A magyar nyelvtanulók 5 leggyakoribb kiejtési hibája
tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
Tudod, hogy mi az amit a leginkább szeretek az angolban?
Imádom hallgatni, amikor valaki gyönyörű kiejtéssel beszél angolul!
Ennek a szenvedélynek köszönhetően rengeteg időt töltök a kiejtés megfigyelésével. Azzal, hogy az anyanyelvűek mégis hogyan ejtenek egyes hangokat, hogyan kapcsolják össze a szavakat egy mondatban, mely hangokat nyelik el, és hogy kell helyesen olvasni a fonetikus jeleket.
Magam is igyekszem finomítani a kiejtésemen, és meg kell hogy mondjam, ez lassú folyamat.
Viszont nem lehetetlen! Még úgy sem, hogy nincs mellettem egy anyanyelvű, aki segítene, kijavítana. A módszerem: apránként javítok egy-egy hangon, és mikorra már hozzászoktam, jöhet egy újabb hang csiszolása.
Akármilyen akcentust is próbálsz elsajátítani, vannak olyan hangok, amikre érdemes külön odafigyelni. Most ezeket veszem sorra. Közben teszteld magad! Neked hogy megy?
#1 W és V
A legszembetűnőbb, és a magyaroknál legjellegzetesebb kiejtési hiba az a W rossz ejtése. Nincs annál fülsértőbb, amikor valaki azt mondja „Vi vörk veri vell”. Nemcsak a hangzás a probléma ilyenkor! Az is előfordulhat – és velem elő is fordult már -, hogy a beszélgetőpartnered fel sem ismeri a szót emiatt. Ne felejtsd: a W olyan mintha egy U lenne, a fog nem ér az ajakhoz. Gyakorold, és meglátod, sokat javul a kiejtésed!
#2 A kiejthetetlen TH
A második leggyakoribb kiejtési problémánkat a TH okozza.
Ha megfigyeled, a TH-nak kétféle kiejtése van: lágy és erős. A lágy olyan szavakban fordul elő, mint a think, three, nothing. Ez az úgynevezett „pösze SZ”. Se nem SZ, se nem T. A nyelv a fogak között van és úgy fújod ki a levegőt. Túl gyakori, hogy valaki azt mondja “Áj szink…”. Vízben félreérthető, ha érted mire gondolok. 😉
A TH erős kiejtése viszont inkább a D-re hajaz: a nyelv megint a fogak között van. Ilyen a the, this, mother, father. Mutatok ehhez is egy videót!
#3 Az affektálós T
Viszonylag könnyen megtanulható a T helyes kiejtése. Talán nem is gondoltad volna, hogy még ezt is máshogy ejtik, pedig de. Nagyon is! A magyarban a nyelv a szájpadlás és a fogak találkozásánál van, míg az angolban valamennyivel hátrébb. (Próbálgasd!) Így keletkezik a brit angol “affektálós” T.
#4 A raccsolós R
Gondolom, azt már magadtól is észrevetted, hogy az angolban az R sokkal lágyabb. Ők nem pörgetik a nyelvüket, inkább “raccsolósan” beszélnek. A briteknél tipikusan el is hagyják az R-t, ha szó végén, vagy magánhangzó után áll, de az amerikaiaknál is egy külön művészet kiejteni. (A car szó két kiejtését megfigyelve itt rögtön hallod majd a különbséget!) De nézzünk hozzá videót!
#5 A furán hangzó magánhangzók
A magánhangzókat egy kalap alá veszem, mert könyvet lehetne írni, ha egyesével mennénk rajtuk végig. A lényeg: alig van olyan szó, amiben a magánhangzót tisztán úgy ejtik, ahogy várnád.
A go nem lesz „gó”, a like pedig nem „lájk”. Ezeket apránként lehet javítani: válassz egy magánhangzót, figyeld meg, hogy ejtik az angolok, és gyakorold, amennyit csak tudod. De mindig csak egyre figyelj!
És egy tanács a végére.
A kiejtés fontos, DE kérlek, ne bátorítson el a beszédtől, ha itt-ott vannak hibák!
Először gyakorold a nyelvet, használd, ahogy tudod, aztán ha már elértél egy magas szintre, csiszolgathatod a kiejtésedet is! Vagy, máshogy fogalmazva: ne a kiejtés csiszolgatása akadályozzon meg abban, hogy haladj az angollal, jó?
Talán meglepő lesz, de én a felsőfokú nyelvvizsgám után kezdtem el különösebben figyelni a kiejtés finom részleteire, úgyhogy te se marcangold magad emiatt, jó? 😉
Ezt a cikket Kocsa Krisztina, Spanyolországban élő tananyagfejlesztőnk írta.
Kriszti már több angol tanulókártya csomag, és a hozzá tartozó bónusz anyagok kidolgozásában nyújtott értékes segítséget ilyen messziről is.
Hasznos volt? Tetszett? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!
Ha bátor vagy, próbáld ki!
Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
Ötven éve bartátkozom, bírkózom az angollal, de még mindig tart a szerelem első hallásra. Csodálatos egy nyelv, fülemnek a legszebb muzsika! Előző életemben én valószínűleg angol voltam.
Gyanítom, vagyunk még így páran… Jó hallani! 🙂
Haho! Erdekes cikk. Egyelore en meg magara a nyelvre koncentralok, a kiejtessel raerek meg, ha mar tenyleg magas szinten beszelem a nyelvet. Raadasul nem is nagyon lenne ra lehetosegem. Bar nap mint nap hallom az angolt, de nemzetkozi suliba jarok, ahol mindenkinek masfajta a kiejtese, szoval nem sokra mennek vele. 😀
„Vízben félreérthető, ha érted mire gondolok. ;)” Jaj, ezen nagyon jot nevettem, foleg, mert az angoltanarunk kb egy hete mutatta nekunk ezt a videot: https://www.youtube.com/watch?v=gmOTpIVxji8 😀
Ezt ismerem én is!!! Az egyik kedvencem. 🙂
Amúgy köszi a visszajelzést, kicsit aggódtam a poén miatt.
Köszönöm, hogy itt vagy!!!
Csak egy nyelvvizsga kellene és mivel angolt kezdtem el tanulni sok-sok évvel ezelőtt … de nagyon utálom. Annyira buta nyelv, hogy még a számítógép is tudja használni. Hiányzik a gondolatok, érzések pontos egyértelmű megfogalmazása. Ahogyan az ismerősöm mondja sorra bármit kérdezett az angol nyelvtanártól, mindent ugyanúgy kell mondani. A kiejtés pedig maga a pokol. Nekem nagyon hiányoznak a egyértelmű, tiszta, állandó hangok. Így nekem még mindig könnyebb beszélni, de érteni semmit nem tudok. Meggyőződésem, hogy nekünk, magyaroknak nagyon nehéz idegen nyelvet tanulni …
Szia Lili! Javasolhatok valamit? Nem haragszol? Ne tanulj angolt. Hagyd abba. Ez így nem fog menni. Mintha egy olyan emberrel kéne együtt élned, akit gyűlölsz. Szerinted hajlandó lennél rá? Vagy inkább világgá mennél? Ha tudsz, válassz egy másik nyelvet! Az abban ért sikerélmények később segíthetnek az angollal is – ezt már több nyelvtanulótól hallottam vissza. A másik lehetőség az, hogy találsz az angolban valamit, amit megszeretsz. E nélkül iszonyú nehéz. Szóval, ha tudsz, akkor találj valami más megoldást, mint az összecuccolást az angollal úgy, hogy nem jössz ki vele jól…
Szia Lili! Én másfél éve költöztem Londonba. A gimiben én is angolul (és németül) tanultam, hogy meglegyen a nyelvizsgám az érettségire. Különösebben motivált sem voltam, inkább csak a feladott anyag bemagolása meg a ‘papír’ megszerzése volt a lényeg. Persze utána nem használtam a nyelvtudásomat és szépen el is kopott minden.
Viszont a munkám és érdeklődési köröm (táj-és kertépítészet) kapcsán rájöttem, hogy magyar nyelven soha a büdös életben nem fogom azokat az információkat megszerezni, cikkeket vagy könyveket elolvasni amit szeretnék. Ezért ahogy Gabi is javasolta (megjegyzem Gabi és a ‘nem magolós – nem tanulós módszere zseniális!) az angol szavak, kifejezések bemagolása helyett egyszerűen csak youtube meg BBC videókat néztem kert-és tájépítészet témában. Volt amit 3-4szer is, mert egyszerűen érdekelt a téma (még ha nem is nagyon értettem mit mondanak) és gyönyörűen, igényesen volt szerkesztve a műsor. ….és tényleg megragadtak dolgok! A kedvenc sorozatom Alys Fowlertől az Edible Garden, aminek a mai napig tudom a főcímét: „Hi, I’m Alys Fowler, a gardener and a writer. I grew up in the countryside but now my husband and I live in the city. I get pleasure from simple things. Home made bread, home grown vegetables…” …és innen már csak egy lépés fejben behejettesíteni a saját nevedet, foglalkozásodat, lakóhelyedet, érdeklődési körödet…és igy meg is tanultad a rövid bemutatkozást 🙂
Szóval csak oda akarok kilyukadni ezzel a hosszú körítéssel, hogy tényleg el kell engedni a magolós hülyeséget és a saját érdeklődési köröd felöl kell megközeliteni a nyelvtanulást. Legyen az akár a kedvenc sorozatod többszöri megnézése.
Az ismerősöd nyelvtanárjának meg nincs igaza. Több (igazi) angol kollégám is van (mert, hogy van skót, dél-afrikai, olasz is), akik nagyon választékosan beszélnek és egy két szó/kifejezés jó megválasztásával a szinte (nekem) telejesen azonos értelmű mondataik teljesen más kicsengést kapnak. Többször hivta fel a kollégám a figyelmemet rá, hogy ha ezt-vagy azt a szót egy hivatalos emailben kicserélem egy másikra, akkor a mondatomnak megváltozik az érzelmi töltete, udvariasabb vagy határozottabb lesz. A kollégám egyébként a ‘diplomácia mestere’ 🙂 Úgy tudja csűrni-csavarni a mondandóját egy emailben, hogy közben a legkényesebb témában a legnagyobb seggfejnek is határozott (néha kicsit cinikus) de udvarias és szakmai levelet tud irni, aminek én a csodájára járok. Szóval nagyon is tudnak árnyaltan fogalmazni ha akarnak.
Egy nagyon (béna és) egyszerű példa arra, hogy az én angolom és az ő ‘igazi’ angolja között mi a különbség:
Én: „James, please find attached our drawings. Are you happy with our option?”
Angol kollégám: „James, please find attached our drawings. Could you please confirm that you agree with our proposal?
Tulajdon képpen mind a kettőben ugyan azt mondtuk (James, csatoltam a rajzot mellékletként. Jó lesz/tetszik nektek?) De a kettő között ég-és föld a különbség. 🙂
Tiszta, állandó hangok meg szerintem semmilyen nyelvben nincsenek. Függ az országrésztől, szűkebb és tágabb környezettől, iskolázottságtól. Gondolj csak a szegedi/alföldi vagy a szabolcsi (kík (kék), píz (pénz) stb.)
A magasan iskolázott angol kollégám kiejtése mellett egy másik ismerősöm kiejtése maga volt a borzalom. 8 általánost végzett nő, aki hadar és cockney akcentussal beszél (ilyet hallhatsz például a Ravasz, az agy és a két föstölgő puskacső cimű filmben eredeti nyelven) 😀 Esküszüm, hogy egy hónapig nem értettem sem azt, hogy mit mond sem azt, hogy mit kérdez. Első találkozásunkkor háromszor mondta el ugyanazt a mondatot (valamit keresett és engem kérdezett meg), majd közöltem vele, hogy „I’m sorry. I don’t understand. You should ask Sally.” Ma meg órákat elbeszélgetünk mindenféléről mert egyszerűen megszoktam a kiejtését és tudom, hogy amikor a ‘kapa áll ki a szájából’ és hadarva odabök valamit akkor csak azt kérdezte, hogy milyen hetem volt és csináljon-e nekem egy kávét. A magyar barátnőm aki szintén itt él és eddig egyszer találkozott vele állítólag a mondókája 80%-át nem értette. 🙂
Igen régen, a 60-as évek második felében jártam gimibe, német nyelvi tagozatos osztályba – ez akkoriban nagyon nagy szám volt, heti 6 órában tanulhatni egy nyugati nyelvet. Cépapa, a tanárunk nem a régi (és jól nem bevált) módszerrel tanított, hanem mondhatnám, audiovizuális módszerrel is – a hagyományos „megtanuljuk a nyelvtant” (ami rengeteg panel-jellegű gyakorlatot jelentett – és közben megtanultuk az adott lecke szavait is) mellett hanglemezen hallgattuk Gisella May sanzonénekét, moziban felirat nélküli német filmeket néztünk, és rengeteget beszéltünk. Eleinte tilos volt megszólalni magyarul, kézzel-lábbal, akárhogy is lehetett, ha nem tudtuk mondani. Viszont mindig azonnal korrigálta a kiejtésünket, így a helyes rögzült. Azóta is gyakran megdicsérnek német anyanyelvűek, hogy milyen szépen beszélek, eleinte nem is veszik észre, hogy külföldi vagyok. No ez most nem önfényezés akart lenni, hanem levonva ebből a tanulságot: célszerű lenne a tanulás első pillanataitól fogva megtanulni a helyes kiejtést is. Persze a valóság sokszor az, hogy maguk az iskolai nyelvtanárok sem beszélik igazán jól és szépen azt a nyelvet, amit tanítanak, meg meglehetősen fáradságos dolog annyi lurkó kiejtésével foglalkozni. DE: ma az internet használatának korában millió hangzó anyaghoz hozzá lehet jutni, eredeti, anyanyelvi szinten – popzene, színházi előadások, és ilyen remek nyelvtanulós oldalak, mint EZ is. Arra kellene ösztönözni a tanulókat, hogy ilyeneket hallgassanak, és próbálják visszaadni, amit hallanak.
Másik oldala a kiejtés megtanulásának: aki már így-úgy megtanult egy idegen nyelvet, és rögzült a kiejtése (már nem figyel arra, hogyan is mondja, jó az úgy), az rengeteg plusz munkával tudja megváltoztatni a már beidegzetteket. Persze ez nem lehetetlen, és akinek igénye van erre, és belefeccöl időt-energiát, sikerrel is járhat ezeknek a remek hangzó anyagok segítségével.
Azt viszont már az elején (mindkét esetben) tudomásul kell venni, és jó, ha a tanerő erre felhívja a figyelmet -, hogy minden élő nyelvben máshogy képződnek a hangzók, de ezt meg lehet tanulni, ha valakinek erre belső igénye van. Ugyanazok a leírt mássalhangzók, magánhangzók, amik az anyanyelvünkben is meg vannak, egy másikban másképpen képződnek. Ez van. De ha Toby Alabamában és Susy Kentben meg tudta tanulni (persze ő élete első pillanataitól ezt hallotta), akkor én is képes vagyok rá – nincsen fizikai akadálya.
Ez most általános volt, de bármelyik nyelvre igaz szerintem. És én többek között ezért is imádok nyelveket tanulni, mert úgy érzem, mintha megsokszorozódnék magamban. És nem csak a kiejtés, hanem, hogy melyik nyelv hogyan gondolkodik, hogyan fejezi ki ugyanazokat a fogalmakat.
Az angolban azt imádom, hogy olyan nagyon koncentráltan fejezi ki magát. A németben meg, hogy te jó ég, milyen bonyolultul! Az olaszban a lendületét és a dallamát. Az oroszban nem is tudom már, mit, de sose utáltam, pedig kötelező volt. Szerencsés is voltam, jó tanáraim voltak, akik tudtak olyan kihívások elé állítani, ami felkeltette az érdeklődésemet és elérendő célokat állított elém.
Most az angolra gyúrok erősen, csak úgy magamnak. Gabi cikkei rengeteget motiváltak, szeretem a tanulós anyagait is.
Bravóóóóóó, csak így tovább, mingannyiunk örömére és hasznára
Hű, hát nagyon szépen köszönöm! 🙂 Még nem fogytam ki a témákból, úgyhogy folytatom! 🙂
Amúgy nagyon tetszik, amit a nyelvek személyiségéről írtál, nagyon egyedien megfogtad őket. És az, hogy „nincs fizikai akadálya”, egy szuper, abszolút motiváló gondolat. Köszönöm, hogy itt vagy, Kymi!
Kymivel én is teljesen egyetértek. Már az elején meg kell „fogni” a jó kiejtést. De mivel az angol hangzók többsége elég idegen számunkra, ezért annak akinek van legalább plusz fél éve az angol nyelv tanulására – A.J. technikáját ajánlanám. Az első félévben csak hallgasd a nyelvet, ne szólalj meg, majd az egyszerűbb mondatokat egy idő után meg is ismételheted. Szokj hozzá fokozatosan. Magam is ezt tettem pár éve. Gimnáziumban (90-94-ig) tanultam az angolt, érettségiztem is belőle, bár önállóan, társalgási szinten nem igen tudtam megszólalni, majd pedig egyáltalán nem használtam. Amikor újra elkezdtem tanulni, akkor rengeteget hallgattam (és hallgatok a mai napig is) mindenféle hanganyagot. Különböző kiejtési segédleteket, de egyszerű gyermek meséket, hangos könyveket, vagy „élő” párbeszédeket is. Mind kiejtésben, mind megértésben (ha nem is értem magyarul, de a szavakat, kifejezéseket is tisztán kihallom, s ha szükséges rá tudok keresni) hatalmas a változás. Egy-egy hosszabb szöveg olvasásánál, még rögzíteni is szoktam diktafonra, majd visszahallgatom, és ha nem értem rendesen „saját magam” akkor azokon a részeken korrigálok. Egyébként nekem is „zene füleimnek” az angol szó, és egészen örvendezem, ha még az akcentust is felismerem. Őszintén? Az eredeti brit nem a kedvencem, a texasit viszont imádom, na meg azt a ritmikus beszédet ahogy egyes feketék beszélnek 🙂