A small talk 5 legfontosabb szabálya: csúnya bakik és bevált praktikák
tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
Amikor összefutsz egy anyanyelvi beszélővel, jó esélyed van arra, hogy előkerül a „small talk”.
Vagyis: egy mélyebb tartalom nélküli, laza társalgás.
Lényege: emberi lényként felismered és elismered a másikat, és ezt jelzed azzal, hogy – tiszteletben tartva a másik privát szféráját – valami különösebb érzelmi töltés nélküli, semleges dologról kezdtek el társalogni.
Ez nekünk, magyaroknak talán feleslegesnek, vagy végletesen felszínesnek tűnik, de ez tulajdonképpen „csak” emberi kapcsolatteremtés. És semmiképpen sem angol vagy amerikai találmány! Vidéken, kisebb helyeken nálunk is divat.
De a szabályok külföldön azért picit mások, és ezeket most összegyűjtöttem neked – praktikus tippekkel, konkrét nyelvi fordulatokkal, és a végén egy megtörtént sztorival arról, mi minden jó sülhet ki egy pár perces beszélgetésből…
A small talk 5 fő szabálya
#1 Miről beszélj? Mik a tiltott témák?
Témákból aztán jöhet minden! Látsz valamit a környezetedben, vagy történt valami út közben odafelé, olvastál valamit a hírekben, történt valami a nagyvilágban. Arra figyelj, hogy ne kezdj el hosszú sztorikat mesélgetni rögtön elsőre! Értetlenül fognak rád nézni. És persze vannak tiltott témák is.
A politika, vallás, jövedelem, pénz – ezekről nem beszélünk idegennel. Kínosak az intim témák is, és ha lehet, ne gyalogolj bele senkinek a privát szférájába se, hiszen még nem ismeritek egymást! És mivel oly sok a lehetséges téma, a small talk kulcsa az olvasottság, a tájékozottság.
Minél többet tudsz a világról, annál több érdekes dolgot tudsz mondani másoknak. De vigyázat! A small talk nem arról szól, hogy sziporkázz! A sémája teljesen más.
#2 Hogyan működik? Mi a sémája?
Ha a small talk folyamatábráját kellene felrajzolni, akkor az valahogy úgy nézne ki, hogy: kérdezz, és hallgass. Néha közbeszúrhatsz valamit. De főleg: tegyél fel kérdéseket, és figyelj a válaszra! Mi következik ebből?
A small talk művészete tulajdonképpen a kérdésfeltevés művészete. Ha megtanulsz kérdéseket feltenni, esetleg betanulsz pár előre megfogalmazott kérdést, már nem lehet nagy gond. És ez nem nehéz!
Nem is magával a beszélgetéssel, inkább az elkezdéssel szoktak gondok lenni.
#3 Hogy indíts?
Ismeretlenhez ne egy vicces beszólással fordulj oda, mert ez csak akkor működik, ha eleve szimpatikus voltál neki! Inkább köszönj, és mutatkozz be. Mosolyogj, engedd el magad, és engedd, hogy a dolgok a maguk útján menjenek. A small talk lényege, hogy ne igényeljen különösebb erőfeszítést!
A kezdeti mondat az alkalomtól függ, persze. Egy partin: „So, how do you know the host?” (Honnan ismered a házigazdát?), az utcán, séta közben: „Cute puppy, what’s his name?” (Édes kiskutya, mi a neve?), vagy várakozás közben: „Have you been waiting long?” (Régóta vársz?)
És persze van, ami mindig működik.
#4 Ami mindig beválik, és amit mindig kerülj el!
Egy dologgal sosem lehet gond. Dicsérj!
Találj valamit a másikon, ami valóban tetszik, és dicsérd meg! De óvakodj a kétértelmű megjegyzésektől, vagy attól, hogy betanultnak hangozzon, amit mondasz. Ha valami pozitív hangzik el a másikról, arra jól fog reagálni, és indul a small talk. Vagy turistákkal van dolgod?
Mi sem egyszerűbb! Kérdezz arról, honnan jöttek, mióta vannak az országban és hasonlókat. Innentől már van téma, az ország, ahonnan jött, a szülővárosa, lakhelye – ezekről mindenki szívesen beszél. De vigyázz!
Elsőre elkerülendők a „hogy tetszenek a magyarok”, vagy a ”milyennek találja az országot” típusú kérdések, mert nehéz rá választ adni, és a másiknak óvatosan kell fogalmaznia, hogy meg ne bántson. Ez már nem laza small talk.
És végezetül, tudni kell lezárni a beszélgetést, hogy ne kínos mosollyal az arcodon távozz.
#5 Hogyan zárd le?
Egyszerű! Tanuld be a „kötelező” mondatokat, amiket búcsúzásnál szokás mondani.
Ezt általában halmozzák is: „Have fun…take care..drive carefully!” (Érezd jól magad…vigyázz magadra…vezess óvatosan.) És a leggyakoribb: „Have a nice day./Have a good one.” (Legyen szép napod!)
Általában ezzel zárunk, és máris mindketten egy-egy mosollyal az arcunkon távozunk – vagyis a small talk elérte a célját. Kapcsolatot teremtettünk egy másik emberi lénnyel. És ez jó érzés.
És még egy apró tipp: tudod, mire jó a small talk a nyelvvizsgán? A szóbeli nyelvvizsga párbeszédeket imitáló feladataiban HIHETETLENÜL hasznosnak fogod találni!
Tévhit-veszély! Vigyázz!
Hadd oszlassak egy félreértést így, a végére! Sokan gondolják, hogy a small talk felesleges, hiszen egy cél és tét nélküli csevejről van szó. Hát, nem. Cél van, ezt már tisztáztuk, de egy saját tapasztalatból vett sztorival azt is be tudom mutatni, hogy tétje is lehet!
Egy egyszerű small talk képes megváltoztatni az egész életedet. És ezt Tamás, egy régi barát története mutatja a legszebben.
Tamás szóba elegyedett egy ismeretlennel egy budapesti termálfürdőben. Udvariasságból. Kiderült: az idegen egy amerikai befektető, aki egy magyar partnert keres hosszú távra, szoftverfejlesztésre. Hamar rájöttek, hogy egy hullámhosszon vannak. A külföldi úriember egy magyar partnercéggel távozott, Tamás pedig egy életre szóló lehetőséggel. Hiszed vagy sem, ez veled is megtörténhet!
Ennyi a lényeg, ezzel már belekezdhetsz!
És most te jössz! Neked mik a tapasztalataid a small talk tekintetében? Milyen tanácsot adnál másoknak?
Hasznos volt? Tetszett? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!
Ha bátor vagy, próbáld ki!
Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
Nagyon érdekes. Egy picit elgondolkodtam ezeket a sorokat olvasva, és vegyes érzelmeim támadtak. Az internet tele van tanulási, nyelvtanulási ötletek millióival. Szinte egymás után, egymással versenyezve ugranak fel a különbözõ nyelvtanulási ötleteket adó oldalak reklámhirdetésének ablakai, melyek rettenetesen sok újdonságot adnak nekünk a tanuláshoz. Úgy mint: Ne tanulj szavakat, tanulj kifejezéseket, ne magolj nyelvtani szabályokat, nézzél inkább filmeket, ne fizess drága tanfolyamokért, mert pénzkidobás, bár az olcsók sem jók, mert ugye olcsó húsnak híg a leve. De ma már otthonról is van lehetõségünk virtuális tanteremben, virtuális tanároktól tanulni. Tanulj inkább szótanuló kártyákkal, hallgass story-kat az MP3-odon, ha nincs elég idõd akkor így, vagy úgy oszd be, sõt majd én beosztom neked…stb. Az egyik fél azt mondja sokat olvass, a másik azt, hogy inkább hallgass sok szöveget, egyesek szerint a TV-nézés vezet hamarabb eredményre, van aki szerint a kedvenc zeneszám megtanulása. Már arra is ötleteket kapunk, hogy hogyan tudjuk kiválasztani a mások által legjobbnak talált, nekünk legmegfelelõbb tanulási módszert. Ha eddig nem értél el sikereket, hagyj fel a módszereiddel, és itt az enyém, majd ez segít. Persze ha mégsem, az csak a te hibád lehet…stb. Már ott tartunk, hogy egy egyszerû laza utcai beszélgetéshez is kapunk használati utasítást, ami szinte ”szájba rágósan” írja le, melyik mondatot, hogyan mondjuk amikor kezdjük a beszélgetést, vagy épp zárjuk azt.
És most ezt egyáltalán nem rosszból mondom, és nem is akarok semmilyen rossz irányú célzást tenni sem, egyik nyelv tanulási tippeket adó oldalról sem még mielõtt valaki így gondolná. Én nagyon örülök, ha újabb tippeket kapok, mindig szívesen veszem õket.
Csupán egy picit elgondolkodtam. Az én korosztályomban (40) elég sok ismerõsöm van, aki folyékonyan beszél vmilyen idegen nyelvet minimum közép, de akad egy kettõ, aki felsõfokú szinten. Nem gyerekkorban az ”anyatejjel szívták magukba”, hanem általában huszonévesen álltak neki a nyelvtanulásnak. Akkor még internet sem volt, és a TV-mûsorok is jóval szegényesebbek voltak. Tanulási módszerekben szinte meg csak egy létezett. Keményen magolták a szavakat, tanulták a nyelvtani szabályokat egy, esetleg két tanfolyamot végigjárva. NEKIK MÉGIS SIKERÜLT.
Valahogy akármennyit gondolkodom ezen, mindig ugyanoda lyukadok ki. Nem vagyunk egyformák, van aki meg tudott úgy is tanulni egy vagy több idegen nyelvet, viszont van aki jóval több idõ alatt, többször annyi energiabefektetéssel sem. Egyszerûen érzék kérdése! Meggyõzõdésem, hogy valamilyen fajta tehetség, vagy képesség kell ahhoz, hogy egyeseknek könnyebben menjen a nyelvtanulás, mint másoknak.
És még egyszer, nem gondoltam semmilyen negatív célzásra e sorok megírása közben. Csupán azért gondoltam, hogy ide írom le, mert ezt az oldalt találom ma Magyarország legnépszerûbb, és ezzel párhuzamosan talán legjobb és leghasznosabb nyelvtanulós oldalának.
Mindenkinek sok sikert, kitartást!
Bee
Huh, hát nagyon köszönöm az utolsó bekezdést! 🙂
A tanulási módszerek, amelyek ma léteznek, léteztek ám régebben is. Csak akkor ösztönösen kellett ezeket felfedezni, most meg készen kapsz sok dolgot. Továbbra sem hiszek a nyelvérzékben, viszont. Illetve igen, van nyelvérzék, hiszen bizonyítható és bizonyított dologról van szó, de azt hiszem, hogy a nyelvérzék a motiváció, a tanulási technikák, a nyelvtanulásra fordított idõ hármasa kiegészítve néhány olyan képességgel, mint önbizalom, megfelelõ attitûd. Vagyis: nem az, amire a legtöbben gondolnak, és semmiképp sem veleszületett, inkább fejleszthetõ.
Kedves Gabi!
Egyet értek veled abban,hogy a nyelvérzék meg van de folyamatosan fejleszteni kell különben semmi nem leszbelőle.Rám mindig azt mondták még a nyelvtanárok is,hogy ragad rá a nyelv mint a kosz.Sok helyen voltam már és éltem is itt-ott és bizony a nyelvérzék önmagában kevés lett volna ahhoz ,hogy például elérjem azt amit most tudok mondjuk héber nyelvből és ebben az angol is sokat segített. Ahhoz,hogy megtanuljak olvasni és írni és a szlengben se maradjak le a helyiektől sokat segített amit angolból is megtanultam és úgymond "rámragadt". Minden esetre előszeretettel olvasom az írásaidat és én is képzem magam mert a nyelvtanulás egyenlő az élet szabályaival.örökös tanulás. Aki szereti és kellemesnek tartja az könnyen tanul és arra ragad szerintem. Nelli.
Nagyon jó volt olvasni a hozzászólásodat. Tulajdonképpen egyfajta ösztönzést is kaptam a rengeteg módszer, probléma felsorolásából. Hiszen az angollal éppen ezeket a pontokat szépen lassan már bejártam: a siker elmaradt. Valamikor régen, az átkosban, az oroszt még a hagyományos, ülj le, magold a szavakat módszerrel tanultam, egész jó eredménnyel. Talán vissza kellene mennem arra a módszerre, lehet a siker is elérne végre az angolban is, meg mernék szólalni, mint középiskolás koromban oroszul. Meglátjuk…
Cáfolnám, hogy nem létezik nyelvérzék. Gyerekekkel foglalkozom, és óriási különbségek vannak, az egyikre ”ragad” az angol, a másik még a tizedik körben is csak segítséggel tud bekapcsolódni a játékba. Felnõtt tanítványom is volt olyan, akinek akkora szorgalma és akaratereje volt, hogy olyat még nem láttam de egyszerûen nem érezte a nyelv mûködését.
Ez éppen olyan, mint a zenei hallás. De jó hír, hogy akinek szinte semmi zenei hallása sincs, az is fejleszthetõ, bár tény, hogy lassabban, és örömét lelheti a zenehallgatásban, akkor is ha õ maga nem egyhamar fog szimfóniát játszani. SEMMI nincs az életben, amit minden ember egyforma affinitással lenne képes végezni. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a nyelvtanulás egy kaland, egy kihívás, ablak a világra és ha csak egy pici ablakon át tudsz kinézni, akkor is többet látsz, mint az, aki meg sem próbálkozik kinézni.
Ez jó, nekem mindig ezzel volt/van bajom. Mert én még ”magyarul” is olyan hallgatag típus vagyok, akit nem zavar, ha kukán ülök valaki mellett és várom, hogy inkább õ beszéljen. :o) Imádok azoknak a társaságában lenni, akiknek be nem áll a szája!
Szerintem sincs olyan, hogy nyelvérzék, inkább jó tanulási képesség és erõs motiváció.
14 éves koromtól tanultam az angolt, négyes érettségim volt belõle, de ha turistát láttam térképpel, inkább elkerültem messzirõl, mert képtelen lettem volna útbaigazítani.
Fõiskolán az intézmény egészségügyi szakmaival bõvített alapfokú nyelvvizsgának minõsülõ vizsgáját letettem, és kezdtem élvezni az angol nyelven olvasást, de beszélgetésbe még mindig nem szívesen bonyolódtam, a ”kérek két hamburgert és készpénzzel fizetek” kategórián túl.
Aztán 28 éves koromban a második diplomámhoz már kellett a középfokú nyelvvizsga és magántanárhoz kezdtem járni, aki kényszerített, hogy mindent angolul mondjak el az óráján, aki megmutatta nekem ezt az oldalt és akitõl az elsõ itteni szótanulókártyacsomagomhoz kaptam a saját kedvezménykuponját. De a legfontosabb, hogy észrevetette velem, hogy igenis képes vagyok angolul kifejezni magam és hogy ez jó érzés is lehet.
És így történt, hogy a harmadik diplomám megszerzésekor bejelöltem egy kéthetes intenzív erasmus programot és német/görög/szlovén/litván/holland/finn/ír/skót tanulótársakkal közösen az élelmiszerbiztonságról adtunk elõ (én is) és kérdésekre válaszoltunk és fõleg együtt dolgoztunk a témákon, együtt lógtunk és söröztünk. :o)
Konkrét példám nincs a small talk jelentõségérõl, de ha nincs Eszter (a tanárnénim), akkor a fentiek közül egyik se következett volna be, még csak második diplomám se lenne. Õ segített ráérezni egy nekem megfelelõ tanulási módszerre és a diploma megszerzése volt a motiváció. :o)
Azóta egyszerûen megszerettem a nyelvtanulást magáért a nyelvtanulásért és már több másik nyelvbe is ”belekóstoltam”. Kár, hogy németbõl és spanyolból nem ismerek ilyen jó kis oldalakat, mint ez.
manitu21,
ha visszaolvasod, pontosan azt írtam, amit te is. 🙂
Orsolya,
köszönöm!!! Ma mintha hájjal kenegetnétek. 🙂 Különben a Szent István Tudományegyetemen tanító némettanár, illetve az elõadásainkon rendszeresen megjelenõ spanyol tanár mondta, hogy ezek a módszerek más nyelvre is jók! Mondjuk, én is alkalmaztam spanyolra, olaszra, és bejött. 🙂 De igaz, hogy a nyelvi közeget kapacitás híján nem tudom nyújtani más nyelven, csak angolul, és ez azért hiányzik a tanulásnál…
Az USA-ban ez nagyon általános. Bár én nem tudtam, hogy ”small talkoztam”, a fentiek szerint igen.
Honnan való vagy, mit csinálsz, meddig maradsz? Ez tuti elõjön az elsõ 5 percben. Aztán ami biztos kérdés volt, úgy az 5. percben, eljössz e randizni, bulizni, épp most lesz egy klassz party itt és ott…:)
(Nem igazán mentem el ilyenekre, jobb félni, mint megijedni.)
Én így nagyon sok emberrel ismerkedtem meg.
A tengerparton pl.: Hú de hideg ez a víz, ugye? Ja hideg. Honnan való vagy? …. 🙂 kezdõdött elõlrõl általában a fent említett csevegés. Biztos a klassz kis akcentusom volt, így fel volt dobva a labda.
Én azt tapasztaltam, hogy aki auditív típus, vagyis hallás után jegyez meg legtöbbet, az könnyen tanul nyelvet. Hallja a szót és már tudja is.
Aki vizuális és látnia kell a dolgokat leírva, mint nekem, az meghal, ha angol beszédet hall vagy meg kell szólalnia. Mert neki egy másik készsége az erõsebb. Nem mondom, sok gyakorlással fejleszthetõ az, ami kevésbé adott, de én ott tartok, hogy nyelvvizsgázni akarok és nem csevegni.Kivéve a szóbelit:)
Szerintetek van abban valami, amit leírtam?
Igazad van,de a tanulást nem lehet kikerülni…Én is hallás után tanulok…Ez a lényeg,hogy hogyan kell tanulni nyelveket..erre a legjobb oldal:www.amgolvizsgaelsore.hu
Végül is mindegy, hogy minek nevezzük, attitûd, tehetség, érzék, vagy motiváció, a lényegen nem változtat. Akinek alapból megvan, sokkal elõbb ér el eredményt. Akinek fejleszteni kell, az késõbb, mivel elõször ezek fejlesztésével foglalkozik, és csak aztán a nyelvvel.
Egyébként az utsó bekezdést nem bóknak szántam, szerintem az tény, és kész. (mondhatnám: ”Period”, bár az angolok erre is inkább a ”full stop”-ot használják, megkérdeztem itt egy igazán hozzáértõt).
I hope I have your day :)))
Bee
Bocsánat, nagy izgalmamban kihagytam egy szót:
I hope I have made your day!
Bee
Sziasztok!
Én Írországban éltem egy évet és azóta is visszavágyom,pont emiatt:barátságosak az emberek,érdekled õket,ugyanazt tapasztaltam,mint,amit Gabi ír Amerikáról.Tök jó ez a small talk és az is,hogy nem divat a lelkizés az ismerõsök közt.Itthon pl. rövid ismeretség után olyan intim kérdéseket tesznek fel bizonyos emberek,hogy köpni-nyelni nem tudok,honnan veszik hozzá a bátorságot.
Mások meg olyan némák,mint a halak,pedig egymás mellett ülünk a játszótéren vagy a távolsági buszon,hozzájuk szólok és kelletlenül mororgnak valamit,majd másmerre néznek.
Persze itthon is sokminden szép meg jó,de a fent leírt dolgok nagyon nem tetszenek.
Sziasztok!
Én jelenleg Kolumbiában élek, itt spanyolul beszélnek, de a történet szempontjából ez nem lényeges. A small-talk történetemhez két dolgot mindenképp érdemes tudni: egyrészt itt az emberek nagyon közvetlenek és barátságosak, másrészt itt nem nagyon találsz magyarokat (legalábbis ezt gondolná az ember..) Szóval az úgy volt, hogy nemrégiben elmentem egy addig ismeretlen fodrászhoz, és ott persze kínos a csend, úgyhogy beszélgetni kezdtünk. Persze elsöre leesett neki, hogy nem idevalósi vagyok, úgyhogy rá is kérdezett, honnan röppentem ide. Miután mondtam neki, hogy széphazánkból származom, beugrott neki, hogy évekkel ezelött neki volt egy kliense, aki magyar volt. Egy 85 (!!!) éves hölgy és a férje. Pár nappal késöbb a kérésemre megszerezte a pár telefonszámát, és a minap több mint egy órát beszéltem velük telefonon (a személyes tali egyelöre macerás, de már szervezödik). Nagyon nagy élmény volt számomra ez a beszélgetés, elmesélték a történetüket, hogyan érkeztek ide az 50-es években, és hogyan boldogultak itt mindenféle kezdeti spanyol-nyelvtudás nélkül. Szóval ezzel is megtapasztaltam, hogy egyrészt ”kicsi a világ”, másrészt pedig, hogy sosem tudhatod, mit kaphatsz egy párperces beszélgetéstöl.
Balázs
Balázs,
köszi a történetet! 🙂 Pont ilyesmikre gondoltam! Az ilyen történetek inspirálók, sokan szívesen olvassák.
Ha másnak is van ilyen kis sztorija arról, hogy milyen jó sült ki egy pár perces small talk-ból, akkor ne fogjátok vissza magatokat! ?)
Itt az USA-ban a beszélgetések végén inkább a ,,Have a good day" hangzik el. Én legalább is ezt hallom mindig és most már én is ezt használom. 😀
Ha majd több helyen élsz az Egyesült Államokban, rájössz, hogy ez is változó. New Yorkban pl. csaknem utcánként. 🙂 De igen, rengeteg a verzió!
Have a good one.
Good day.
Good day (to you), sir. (lent, délen)
Have a nice one. vagy: Now, you have a good/nice day.