Egy magyar és egy amerikai nyelvtanuló naplója
tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
Gyengébb idegzetű olvasók most kattintsanak máshova! A következőkben két kitalált, túlzásoktól sem mentes, de tisztán szemfelnyitogató célzatú nyelvtanulási napló következik.Párhuzamosan fogom bemutatni, hogy mi történik egy magyar és egy amerikai nyelvtanulóval onnantól, hogy megszületik a döntése: „meg akarok tanulni egy új nyelvet„.
Persze magadra ismerhetsz bármelyiknél, nemcsak a magyarnál, és persze amerikai helyett írhattam volna más nemzetet is. (Ja, és az ihletet ez a zseniális cikk adta.)
Buckle up! (=Öveket bekötni!) A kontraszt éles és megdöbbentő lesz. De ez is a cél.
Na meg az, hogy tanuljunk belőle!
Disclaimer: Kéretik NEM megsértődni! Ne felejtsd: én is magyar vagyok. És Lomb Kató is az volt. És tudom, tudom, a közfelfogás, hogy az amerikaiak buták és amúgy sem beszélnek nyelveket – de fogadd el ezt valakitől, aki éveket élt New Yorkban – ez nem igaz. A két nemzet sokat tanulhatna egymástól!
Mária, Székesfehérvár
Jill, Denver
A döntés
Hazafelé gondolkodtam: nem lehet, hogy én nem tudok megtanulni angolul. Azt hiszem, újrakezdem. És most megpróbálok ki is tartani a célig! Csak az a baj, hogy már semmit sem tudok. Hiába mondták, hogy az alapfokú vizsgát is letehettem volna, egyszerűen mindent elfelejtettem. Úgyhogy elkezdem újra az alapoktól. Talán most alapfok fölé jutok végre…Otthonról, ingyenes cuccokból, egyedül fogok tanulni, remélem úgy is megy, pénzem nincs rá. Nincs olyan mázlim. De sebaj! Kész vagyok megküzdeni a tudásért!
Hazafelé gondolkodtam: megtanulok spanyolul. Könnyű lesz, mert máris tudok egy rakás szót! Csak viccből összeszedtem őket magamban, hazafelé menet. Előbb hazaértem, minthogy kifogytam volna a már ismert spanyol szavakból! Csúcs vagyok! Már csak azt kell megtanulnom, hogy rakjam össze őket. Nem nagy kunszt. Hamar meglesz. Szerintem csak úgy ragad majd rám a spanyol nyelv!
1. hét
Egész héten gondolkodtam, meg beszéltem egy csomó emberrel, és megvan a legjobb és legésszerűbb árú megoldás! Keresek egy jó könyvet! Olyat, ami lépésenként végigvezet az egész angol nyelven, és amiben minden benne van! Ha egy jó könyvet szorgalmasan végigtanulok, tuti beszélni fogok angolul! Mindenképpen valami olyan kell, ami garantáltan megtanít majd angolul. Ja, és persze ne legyen drága. Már annyiszor mellényúltam. Most majd jól körbekérdezősködök.
Belekezdtem. Kitaláltam, hogy akárhányszor elmegyek a barátokkal valahova, mindig tanulok tőlük pár új mondatot. Megkértem őket, hogy írjanak le nekem kis kártyákra egy-egy hasznos spanyol mondatot, és nyomják a kezembe ajándékként, amikor találkozunk. Erre kiderült, hogy két barátom is spanyolul akar tanulni. Összejöttünk, és spanyol szavakkal kevert angollal beszélgettünk. Görcsös nevetés lett a vége, de jól éreztem magam, plusz sokat tanultam. Ja, és a szomszéd asztalnál ülőkkel is összeismerkedtünk, ők már beszélnek spanyolul. Másnap elmentünk velük inni valamit (Tequila!), és már tudok egy csomó egyszerű mondatot.
2. hét
A hét nagy részében a neten lógtam, és angoltanulós weboldalakat nézegettem. Sok jó van, csak nem tudom, melyiket válasszam. Jaj, tiszta frusztrált vagyok! Már el kéne kezdenem, de még nem tudom, miből, vagy hogyan!!! Miért ilyen nehéz ez? Már kaptam néhány jónak tűnő könyvajánlatot is, de vajon melyik a jó? Nem akarok mellényúlni és megint egy csomó időt elvesztegetni. Ja, és egy rakás nyelvtanulási tippet is találtam, még nem olvastam őket, de mindent letöltöttem, rendszereztem, és elpakoltam egy külön könyvtárba. Majd jók lesznek, amikor valami problémába ütközök! 🙂
Találtam egy tök jó weboldalt, máris tanultam egy rakás dolgot. Pár érdekes appot is letöltöttem a telefonomra, tegnap majdnem elcsapott egy autó, annyira lekötött az egyik. Ja, és találtam pár vadítóan jó spanyol zenét, összeállítottam egy szuper lejátszási listát, máris tudom a refrénjét pár számnak. Nemsokára kívülről fújom a teljes szöveget. A jelentésüket még nem tudom, de a nyelv dallamába fülig beleestem. Hogy lehet egy nyelv ilyen vadítóan szexi? Jaj, alig várom, hogy úgy beszéljek, ahogy ezek az előadók énekelnek… Csak valahogy ki kéne próbálnom élesben is a tudásom, mert különben honnan tudjam, hogy valóban tudom-e? PS. Elmentem egy spanyol étterembe. Spanyolul rendeltem, megértettek. Sok kajanevet tanultam! Nagyon jól haladok.
3. hét
Jó hír: megvan a könyv!!! 🙂 Ketten is ajánlották egy netes fórumon, tuti jó! Ha ez nem tanít meg angolul, akkor semmi sem! Belenéztem a könyvesboltban, tetszik, szerintem jó lesz, de persze nem vettem meg rögtön. Itthon keresgéltem kicsit a neten, és találtam egy helyet, ahol 1500Ft-tal olcsóbb! Ahogy lesz időm, megveszem ezen az olcsóbb helyen. Addig is: mentálisan rákészülök a nyelvtanulásra!
Rájöttem, hogy spanyolul rengetegen beszélnek a világon! Mind potenciális beszélgetőpartner!!! 🙂 Gyorsan kerestem pár weboldalt, ahol beszélgetőpartnert lehet találni, beregisztráltam mindenhova. Kipróbálom, melyik a legjobb, és majd azt használom! Ja, és valakivel még spanyolul is váltottam pár szót, megdicsért, hogy szépen haladok, és kijavította pár apró hibámat. Egyik sem volt gáz, tényleg tök jól tudok már!
4. hét
Milyen mázli, hogy nem vettem meg a könyvet! Keresgéltem a hétvégén a neten, és tök ingyen letölthető! Minek venném meg? Igaz, a hanganyag nincs fent, csak a könyv, de megleszek nélküle, mert találtam egy tök jó oldalt, ami bármilyen angol szót kiejt, amit beírok. Brit és amerikai angolul is. Ez persze újabb dilemma elé állított: melyiket tanuljam? Kérdezősködtem pár napot, meg gondolkodtam rajta, és a britet fogom tanulni. Állítólag a brit tisztább, és az amerikaiak rágóznak a szavakkal. Azt biztos nem érteném, úgyhogy maradok a vegytiszta BBC English-nél! Azzal tuti mindenhol elboldogulok. Na, lassacskán, de haladok. Jövő héttől elkezdek tanulni!
Találtam egy olyan weboldalt, ahol egy csomó ember tanul mindenféle nyelvet. Elkezdtem velük beszélgetni, kaptam egy rakás tippet a nyelvtan tanulásra, a szavakra való emlékezésre. Nem is tudtam, hogy a nyelvtanulásnak mekkora tudománya van. (Pedig tök egyszerű dolog.) Kicsit belerágtam magam, gyorsan kipróbáltam pár trükköt, ami megtetszett. Hasznos. Bár, nekem amúgy is jól megy a spanyol, de azért a segítség mindig jól jön! Ja, és kaptam tuti weboldal tippeket! Felváltva használom őket, mikor mihez van kedvem. És persze amit tanulok azonnal bevetem a világ négy sarkán élő négy állandó beszélgetőtársammal. Gyors tempóban haladok!!! Vagy hang, vagy fénysebességgel. Amelyik a gyorsabb. 🙂
5. hét
Elkezdtem az első leckét. Egész jó anyag, bár szerintem van 9 hibája, össze is szedtem ezeket. Nem tudom, talán elküldöm a szerzőnek. Persze nem kritika, vagy kötekedés, remélem, tudja, hogy csak jót akarok. Ja, és találtam benne máris egy nyomdai hibát. Remélem, ez nem a könyv minőségét mutatja. Egy hét alatt végigtanultam egy leckét. 30 lecke így 30 hét. De ha kicsit belehúzok, megcsinálom 20 alatt. Főleg, merthogy ez még csak ismétlés, és az elején még gyorsabban tudok haladni.
Ez az 5. hét, és rájöttem, hogy már iszonyú sokat tudok spanyolul. Napi szinten kommunikálok spanyolokkal, nagyon rendesek, és nagyon sokat segítenek. És rájöttem, hogy ki sem kell javítani a hibáimat, mert abból, ahogy válaszolnak, rögtön tudom, ha hibáztam. Ez szuper! Ezek szerint minél többet használom a spanyolt, annál kevesebb hibám lesz. Na, akkor belehúzok. Ez egy könnyű nyelv amúgy is.
6. hét
A negyedik lecke végén járok. Száguldok, két hét alatt átvettem négy leckét, csak azt nem tudom, mennyi marad meg abból, amit tanultam. Angolról-magyarra megy a fordítás, de magyarról angolra nem annyira. Neten hallgattam pár szöveget hallás után, és semmit nem értek belőlük. Gondoltam, nézek filmeket, felirattal, de szerintem azért nem értem, mert olyan sok benne a szleng. Úgyhogy a héten szleng szótárakat nézegettem a neten. Talán jobban értem majd ettől a szövegeket hallás után. Az is baj, hogy hiába értek minden szót egy mondatban, nem áll össze. Egy szónak lehet vagy 50 jelentése, és hiába írtam ki a 20 leggyakoribbat, honnan tudjam, hogy melyikre gondol a szerző? Már sokadszor jövök rá: ez a nyelvtanulás dolog nem egyszerű. És ez kicsit persze hatással van mindenre. Észrevettem, hogy ingerültebb vagyok. Egy csomót bámulom a tévét este, vagy netezek, mert nincs kedvem semmihez. Ez a nyelvtanulás sírba dönt, talán abba kéne hagynom. De azért még kitartok!
Mindent úgy csináltam, ahogy az előző hetekben: röhögős óra a barátokkal, a spanyol beszélgetőpartnereimmel egyre jobban összeismerkedek (nagyon értékes emberek, SOKAT tanultam tőlük!), szórakozás a spanyolul tudó barátokkal (ez a legdrágább spanyolórám teljes egy italba kerül ! :), és persze újabb és újabb appokat és weboldalakat találok. Egyre jobbakat! Rájöttem, hogy a dvd-imen van spanyol felirat!!! Visszanéztem a kedvenc filmjeimet spanyolul, vicces volt így, és sokat tanultam. Elmeséltem a barátoknak, és ők is ki akarták próbálni. Összejöttünk egy kis spanyol filmnézésre a haverokkal – popcorn, süti, csoki – nagyon jól éreztük magunkat. (De ha még sokat tanulok így spanyolul, több időt kell töltenem az edzőteremben. Wow. Jut eszembe: edzőterem! Ott is tudok tanulni! Na, legközelebb oda is viszek spanyolt!) Beszélgettünk a filmről (spanyol mondatokat is kevertünk bele!), sőt, pár jelenetet félig el is játszottunk. Színésznek születtem, hiába. 🙂 Annyit spanyolozok a barátaimmal, hogy a lakás úszik (koszban), de kit érdekel, amikor ilyen jól érzem magam? Majd takarítok, ha megtanultam spanyolul. 🙂 Amúgy, érdekes, hogy aktívabb is vagyok. Múltkor éjfélkor álltam neki port törölni. Ez vajon a spanyoltanulás hatása?
7. hét
A hatodik lecke felénél járok, és kezdem elveszíteni a reményt. Rengeteg mindent nem tudok, és nagyon sok van még vissza, hogy egy elfogadható szinten tudjak angolul. És amit megtanultam, azt is folyton elfelejtem. Nem értem, miért. És az is baj, hogy rengeteg hibát követek el. Nem tudom, mikor fogok végre rendesen tudni angolul, de a hibáim számából ítélve sosem. Képtelen vagyok összerakni egy épkézláb angol mondatot! Mások bezzeg olyan bátran beszélnek, én meg meg sem merek mukkanni. Múltkor beleütköztem egy turistába, szerencsétlen próbált segítséget kérni, én meg hanyatt-homlok menekültem. Csak annyit tudtam kinyögni: „Sorry, no English.” Szégyen. Remélem, azért valaki segített neki. Totál elvette a kedvem mindentől. Mégiscsak kéne egy magántanár, aki megtanít angolul. Kár, hogy nincs rá pénzem. Ha lenne, akkor nem toporognék egy helyben! Szegény turistát sajnálom, folyton ez a jelenet jár az agyamban. Segíthettem volna, akár mutogatással is. Nem is értem hogy tehettem ilyet. Na, a legközelebbi turistával elbeszélgetek, ha 3 szóval is!
Kedves Naplóm!
Büszkén jelentem, hogy eljutottam arra a szintre, amikor ki tudok bogarászni bármilyen spanyol szöveget. Persze van pár szó, amit nem értek, de rájöttem, hogy ezek nem is fontosak a szövegek lényegének megértéséhez, mert ha az egész képet nézed, a szöveg témáját, stílusát, a mellette lévő képet, stb., plusz, ha egy mondatot összenézel az előtte és az utána lévőkkel is, akkor hirtelen megérted. Önmagában lehet, hogy nem érthető, de a körülötte lévő szöveggel tök egyszerű. És hát, úgyis beszélgetésre meg olvasásra használom a nyelvet, úgyhogy körülötte mindig is lesz szöveg. 🙂 Ahogy barátokkal együtt könnyebb nyelvet tanulni, mint egyedül, a spanyol mondatokat is jobb megérteni társaságban. Vicces dolog ez a nyelvtanulás. 🙂 Ja, és az ismeretlen szavakból is egyre kevesebb lesz. Alig másfél hónapja tanulok spanyolul, és újságot meg könyvet olvasok.
Azt hiszem, ez már hivatalos: szuper a nyelvérzékem!
8. hét
Rájöttem, mi a baj! Tiszta hülye voltam, hogy erre nem gondoltam! Nincs nyelvérzékem – ennyi az egész! Kerestem egy nyelvérzék tesztet a neten, hogy megnézzem, igaz-e, találtam is egyet az Oxfordtól, de olyan bonyolult volt, hogy az első feladatnál feladtam. Na meg angolul voltak a feladatok is, kellett vagy negyed óra, mire szavanként kiszótáraztam, hogy mit is jelent a feladatleírás. Azt hiszem, ez már hivatalos: azért nem megy nekem a nyelvtanulás, mert nincs nyelvérzékem. Még próbálkozom, azért! Olvastam valahol, hogy nyelvérzék nélkül is meg lehet tanulni angolul. Befejeztem a hatodik leckét. Most átismétlem az eddigieket, de előre félek, hogy mennyi mindent nem tudok majd abból, amit elvileg tudnom kéne… De azért próbálok pozitív maradni! 😉
Azt hiszem, eleget tudok már spanyolul. Még mindig követek el hibákat, de bárkivel el tudok beszélgetni, szinte bármilyen mindennapi témáról, és gond nélkül megértenek. Még egy ügyféllel is beszélgettem spanyolul a telefonban, nagyon örült neki, amikor elmondtam, hogy mennyire imádom a spanyol nyelvet. Dupla annyit költött, mint máskor, jól fog kinézni a statisztikában! 🙂 Azt hiszem, ez a nyelvi szint egyelőre nekem elég is. Abszolút elégedett vagyok magammal. Megint bebizonyítottam, hogy okos vagyok, kitartó, ambiciózus, és bármit meg tudok tanulni. PIPA. Ezen a héten egyszerűen legyőzhetetlennek éreztem magam, és ez persze a környezetemre és a barátaimra is átragadt. Valahogy minden jobban ment, még a munkámban is. A főnököm is észrevette. Megdicsért, és megkérdezte, hogy szeretnék-e továbblépni menedzseri szintre. Juhéjj! Éljenek az új kihívások!
9. hét
Végső kétségbeesésemben elővettem az elrakott nyelvtanulási tippeket, és rengeteget olvastam belőlük. Van jó pár dolog, ahol elrontottam a nyelvtanulást, azt már látom. 🙁 Azt írják, hogy egy rakás klasszikus hibát követtem el. De szerintem tényleg a nyelvérzékemmel van a baj, és máshogy sem sikerült volna. Hülye vagyok a nyelvekhez, ennyi. Azt hiszem, feladom. Gyűjtök egy kis pénzt, és majd beiratkozok egy olcsóbb nyelvtanfolyamra. Egy jó tanár tutira megtanít majd angolul! Hiába, a tudásért fizetni kell…de megéri! És addig is, amíg gyűjtögetek, legalább olvasgatok még nyelvtanulási tippeket, és lélekben készülök az újabb menetre az angollal. Szorítsatok! 🙂
Szuper hírem van! Nyáron utazok Európába! Egyik beszélgetőtársból lett online barátom meghívott Sevillába, csak a repjegyet kell fizetnem, szállásom, kajám lesz! Azt hiszem, még egy kicsit még rágyúrok a spanyolra. Nem fog ártani. Megkaptam a spanyol ügyfeleket, velük is tudok gyakorolni. Plusz a barátok úgyis folyton kérdezik, hogy mikor csinálunk spanyol estét újra…én meg kapható vagyok minden jóra! 🙂 A spanyol nyelvvel igazi, intim barátságba kerültem. Nagyon hálás vagyok a barátaimnak is, egyedül, otthon, besavanyodva sokkal nehezebben ment volna. És még mindig újabb izgalmas kalandok várnak rám a spanyol nyelvvel! Már alig várom! 🙂
Na, mit gondolsz? Kihagytam valamit?
Te mit írtál volna még bele?
Tetszett? Hasznos volt? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!
Ha bátor vagy, próbáld ki!
Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
Nem tudom, ki hogy van vele, de én nemhogy megsértődtem volna, inkább belelkesültem ettől a cikktől, új lendületet kaptam a nyelvtanuláshoz. Köszönet érte. 😉
Jaj, de jó! Köszi! 🙂 Kicsit féltem tőle. De ez rólad is sokat mond, Réka. Jót. 🙂
Ez hihetetlenül igaz 😀 nekem nagyon tetszett!!
Köszi! Megvallom, nagggyon élveztem a megírását! Napokon keresztül egészítgettem ki ezzel-azzal. Ez kb a huszadik verzió. 😉
Remek. Üdítő volt olvasni. Osztom 🙂 Köszi
Tényleg létezik ilyen "béna" csaj?! Én 66 éves vagyok és decemberben döntöttem el,hogy most "én jövök"-a család "marad".Eddig mindig ők voltak az "elsők".Nagy hiba volt!Régi vágyam "előkaptam" és elkezdtem egy ingyenes online angol -tanfolyamot.De közben minden érdekelt "ami angol".A.számítógépemen /ami szintén "új beruházás"-pedig nagyon régóta akartam venni/ minden lehetőséget megragadok:weboldalak,dalok,könyvek,módszertan.Sok időm van,mégis kevés,annyi lehetőség van angolozni.Már két szinvonalasabb online tanfolyamra"járok".A telefonomra is töltöttem angol szöveget.Ebben a melegben már a fülembe folyik az izzadság,mert a fejhallgató órák hosszat "üzemel".Imádom az angolt,ez a hobbim,már sokat értek,olvasok,beszélek a papagájomnak-és elhatároztam,hogy januártól elkezdem a németet is.Biztos vagyok benne,hogy menni fog az is.Beszélgetőpartner biztosan akad,mert már "lefoglaltam a helyem" a szeptemberi S.O.S Angol Gyorssegély Tréningre,amit nagyon várok.
De örülök, hogy találkozunk!!! 🙂 Na, úgy tűnik megint egy jó kis ambiciózus társaság gyűlik össze. 😉
Sziasztok!
Sajnos itt van az állatorvosi ló esete…
Szalai Gabriellának már többször küldtem e-mailt, azonban eddig nem válaszolt. Most a fórumon szólok, remélem tudtok nekem ajánlani hatékony tanulási módszereket.
Az egyetemi (MA) diplomámhoz kell az angol felsőfokú nyelvvizsga. Még a kétezres évek közepén leraktam az Origo angol középfokú nyelvvizsgát, több mint 80 százalékkal. Akkor még úgy éreztem, hogy meg tudok tanulni normálisan angolul. A középfokú nagyon kellet, mert nehezen lehetett bekerülni az egyetemre, ha nem lett volna meg a középfokúm, fel sem vettek volna állami támogatásra, mert nem lett volna elég pontom, pedig az emelt szintű érettségim is több mint 90 százalékos lett! Már a BA alatt elkezdtem a felkészülést a felsőfokra, mert tudtam, hogy az MA-t csak akkor kapom meg, ha megszerzem angolból a felsőfokú nyelvvizsgát. Tehát időben elkezdtem a felkészülést!
Már hétszer voltam felsőfokú nyelvvizsgán, de mindig megbukok! Először ECL-en voltam, azon 1 pont híján majdnem átmentem, a levélírásomra majdnem maximum pontot kaptam! Utána még kétszer elmentem az ECL-re — megbuktam. TELC-en és EURO-n egyből megbuktam! Közben államvizsgáztam, de munkanélküli lettem, többek között azért mert nem megfelelő a nyelvtudásom. Utolsó tartalékaimat felélve folytattam a nyelvtanulást. 2012-ben én is úgy döntöttem, hogy Angliában próbálok szerencsét (nem láttam jövőt a szülőföldemen sem politikai, sem gazdasági értelemben). Természetesen a nyelvtudás fejlesztése is fontos ok volt, hogy elhagyjam Magyarországot. Egy magyar-szlovák munkaközvetítőn keresztül mentem ki, ami nagy hiba volt! Átvertek, mert lényegében munkát nem adtak ráadásul a magyar munkaközvetítő egy manchesteri angol-szlovák lakásmaffiával állt kapcsolatban. Még az Index is írt róla. Olyan állapotban volt a ház (amiben laktunk) hogy a csapból sem lehetett inni, mert fertőzött volt a víz! Hetekig tengődtem Angliában, de képtelen voltam olyan munkát találni, amiből el tudtam volna tartani magamat. Még éppen annyi pénzem volt, hogy hazajöjjek. Természetesen mindenki egymásra mutogatott, nekem meg nem volt idegrendszerem pereskedni. Úgy tudom, hogy a debreceniek beperelték a munkaerő közvetítőt, és a szlovákiai származású angol maffiózót lekapcsolták Manchasterben, az Incity-t pedig felszámolták.
Itthon ezután nagy nehezen el tudtam helyezkedni 8 osztályos minimálbéres munkára. Annyit épp megkeresek, hogy a magántanárt tudjam fizetni, tehát újra kezdtem az angol tanulást. Azóta négyszer voltam a City and Guilds-en. Az elsőn épp 1 ponttal buktam meg (a hallás utáni szövegértésen hasaltam el), az olvasott szövet értése First Pass Class lett. Sajnos a többi három vizsga egyre rosszabbul sikerült! Hülyülök, vagy egyre keményebb lett az utóbbi években a City and Guilds?!?! A legutóbbin már az összes feladatrészben megbuktam — nem kicsit, nagyon! Tetű lassú vagyok az olvasásban, ezért a szövegértéseken sorra megbukok. A hallott szöveg értése katasztrofális, nem tudok koncentrálni egyszerre az írott kérdésekre és a hallott szövegre. Az egyik vizsgán már az elején elvesztettem a fonalat és azt sem tudtam egyáltalán, hogy a kérdések melyik szövegrészre vonatkoznak, ültem kukán és az összes kérdésnél csak tippeltem! A levélírás borzalom, semmi értelmes dolog nem jut eszembe angolul. Csak néhány mondatot tudok leírni, de az is tele van helyesírási hibákkal!
Nagyon el vagyok keseredve. Sajnos a testi-lelki egészségem is leromlott, részben a stresszes rengeteg munka miatt, részben a sorozatos kudarcoktól és attól, hogy valamikor 1 pontnyira voltam az egyetemi diplomától, mára pedig nem is látom esélyét annak, hogy valaha lerakom a felsőfokú nyelvvizsgát.
Mivel a TB-s egészségügy nem arra való, hogy meggyógyítson, ezért jelenleg rengeteg pénzt költök magánorvosokra is, magántanárhoz nem is járok már, mert nincs rá pénzem. Urológiai, emésztési és idegi problémák is előjöttek. Rendszeresen magánpszichológushoz járok, lehet hogy gyógyszert is kell szednem. De ez már az én bajom, csak magamra vethetek, mert tehetségtelen vagyok a nyelvtanulásban.
Többször a fejemhez vágták már, hogy több diplomával hogy-hogy nem tudok lerakni angolból „a legkönnyebb nyelvből” egy felsőfokú nyelvvizsgát. Az egyetemen egyszer sem buktam meg (keményen tanultam, nem ábrándoztam a romkocsmákban), magyarul gyors és átlag feletti az olvasási sebességem. Úgy gondolom, hogy a magyar szövegértésem is jó, órák alatt több száz oldalnyi magyar, de nehezen érthető bonyolult szövegből, képes vagyok kihámozni a lényeget. Soha nem bifláztam, mindig mindent értelmezek! Az egyetemen is sokat segítettem a többieknek a vizsgákra való felkészülésben, mert mindig lényeglátó voltam. Most meg, akik a vizsgákon bukdácsoltak és sokat segítettem nekik — mert nehezen értelmezték a tananyagot — kiváló nyelvtudással fent Pesten dolgoznak jól fizető állásokban én meg hátrafele haladok!
Kiolvastam angolul a Gyűrűk urát és egy csomó regényt angolul, több száz filmet néztem meg angol szinkronnal, angol felirattal és több tucatnyit angolul és mindenféle felirat nélkül. Semmit sem ért! Már a hetedik saját készítésű szótárfüzetemnél tartok. Mondanom sem kell, hogy szókapcsolatokat és mondatokat tanulok, nem szavakat, de ez sem ér sokat!
Sajnos már a harmincas éveim elején járok, többen mondták már, hogy az agy már kezd visszafejlődni és már nem tudom felvenni a versenyt a huszonévesekkel és a sok stressz is szerintem elég sok kárt okozott.
Biztos, hogy a tanulási technikáim is rosszak. A legfőbb problémáim a tudás aktivizálása és az hogy gyorsan fejeltek. Angolul csak a magántanárommal tudtam beszélni és a vizsgafeladatok megoldása nem elég. A magyar vonatkozású dolgokban általában jó a hosszú távú memóriám, de ha angolról van szó, akkor egy nulla az agyam. Mindig elölről kell kezdenem az egészet és sehová sem haladok. Az a baj, hogy most már nincs türelem a tanulásra és állandóan dühít a tudat, hogy nem ér semmit sem a rengeteg pénz és energia.
Kérlek, segítsetek!
Szia! Hű, hát pár problémát így is látok (nem fogsz örülni nekik), de itt egy személyes kérdezz-felelekre is szükség lenne. Gyere el egy SOS Angol Gyorssegélyre, és beszéljünk!
http://angolnyelvtanitas.hu/sos-angol-gyorssegely
Ps. Gyanítom, a sztenderd választ kaptad meg az e-mail címünkről, amiben pontosan leírtuk, hogy hogyan és hol van lehetőség személyes segítségre. 50.000+ nyelvtanulóval állok kapcsolatban, és napi több ilyen e-mailt kapunk. Fizikailag lehetetlen lenne e-mailben személyes tanácsadást vállalni, a megértésedet kérem emiatt!
Rendben, jelentkeztem a gyorssegélyre és felmegyek Pestre. Remélem tudsz segíteni és megéri felmenni Pestre.
Tisztában vagyok, hogy rengeteg hibám van, nem akarom a felelősséget elkenni! A fórumbejegyzésemben csak néhányat említettem, a többit nem akartam leírni, mert már így is túl hosszú lett a bejegyzésem. Lehet, hogy nem voltam egyértelmű, egyáltalán nem arról van szó, hogy nem hibáztam.
Nem is várom, hogy jó dolgokat mondjál, mert erre túl sok jót nem is lehet mondani. Annak idején az osztályfőnököm a szakiskolában (szakiskolától az egyetemig elég nagy utat jártam be) már mondta nekem, hogy semmire sem viszem az életben és álmodik a nyomor. Szóval valamennyire már megedződtem. Sajnos, csak valamennyire, mert a testi-lelki egészségemet már kikedzte a sok kudarc, de talán innen már csak feljebb vezet az út.
Légy szíves, gyere oda hozzám, és mondd, hogy te az, aki a blogon az amerikai-magyar nyelvtanuló cikkhez hozzászólt. Előzetesen annyit, hogy erősen gyanítom, hogy NEM képességbeli problémáid vannak. (Sőt.) Hanem inkább hozzáállásbelik. Előre is elnézést kérek, ha ezzel szembesítenem kell téged. De a továbblépéshez kell.
Ja, és a jó hír: ha nem érzed, hogy az SOS Angol Gyorssegély segített, egyszerűen visszakéred a pénzt, és visszautaljuk. Évek alatt ilyen még egyszer sem történt, de a lehetőség nyitva!
Hát ez most nagyon betalált. Elsőre nagyon dühös lettem ahogy magamról olvastam a bal oszlopban, de végül is miért ne csinálhatnám mostantól jól? Köszi a cikket. Sokat segített nekem. (Az eredeti cikk is nagyon jó, köszi a megosztást)
Jaj de jó, hogy másnak is tetszik az eredeti! Én egyszerűen beleszerettem. 🙂 És Dávid, a felismerés (és beismerés) a legfontosabb lépés. Sokan nem jutnak el idáig…
Kedves Gabriella!
Simán felhúztam magam a cikken! Tuti, hogy rólam írtad az A oszlopot 🙁 Az összes hibámat látom felsorolva… Kinyomtattam a szöveget, viszem haza, aztán elkezdem a jobb oszlopot alkalmazni. Hogy én eddig mi a fenét csináltam?!? Ez felért egy fenéken billentéssel… 🙂 Köszönöm!
🙂 Na, ez a helyes hozzáállás! Ez már a B oszlop! 😉
Irigylem az amcsi lányt. Eleve egy megoldás centrikus, bíztató, önbizalomerősítő rendszerből érkezik – szemben mi lexikális, passzív tudást preferáló, hibakereső, büntető oktatásunkkal – és elég két sarokkal arrébb mennie, hogy idegen szót halljon. Nem beszélve arról, hogy a spanyol szinte második anyanyelv a keleti parton. Nálunk mi is az?
Tetszett az összehasonlítás, és jó ötleteket adott az ismétléshez, új nyelv felvételéhez. Köszönöm. 🙂
Rátapintottál a lényegre: a kulturális háttér különbözőségére. Meggyőződésem, hogy ez nagy akadály a nyelvtanulás útjában.
Picit azért itt háttérbe szorult a nyelvi háttér különbözősége, ami itt szerintem itt nem elhanyagolható.
Megnéznem egy amerikai naplóját, amelyben a magyar nyelv tanulásával kapcsolatos pozitív és lelkesítő élményeiről számol be…. ahogy a 7. héten magyarul olvas újságot és könyvet és már alig van ismeretlen szó 😉
Ha kizárólag az oktatási rendszerrel, a "magyar mentalitással" és a pozitív hozzáállás hiányával magyarázunk mindent, akkor háttérbe kerülhet az a tény, hogy a magyar nyelvtanulónak tényleg nehezebb dolga van, főleg ha az angol az első idegen nyelvük (ami ugye elég gyakori).
Szerintem könnyen kudarcélményhez vezethet az, amikor azt gondolja a nyelvtanuló, hogy csak kicsit pozitívabban kell hozzáállni, kicsit máshogy csinálni, és egyből minden könnyebb lesz, úgy mint ennek az amerikai tanulónak (akiről mellesleg nem tudjuk valóban mit is tud, ha félretesszük a fokozottan pozitív önértékelést).
A folyamatosan motiváló újabb és újabb sikerélményeket jóval könnyebb elérni, ha pl. rengeteg hasonló alakú latin eredetű szó segíti a tanulót, pl.nagyon nem midegy hogy "személyazonosság/identity/identidad" (persze itt az "identitás" is elérhető, de remélem elfogadható a példa így is).
Egyébként nagyon jó mindkét szöveg:)
Összességében teljesen egyet értek azzal, hogy a megfelelő tanulási célok és stratégiák, illetve a motiváció kulcsfontosságú. Ebben a helyzetben viszont nem teljesen egyenrangú a két helyzet, és ezt az összehasonlításnál figyelembe kell venni.
Ahogy a szövegben is láthattuk, a magyar nyelvtanuló hajlamos akkor is a "nyelvérzék" hiányának, a saját alkalmatlanságának betudni a nehézségeket, amikor egy teljesen objektív tényező is közrejátszik (nyelvi/kulturális különbségek). Nem úgy mint az amerikai nyelvtanuló, aki a saját tulajdonságainak tulajdonítja a sikert ("gyorsan megértek írott szöveget egy olyan nyelvben, amely sok latin eredetű szót tartalmaz, hasonlóan az anyanyelvemhez, tehát jó a nyelvérzékem").
Elég sok mindenért ostorozzuk folyton magunkat, olyan jó lenne, ha ezen tudnánk változtatni. A példában szereplő irreális elvárások és hiedelmek eloszlatásában szerintem az is fontos, hogy (önsajnálat nélkül!) kimondjuk, hogy Máriának valóban nehezebb a feladata.
Ettől függetlenül persze igaz az, hogy nem is tud segíteni magán, de az már más kérdés, és ezt nagyon jól bemutatja a naplója.
Valójában a példában Máriának könnyebb a feladata. Ő már alapfok környékén járt, míg Jill csak max 100 spanyol szót tudott. Annyit, amennyit egy nulla angoltudással rendelkező magyar is összeszed itthon (taxi, hotel, stb.). De ezt csak a pontosítás kedvééért írom.
Plusz: a magyar nyelv tanulása az amerikainak sokkal-sokkal-sokkal nehezebb, mint egy magyarnak az angol. Minket körülvesz az angol. Ők viszont azt sem tudják, hol van pontosan Magyarország.
Egyetértek, hogy számunkra minden idegen nyelv nagyon más, mint a miénk (mert ugye ez nyelvészeti tény), de abszolút nem értek egyet azzal, hogy ez lényeges elem a sikertelenségünkben. Pl. a szlovénoknak is ugyanolyan nehéz az angol, ők mégis jobban megtanulták. És ebben a saját véleményemen kívül két szaktekintélyre is támaszkodhatok, akiben megbízok: Nikolov Marianne, és Enyedi Ági (ELTE). Mindkettejüktől hallottam már, hogy mi az oka annak, hogy mi kevésbé beszélünk nyelveket – és egyikőjük sem emelte ki, hogy az angol és a magyar nyelv távolsága lenne a gond. Sőt, Ági pont a szlovéneket említette ellenpéldaként (és még pár nemzetet, nem emlékszem). De persze ez csak a mi véleményünk…lehet különbözni! 🙂
Erről eszembe jut egy történet. Amerikai barátnőmmel állunk az üres buszmegállóban és beszélgetünk. Egyszer csak odajön két izraeli srác. Gyorsan elhallgatunk, mert nem publikus, amiről szó van. Odasúgom neki: megkérdezem, hogy tudnak -e angolul, ha nem, folytathatjuk. Erre ő: az nem segít, az izraeliek mind azt hiszik, hogy tudnak angolul, akkor is, ha nem. Én meg arra gondolok, milyen jó lenne, ha a magyarok is így gondolkodnának, mennyivel egyszerűbb lenne tényleg megtanulniuk angolul.
Gabi! Szépen összegyűjtötted, szép munka!
Szerintem ez a tipikus, átlag magyart tükrözi és ez igaz az életünk szinte minden területére. Mármint ez a hozzáállás. És akinek ilyen a hozzá állása, személyisége, annak nehéz változtatni, mert a változtatáshoz is pont így állunk hozzá.
Emlékszem, egy felnőtt szakmai tanfolyamon voltam 25 hölggyel és öt férfival. A vizsgákra készülve, vért izzadva tudtam négy hölgyet rávenni arra, hogy tanuljunk közösen.
Könyvből előadtuk egymásnak a tételeket, mindenki a maga, maga stílusában, hangulatában és ezt tettük egy hónapon keresztül.
Nehezen indult, de egy hét eltelte után eltűntek a gátlások és olyan lett a tanulás, mint ahogy az amerikai hölgy is elkezdte társaságban tanulni a spanyol nyelvet.
Szerintem a legjobb tanulási módszer társaságban, játékosan tanulni, de a negyven évem alatt, alig találtam erre példát (főként a felnőttek között), talán ehhez is túl merevek, kényelmesek, fáradtak…nincs rá időm…kifogás keresők vagyunk.
A vizsgáink elnöki dicsérettel sikerültek.
Nálam ami még bevált az az egészséges kényszer, amikor a munkahelyemre külföldi munkatársak érkeznek és muszáj megértenünk egymást, hihetetlen, hogy pár óra „muszáj” kommunikáció után olyan angol szavak, mondatok állnak össze a fejemben, amire magamtól nem is gondolnák.
Visszatérve, a magyar mentalitás nem hiszem, hogy mostanában változni, fog így vagy a tanulási módszert alakítjuk a magyar emberekhez, félig pszichológus nyelvtanárokkal, aki képes erőt, lelket önteni a nyelvtanulóba, vagy várhatjuk csodát, hogy az emberek meg fognak változni és olyanokká válnak, mint az amerikai hölgy.
Igazad van, Gábor! A jó nyelvtanár félig pszichológus, de főleg: elsőrangú motivátor. És r.e.s.p.e.c.t., hogy keresztülvitted a társas tanulást! 🙂
Én tökéletesen egyetértek Gabival. Akarok is változtatni, mert én is a bal oszlop oszlopos tagja vagyok.De kérdem Gabit?: Hogyan legyek más ? Mit kell tennem, hogy TÉNYLEG változzam?
Most azzal kacérkodom, hogy összerántok egy csapatot és pl a Skypon egy angol csoportban mi, a hasonló érdeklődésüek egy meghatározott idoben " összejövünk és pl. ha 10 főt érdekel , gondolom a fele réér épp akkor.Szerintem ez működne, mert suskás is vagyok és sokan vagyunk.De ki moderalja és milyen anyaggal kezdjük?Van ötletetek?
Klari ! Nagyon jo az otleted a skype-al..szivesen csatlakoznek 🙂 Nem akarlak bantani, de az utolso mondatod is annyira bal oszlopi 🙂 !!! Beszelgeteshez mi a jo istennek moderator ??? Menjel nyelviskolaba ott azert van a tanar, de persze lehet egymast kijavitani ugy ahogy az a jobb oszlopban is leiratott 🙂 🙂 A cikk nagyon tetszik, nagyon nagyon tipikus magyar hozzaallas sajnos 🙁 🙁 🙁 De nem adjuk fel =D =D =D
Kedves klára, pont ezért nem tudunk változni, mert ahozz is "magyarossan" állunk hozzá, a bal oldali oszlop szerint.
Nem kell ehez magyar közösség, söt, a kiejtés miat jobb ha több nemzetéségű.
Arra meg ott van a https://www.verbling.com/, tessék csatlakozni és beszélgetni. Még ma csatlakozz és beszélges, bátran mit a jobb oldali amerikai hölgy, különben szervezkedni fogsz mint a bal oldali magyar példa.
Kedves Gabi!
Nyelvtanárként és nyelvtanulóként is köszönöm ezt a cikket!
Nagyon igaz,amit és amiről írsz.
Tanárként én is sokszor szembesülök az "A" oldallal:)
Remélem,hogy sikerül "B" oldalivá tenni a diákjaimat(is:)
Szeretettel:
Mónika:)
Örülök, hogy vannak hozzád hasonló nyelvtanárok! 🙂 Bár, nem volt e felől sok kétségem, vannak szuper nyelvtanáraink is…de azért jó, hogy itt vagy. 🙂
Zseniális!
Üdv mindenkinek!
Az írást elolvastam, mert érdekelt mennyit ismerek fel magam vonatkozásában. Ráismertem némi hasonlóságra a körülményeskedéssel és a lassúsággal, de nekem az is lejött mennyi a különbség a két személy között akár tradicionálisan is. Az én véleményem, hogy nagyon nehézkesek vagyunk, és sokkal zárkózottabbak mint az amerikaiak. Meglátásom szerint ez tradició és nem szocializációs kérdés. Nehéz és küzdelmes a rugalmatlanságunkat rugalmassá változtatni és még tanulni is. Hogy a nyelvérzékről már ne is beszéljek, mindenki más a kortól kezdve ….. minden individuális dologban. Gondolkodtam rajta csak a magyarnak ilyen nehéz és viszont, mert úgy hallottam, hogy a magyar nyelvtan miatt nehéz az idegen nyelv tanulás a magyarnak, és nincs is ilyen nyelvtanú nyelv a vilálgon több. Be kell valljam nekem nagyon tetszik az a fajta életfelfogás, szemlélet és társadalmi kapcsolati rendszer, amiben ezek az amcsik felnőnek és élnek egész életükben. Szivesen élnék köztük. És Spanyolul is megtanulnék! Kitartás nekünk is akik tanuljuk az idegen nyelvet.
Jófelé tapogatózol, ez kulturális kérdés. Erősen individualisták vagyunk, azt gondoljuk, hogy a teljesítményünk külső erőktől függ, és nem tőlünk, kerüljük a bizonytalan helyzeteket és a kockázatot. Ez mind a nyelvtanulás ellen hat, sajnos. De sebaj, ez is változhat (és változik is!), és attól még maradhatunk magyarok, és szerethetjük a nyelvünket is, és a hazánkat is. 🙂
Ez azt hiszem, hűen reprezentája a magyar nyelvtanulókat, ezzel persze nem megbántani szeretném őket. Én magamtól tanultam intenzíven, meg is vannak a nyelvvizsgáim, nem voltak ilyen jellegű gondjaim, de csak mert az élet IGAZÁN rákényszerített. Valahogy az az érzésem, hogy a magyar emberek többsége nem szeret szembenézni az apró nehézségekkel és zsigerből nem találja alkalmasnak magát arra, hog egy nyelvet akár egyedül, akár idegen nyelvű barátokkal el tudjon sajátítani. 🙁 szörnyű ez a a sztereotípia, de legtöbbre nagyon igaz. Remélem, sikerül változniuk!!!
Gabi, ez a cikk zseniális!!! Köszönöm, hogy megírtad! 😀 Olvasás közben sokszor nem tudtam, sírjak vagy nevessek, szegény magyar hölgynek annyira tipikus ez a görcsös hozzáállása és túlszervezése… az amcsinak meg ez a "csapjunk bele, tökjó lesz" lazasága 😀 Igen, így kellene hozzáállni a nyelvtanuláshoz is, hiszen tanulni – különösen nyelvet – öröm! És csupa élmény, örömteli folyamat is lehet 🙂 Azaz sokszor csak lehetne, ha pl. nem lógna a nyelvtanuló feje felett Damoklész kardjaként a határidőre kötelezően teljesítendő nyelvvizsga. Vagy ha pl. a magyar oktatási rendszerben is már a kezdetektől inkább arra tennék a hangsúlyt a tanárok, h azt díjazzák, amit a diák már tud, és ne amiatt hordják le folyton, amit még nem tud. Én is végeztem el néhány iskolát külföldön, és kb. ég föld a különbség a tanárok hozzáállásában és a diákok munkájának értékelésében. Szóval összetett dolog ez, de addig is hajrá sorstársaim, olvasgassuk csak a jobb oldali oszlopot, lazítsunk egyet és leljük örömünket a nyelvtanulásban! 😀
Köszi, Anikó! Azért azt elmondanám, hogy Kádas Péter nélkül (startupdate.hu) ez a cikk nem jött volna létre. Az ő zseniális cikke volt az alap. 🙂
Kedves Gabi!
Ez a bejegyzés valami fenomenális volt, gartulálok hozzá! Rég nevettem ekkorát. 🙂 A bal oldali oszlopban, mintha csak magamról olvastam volna. Már hónapok óta minden reggel úgy kelek fel, hogy ma végre elkezdek nyelvet tanulni, de szinte szó szerint ezek a gondolatok pörögnek végig a fejemben, mint amiket leírtál. Egész nap azon agyalok, hogy felsorakoztatom a problémákat, amik útjában állnak a nyelvtanulásomnak 😀
Most hogy elolvastam ezt a cikket, gyorsan el is határoztam, hogy mostantól változtatok… és már jött is a gondolat, na de hol találok én Magyarországon angol beszélgetőpartnert, hiszen itt nem lakik annyi külföldi, hogy felbukjak bennük az utcán 🙂 Nagyon vicces ez a hozzáállás részünkről…
Azért bízom benne – mert ugye a remény hal meg utoljára – hogy azért ezektől az írásoktól sok ember szeme fel fog nyílni és változtatni fog a hozzáállásán.
Én már attól elszántabbnak érzem magam, hogy rendszeresen olvasom a blogodat 🙂
Szép napot! Anita
Kedves Gabi!
Köszönöm, hogy feltetttted! Igen hasznos és lelkesedő, de csak abban az esetben, ha a második oszloppal kezdjük!:) Én nem olyan régen kezdtem az elsővel, borzalmas a hatás.) Még az életkedv is elmegy tőle, hogy mennyire igaz.:) Ezek után már nem is volt hangulatom elolvasni a másikat. Gondoltam, hogy elolvasom most, és hihetetelen nagy lökést, és felismerést adott, hogy igen is csak így lehet haladni, ha erdményt is el akarunk érni!
És akkor most próbáld meg elolvasni soronként. Tudod, ahogy egy könyvet. Először a bal oldali, aztán a jobb oldali oszlop. És meglátod, hirtelen komikus lesz. 🙂
En angol tanarkent mondom, hogy koszonjuk, es en is ilyesmit probalok elerni a diakjaimmal, csak kicsiben (marmint kicsi diakokban;)). A spanyol viszont epp aktualis. Gabi? Tobbiek? Nem akarunk eletre hivni egy (ket, harom, negy…) elo Jillt?! Mar ha nem vagytok spanyoltanarok is… Szoval ha nem, miert nem tanulunk meg a cikk alapjan spanyolul egyutt es irunk (irsz) belole egy uj cikket? ;))
Hát igen, sajnos sokszor csak a picsogás megy, látom sajnos én is magam. Hozzállásbeli hibák vannak. Egyszer csak elkezdtett az agyam azon kattogni, hogyha dupla vagy háromszor ennyi energiát fordít az ember angolra , milyen jól tudna fejlődni. Gabi megválasztotta a szemléletmódomat, csak dícsérni tudom, mert ez egy nyelvtanítási innováció. Természetesen én csak egy középfokra készülök, de méltósággal kell viselni a felkészülést. Ha pedig a nyelvvizsga nem sikerül, el kell gondolkodni, valóban megettünk-e mindent, avagy valóban meg akartuk-e szerezni. Lehet ezzel a mondantommal most begyűjtük pár ellenséget, de ez van sajnos. Mindenki csak a diploma kihozataláért teszi le, pedig nagyon jó érzés megszólalni angolul. Mondom én ezt, aki kétszer is elhasalt a Telc-en és 3. ára most augusztusban megpróbáltam csak a szóbelit újra a Telc-nél. Nagyon fáj a kudarc, nekem is. De az az igazság, hogy semmit sem adnak ingyen. Szép napot, köszönöm a cikket.
Azért annyit hozzátennék, hogy a denveri lány környezetében jóval több spanyolajkú ember van mint a székesfehérvári lánynál angol. Tehát nyugodtan lehet valaki játékos és laza és akarhat menni étterembe az idegen nyelven beszélőkkel ha egyszerűen nincsenek.
Mert az, hogy teszem azt több magyar nyelvtanuló összeáll és úgy beszél egymással angolul és megy étterembe az legfeljebb csak vicc lesz nem tanulás.
Igaz, és nem igaz. Mert mindkettőjük közelében ott van az egész világ, hiszen neten ingyen beszélhetnek. (Én is közzé tettem már ilyen weboldalt.) És ha már itt tartunk: Mária eleve alapfokon tart, nem kezdő, mint Jill…tehát Jill-nek nehezebb a dolga elvileg. Lehet még nehezítéseket/könnyítéseket keresni, jó játék, de a lényeg nem ez, hanem a nyelvtanulás megközelítése.
Sziasztok! Ti ismertek olyan weboldalt amit fent említ, ahol beszélgető partnerekte lehet találni nyelvtanulás céljából?
Köszi.
Itt van pl egy 🙂
http://angolnyelvtanitas.hu/angolnyelvtanitas-blog/igy-talalj-angol-beszelgetopartnert-otthonrol
zseniális – és mennyire igaz.. gratulálok a sorok küldőjének!!
Köszi 🙂
Hahh, en egyik sem vagyok! Csak siman rohadt lusta vagyok! 😀
Ettol fuggetlenul koszi, nagyon jo iras, az angol nyelv megtanulhatatlansagara panaszkodokat ezzel fogom terrorizalni. Ha mar ok engem azzal csesztetnek, hogy biztos jo a „nyelverzekem”
Sziasztok! merni kell beszélni angolul még ha hibásan is mondjuk néha a szavakat.A külföldiek nagyon hálásak ha megszólítjuk őket, hogy segíthetünk e nekik.Sosem késő elkezdeni, vagy újrakezdeni a tanulást.Én is ezt teszem.Ha valamit nem értek, hát megnézem a szótárban.
Hááát, nem is tudom… Szerintem egy kicsit erős túlzás mindkét félben megtalálható – az angolban is és a magyar nyelvtanulóban is. Tány, hogy motivációnak nagyon jó, mégis úgy érzem, hogy az angolok sem tanulnak ennyire könnyen idegen nyelvet, és a magyarok sem tanulnak ilyen nehezen idegen nyelvet.
Az spanyolul tanuló amerikaira leírt történet leginkább arra az emberfajtára jellemző, aki spanyolkönyvvel kel- és fekszik, illetve az van a kispárna huzatjában, illetve eleve mániákusan spanyolul jutnak eszébe a gondolatok fanatikussága miatt, és napi 3-4 órát foglalkozik vele, a hét minden napján.
Viszont az angolul tanuló magyarra meg az a típusú ember a legjellemzőbb, aki csak unalmában próbál meg egy olyan hobbit – nyelvtanulást .- űzni, amihez lövése sincs! Érzék és lelkesedés nélkül semmit sem ér az egész erőlködés.
Tény és való: a nyelvtanulás olyan, mint az orvosi, tanári vagy ügyvédi munka: ha nem szeretetből és rajongásszerűen csinálod, akkor bele se kezdj! Kellből nem szabad elkezdeni nyelvet tanulni! A nyelvtanulás olyan, hogy nem szabad csak azért elkezdeni, mert "kell". Gondoljatok csak bele… egy agysebész éppen műt és már alig várja, hogy leteljen a munkaideje. Vajon ki bízná rá magát egy ilyen prfesszorra?! Na ugye!
A nyelvtanulásra – legyen az bármilyen nyelv is – keresni és találni kell megfelelő motivációt, hogy megszeresse a nyelvtanuló jelölt! Anélkül neki sem szabad kezdeni!
Mellesleg nem rossz a két nyelvtanuló összehasonlítása, bár picit mindkettő el van túlozva. De gondolom nem véletlenül…
Az, hogy hol találjunk idegen nyelvű beszélgetőpartnert (a neten kívül)? Lehrt, nem fogjátok elhinni, de bárhol, Magyarországon! A legédesebb az volt, amikor belevetettem magam az angolba éppen, és erre találkoztam egy haverommal koncerten, aki elhozta a barátnőjét, aki meg épp egy spanyol lány volt! Igaz én angolul gagyarásztam vele, de ha valaki spanyolul akart volna, arra is remek alkalom lett volna. 🙂 Szóval ilyen egyszerű – csak kérdezz körbe az ismerősök között!
Ez 1 érdekes történet, valójában ami érdekes, hogy van 1 ismerösöm, aki született amerikai, de magyar származásu, és most közel az 50-hez kezdett el magyarul tanulni, érdekes történet,
Optimizmus, önbizalom, bátorság, és nem utolsó sorban nyitottság: az első lépés a nyelvtanulás útján! 🙂 Tény, hogy társadalmi szokásaink, és örökségünk, a magyar mentalitás nem könnyíti meg a dolgunkat, de ebből is csak erőt, és motivációt meríthetünk…KELL merítenünk! Sok sikert mindenkinek! 🙂
Túl a 65-ön, "igazi és rendes" nyugdíjasként angolul tanulni igen csak érdekes, még tapasztalatnak is. Itt szinte csaknem mindenki spanyolul beszél, és ők azért jöttek el esti iskolába, mert eddig nem volt rá pénzük és nem volt rá idejük sem, de tele van a hóciőjük azzal, hogy nem tudnak rendesen írni, beszélni . . . Az USA-ban, esti iskoláról van szó. Sokan több gyereket nevelnek már, legkedvesebb padtársam 4-gyerekes családanya, akinek a 17 éves lánya gondozza a kisebb testvéreit, amig ő az iskolában van. Tehát hiába voltak 15 vagy több évig amerikai nyelvi környezetben, nem "ragadt" rájuk a nyelv csak úgy! Aki csak otthon "kesereg", talán bele gondolhat ilyen szituációkba is. . . Mintha "túl jó dolga" lenne egyeseknek otthon, és lehet ez a szüleid tudatlan, felelőtlen nevelése is. Mi az amit a Te szüleid esetleg – tudtukon és akaratukon kívül – elrontottak, mert ha Te ezt felismered, mert Te másképpen csinálnád, biztosan egy sor gátlás felszabadulhatna benned, ami gátol egy sor olyan dologban, ami másoknak természetes. Éppen a nyelvtanulásban is. Olvass, gondolkozz, csatlakozz olyan társaságokhoz, akik neked bejönnek. Itt a suliban a tanárok segítői azt tanácsolák, úgy lehet a leggyorsabban haladni, ha csatlakozol a neked szimpatikus közösségekhez, és ott vállalsz önkéntes, kisegítő munkát, és/vagy neked kedves foglalkozásokra jársz, és/vagy olyan fizikai munkát vállalsz, ami bejon neked. Ne tekintsed ezeket fő foglalkozásnak, de kitartóan róbáld ki, de ne vessze el bennük! Majdnem bizonyos, hogy az angol (avagy bármi más) is – amit megcéloztál – egyből jobban fog menni.
Nagyon eltalaltad sajnos!!!! Kuldom is a noveremnek….
Hm!
Én nem sértődtem meg. Azért van ám egy pár óriási különbség. Itt az USA-ban rengeteg spanyol ajkú él. Szinte mindenhol van Mexikói, vagy Porto Ricoi. Én is rengeteg szót tanultam tőlük, mert minden nap hallom és a kultúrájuk is sokkal hasonlóbb a mienkhez. Szóval egy aminak sokkal könnyebb spanyolul tanulni, mert köztük élnek és a nyelvük is rengeteg hasonlóságot mutat. A spanyol az egyik legkönnyebb nyelv. Nekünk sokkal nehezebb dolgunk van minden nyelvvel, mert mindentől eltérő. Nem kicsit, nagyon. Ez a fajta összehasonlítás nem biztos, hogy jó. Már az egzisztenciális különbségek is óriásiak, amik befolyásolják egy tanuló lehetőségeit is. Szóval én tanítgatom magyarra őket, néhány amit is. De nekik piszok nehéz, mikor meghallják a magyar beszédet, azt hiszik, hogy halandzsázunk. 2-3 szón kívül 6 hónap alatt semmit nem tudtak megjegyezni, nem azért mert nem akarják, egyszerűen kimondani sem bírják.
Nyilván azért el van túlozva mindkettő. 🙂 Egy amcsi bármerre megy a világban magabiztos. Egyrészt így nevelkedett, ilyen környezetben; másrészt anyagilag is jobban el van eresztve, ez is fokozza az önbizalmát. Nem egy létbizonytalanságban-minimálbérből tengődő emberke, mint sok magyar. Kolléganőm szokta mondani, hogy az ő Amerikában élő rokonai is „persze dolgoznak a gyerek mellett”. Egyik kettő, másik meg négy órát dolgozik, és bejárónőjük van, ő meg a kilenc óra meló után megy bevásárolni, főzni, kertet művelni haza. Most voltak ausztrál ismerőseink vendégségben nálunk. Azért hatalmas különbség, hogy ők hogy élnek, vagy mi. Hozzáteszem egyikük beszél csak más nyelvet az angolon kívül – a nő, mert az anyukája magyar volt, mielőtt kiment, tehát az az anyanyelve (ja, egyetemi tanár egyikük, és cégtulajdonos a férj). Megértik őket mindenhol az angollal, nem igazán strapálták magukat nyelvtanulással. Tehát azért nem minden fehér vagy fekete angol nyelvterületeken sem. A lányomnak pl. 22 évesen 3 középfokú nyelvvizsgája van eddig (1 sima, 2 szakmai). Mindegyik első nekifutásra sikerült neki, nagyon büszke is vagyok rá, de nem b oszlopos hozzáállású, inkább a-s, egy mindent alaposan megszervező, minden anyagot beszerző, néha kissé pesszimista ikrek jegyű, mégis gyorsan, sikeresen letette mindegyik vizsgát. 🙂 Szóval a-s is lehet sikeres, csak ne adja fel, szerintem az igazság valahol középen van!
Hát ez nagyon jó volt, köszönöm! Végignevettem az egészet, pedig több helyen a korábbi önmagamra ismertem az A oszlopban. És nem csak magamra, hanem családtagjaimra, kollégáimra és ismerőseimre is. Szerencsére a jelenlegi énem a B oszlop tanulójával mutat több hasonlóságot 🙂
Én úgy látom, hogy a többségnél (most az én környezetemről van szó), a hozzáállással és a motivációval is gondok vannak. Például arra gondolok, hogy én hónapok óta (közel egy éve) használom a Duolingot. Meséltem erről a munkahelyemen is, egyik kollégám pedig fel is írta az oldal címét, merthogy ő is be akar regisztrálni és így apró lépésekben, de megtanulja az alapokat angolul. Ez volt lassan 4 hónapja. Tegnap kérdeztem tőle, hogy „Na, beregisztráltál már?” – erre az volt a válasza, hogy: „Dehogy, semmi időm nincs rá. De hallod, olyan videót láttam tegnap youtube-on! Neked is tetszene, átküldöm a linkjét. Kb. fél óra, de megéri végignézni, tök vicces.” A másik, amit gyakran hallok, hogy az illetőnek saját bevallása szerint nincs nyelvérzéke. Meg ideje. Meg pénze. Meg neki ez úgysem fog soha összejönni.
Hmmm . . . Azt hiszem az összes ismerősömnek átküldöm a cikket, akiktől ezeket hallottam 🙂
Eleinte én se tudtam mire számítsak a cikkben, mi lesz olyan rossz benne… aztán ahogy olvastam, egyszerűen teljesen magamra ismertem (a tipikus magyar hozzáállásban) és jókat mosolyogtam. Most más szemmel nézek a nyelvtanulásra és meghozta a kedvem hozzá 🙂
Érdekes cikk. Ezzel szembesül minden olyan magyar a körülöttük lévővel, aki Mária módjára tanul, és sajátítaná el a nyelvet.
Mindenféleképpen a hozzáállás, és a kitartás dönt el mindent. Egyedül megtanulni egy nyelvet nehéz, de hatalmas élmény, csupán meg kell találni azt a kreatív módszert, ami érdekessé teszi, és örömet okoz az embernek. A siker a fejben dől el 🙂
Valahogy az amerikai mentalitása és módszerei hasonlít arra, ahogy én is elkezdtem az első idegennyelvet 🙂
Hűha! Köszi ezt a cikket.
Először nem akartam elhinni, hogy valaki ilyen jól megtanulhat egy nyelvet 9-10 hét alatt. Aztán azt nem akartam elhinni, hogy mi magyarok (vagyis a többség, valljuk be) milyen bénák és ésszerűtlenek tudunk lenni 🙂
(Akinek nem inge, ne vegye magára)
Köszi, a hátsónbillentést 🙂 … Az volt az érzésem, hogy Te látsz engem 🙁 🙂
Dear Gabi,
Thank you: I’ve already spent over a year in English-speaking (mostly American) community, and studied at a university as post graduate student…
But anyhow, thanks a lot!
Regards,
E.D.
PS You arte never too old for learning something new…
Ez nagyon tuti!!!!!!! Azt vettem észre, hogy először a magyar beszámolót olvasom, aztán párhuzamosan az amerikait, aztán már inkább az amerikait olvastam először, és a magyart csak átfutottam. Ó, tényleg de gyötrelmesek tudunk lenni ezzel a hozzáállással, még olvasni is fáj :).
Nagyon jó és hasznos cikk, én jelenleg úgy tanulok (és tanítom a többieket) a nyelvtanulós csoportomban, hogy idegen nyelven (Angol, Német, Holland, Svéd és Eszperantó) leírok könyvből egy mondatot, majd magyarra, de csak amit tudok. Valamint megy a Duolingo (bár most félretettem, de viszem a Dánt és a Norvégot, meg a Magyart az angol miatt) és néha a memrise. Feliratkoztam egy rakás Youtube csatornára, hallgatok, olvasok, ismételek, tehát ezen a listen, rean & repeat-elven megy. Német és angol keresztrejtvényeket fejtek, nem annyira értek mindent, de már nagyon sok ‘elfelejtett’ német visszajöttt, aminek nagyon örülök. Amikor könyvből tanulok, legyen az bármelyik nyelv, akkor a szabályok helyett inkább a mondatokra koncentrálok és próbálom bememorizálni, valamint hanganyagokat hallgatok. Nálam így megy a tanulás.
Az összehasonlítás nem igazságos, mert azUSA-ban rengeteg spanyol anyanyevű él, azt nem mondhatjuk el Magyarországról, hogy ott rengeteg angol anyanyelvű élne. Sokkal érdekesebb és igazabb lenne, ha más nyelvet választottál volna, mondjuk, németet, franciát, de lehet lengyelt vagy románt is. Ha mondjuk úgy hasonlítottad volna össze, hogy hány amerikai beszél idegen nyelvet a spanyolok kívül, ami a délebbre részeken, San Diegóban, San Joseban, Los Angeles nagy részén, Texasban, sorolhatnám tovább, fontos a megélhetéshez akkor egészen más képet kaptál volna.
Szia Laci! Igazából a két ember teljesen elképzelt, és semmi köze nincs a valósághoz. Ez egy szöveges karikatúra. És bizony a karikatúrában mindig jobban látjuk a hibáinkat, mert felnagyítódnak. Az összehasonlítás sehogy sem fair, mert az ő oktatási rendszerük az élethez szükséges készségek felépítésére épül, és nem tények, információk átadására, mint a miénk.