni, máris nem örvendek, hisz a családom legalább este ne nélkülözzön. Köszönet a cikkért! Grat, mert ennyi hozzászólást még nem láttam itt (vagy ennyire elsők között olvasom ált.?)! -:) Válasz
    • Gabi 2018-02-25 10:31
      Igazi kockázatvállaló vagy, Noémi!! :) Köszönöm a pontosítást! Ezek az angol írásmódok, de amúgy, ha az angol kiejtésre gondolsz, tökéletesen megfelel annak, amit te írtál! Válasz
      • Gabi 2018-02-25 12:26
        Tényleg elírtam egy helyen, "e" helyett "a" volt, köszi, megtaláltam, javítottam!! Válasz
  • Fejér Julianna 2018-01-10 12:10
    Bárcsak bevezetnék! Ez olyan folyamatos motiváció és LEHETŐSÉG lenne, hogy szárnyalhatnánk. Válasz
    • Gabi 2018-02-25 10:44
      Wow. Ilyen egy bátor ember! :) Gratulálok, Julianna! Válasz
  • Kriszta 2018-01-11 19:50
    Nagyon jó kezdeményezés. Szerintem olyan dologban, aminek ekkora tétje van (a munka, megélhetés), nem lehet kudarcot vallani, úgyhogy én örülnék neki. Én hiszek a lifelong learning-ben, és abban, hogy akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindig igazad lesz. Egy dolog hirtelen eszembe jutott a cikk kapcsán. Gabi ebben te biztos tudsz segíteni. Az angol nyelven történő filmnézésen kívül milyen praktikákkal lehetne ezt a saját közegünkben, környezetünkben megvalósítani? Válasz
    • Gabi 2018-02-25 10:39
      Jó kérdés! Az egész életedet angolul lehetne élni (félig). Például, ha nincs otthon a szekrényben egy anyanyelvi beszélőd, akkor szerezhetnél egyet, és mikor hazaérsz, akár minden nap beszélhetnél vele 15-20 percet. Határozott időre át kéne térni a csak angolul való olvasásra, a FB-on csakis angol nyelvű cikkeket olvashatnál, angol nyelvű csoportokban kommunikálhatnél (mondjuk a hobbijaiddal összefüggő témákban). Az összes olyan információt, amit a Google-ban keresel, mert valami megoldandó problémával szembesültél, amihez info kell, angolul is keresheted. A telefonod, a laptopod nyelvét átállíthatod. És még el kéne töprengeni, hogy az életed milyen területeibe viheted bele az angolt... de ez a teljes elmerülés az angolban csak a bátraknak vállalható, és (szerintem) csak ideiglenesen és/vagy szakaszosan fenntartható, nagyon hosszú távon folyamatosan nem. De mondjuk nem is kell! Erre gondoltál, Kriszti? Válasz
  • Ági 2018-01-16 10:43
    Nagyon elgondolkodtató cikk volt. Az ókorban a ógörög, majd a középkorban a latin volt a közös európai nyelv. Sikertelen próbálkozás maradt az eszperantó világméretű elterjesztése, az ENSZ pénztelensége miatt, no meg az érdektelenség miatt. Az angol egy világbirodalom nyelve volt, és a kultúra együtt járt vele. A különböző anyanyelvű emberek kevés szóval, hamar tudnak kommunikálni. A választékos és pontos fogalmazásért viszont nagyon sokat kell az angollal foglalkozni. Vajon az EU megtartja hivatalos nyelvei között az angolt vagy más lép az első helyre? Válasz
    • Gabi 2018-02-25 10:43
      Érdekes kérdéseket vetettél fel, Ági! Van egy iszonyú érdekes kiadványa erről a British Councilnak: The future of English. Nagyon-nagyon alapos kutatás, egy csomó faktort figyelembe vettek benne. Érdemes elolvasni. Ahogy nézem, ingyenesen letölthető. Ez az: https://www.teachingenglish.org.uk/article/future-english Válasz
  • Orsi 2018-02-25 21:57
    Hűha! Én bírnám, pláne ha segítséget is kapnék hozzá. nem csak elvárásokat. Mert a változás állandó, a haladás opcionális :-) Válasz

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás