Miért nincs még nyelvvizsgád, ha kell a diplomához?
tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
Ez egy nyílt levél.
Azokhoz szól, akik lekicsinylően nyilatkoznak a beragadt diplomásokról, akiknek nyelvvizsga hiányában évek óta nincs a kezében a diplomája.
És persze a beragadt diplomásoknak is! Szerintem olvasd végig, mert pár dolog, amit eddig is sejtettél, talán tudatosodik benned.
Disclaimer: ez nem a ma divatos „nem a te hibád” pszichológia, amit amúgy kifejezetten mérgezőnek és társadalomrombolónak tartok, a fogyasztói társadalom egy őrült tévútjának. De azért engedd meg, hogy rávilágítsak pár körülményre, amit általában csak oktatáspolitikai szakemberek ismernek.
„…le lehet ülni tanulni…”
Akárhányszor posztolom a Facebookon a Diplomamentő Program egy friss hírét, mindig jön valaki habzó szájjal, aki szerint minden beragadt diplomás simán csak buta vagy lusta. És aki elmondja, hogy mennyire nem tisztességes, hogy az adófizetők pénzéből „mentik meg” őket.
Mint Zsuzsa írta: „…le lehet ülni tanulni, mint sok tízezren tették saját zsebből, és nem mások költöttek rájuk 300 ezret.”
Hadd írjak erre egy univerzális választ 3 pontban, jó?
#1 Az ítélkezzen csak, akinek az életében soha nem volt olyan terület, ahol segítségre szorult. És az is csak máshol. Mert az én Facebook profilomról bizony kitiltás jár a nem konstruktív hangnemért.
#2 A nyelvtanulásnak nincsenek hagyományai a magyar felnőttek között. Az oroszt ímmel-ámmal tanultuk, visszabiflázásra, de nem használatra. Így fogalmunk sincs, hogyan kell nyelvet tanulni úgy, hogy azt a való életben bevethessük.
És aki tudja, az előtt is áll három gigantikus kulturális akadály:
(A) Az évek alatt keményen bebetonozott és rutinná vált, de helytelen nyelvtanulási szokásokon igen nehéz változtatni. Aki próbálta, tudja. Hiába tudjuk, hogy mi a jobb, hajlamosak vagyunk visszaesni a jó öreg, poroszos, nyelvtanozós, fordításos, magolós, görcsölős módszerekbe.
(B) Erős kulturális visszahúzó erő, hogy mi, magyarok 60 ország közül a második legkevésbé kockázatvállalók, és a második leginkább bizonytalanságkerülők vagyunk. Mindkettő hegynyi akadály a nyelvtanulásban, hiszen a nyelvhasználat erős kockázatvállalás és egy rakás bizonytalanság. (Na? Már érted, miért félsz a éles nyelvhasználattól?)
(C) A nyelvvizsgáink a hibák keresésére irányulnak: mutasd meg, mennyit hibázol, megmondom, milyen nyelvi szinten vagy. Kizárólag az ilyen típusú nyelvvizsgák akkreditáltak – mást nem ismerünk. (Pedig van. Máshol.) Ez szerinted mennyi önbizalmat ad egy nyelvtanulónak? Mert szerintem eleve elveszi tőle.
És itt még bele sem mentem a (hiányzó) 21. századi tanulási képességekbe, mint időmenedzsment, célkitűzések, saját magad motiválása – amelyek mind a kitartás zálogai. Sajnos ezt sem tanították meg az iskolában. Másoknak igen, nekünk nem.
És végül: talán az utolsó akadály a legnagyobb.
#3 A beragadt diplomások legnagyobb része egyszerűen nem motivált a nyelvtanulásra. Azért nincs meg még a nyelvvizsgája, mert nincs is igazán szüksége a nyelvtudásra. Vágyik rá, persze, de nincs, ami belülről motiválja rá. És a külső motiváció bizony nem elég egy ilyen hosszú távú projekthez. (Na, akkor megvan, hogy miért olyan sok az újrakezdő?)
Szóval, ha eddig azt gondoltad, hogy a nyelvvizsga probléma oka az emberi lustaság vagy butaság, szerintem ezt ne hangoztasd, mert csak magadat járatod le vele. Inkább segíts másokat abban, hogy felismerjék az igazi okokat, és meséld el neki, amit most olvastál!
És ha Te megugrottad mindezeket az akadályokat, légy büszke magadra, a családi hátteredre, a környezetedre, ahonnan megkaptad azokat az értékeket, amelyek a győztesek közé emeltek.
De legyen benned annyi érzelmi intelligencia, hogy képes legyél együttérzéssel és segítőkészséggel viszonyulni azokhoz, akik más helyzetben vannak.
A „segíts magadon, Isten is megsegít” elv alapján: segíts másokon, rajtad is segítenek majd. De azt kívánom, hogy soha ne legyen szükséged rá.
Hasznos volt? Tetszett? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!
Ha bátor vagy, próbáld ki!
Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
Kedves Gabi!
Többnyire egyetértek veled, most viszont nem tudok. Illetve nem teljesen. 47 éves vagyok, és angolt tanítok. 89-ben végeztem, biosz-tesi szakon. A főiskoláról kikerülve szükségét éreztem annak, hogy beszéljem az angolt, ezért kerestem egy jó csoportot és fél év alatt lenyelvvizsgáztam. Úgy, hogy előtte csak gimiben tanul(gat)tunk angolt, harmadiktól, heti két órában. Internet még nem volt, CD-k még nem léteztek, anyanyelvi beszélőket csak képen láttunk. A 4.900 ft-os kezdő tanári fizetésemből finanszíroztam a nyeltanulásomat, mert éreztem, hogy KELL. Nem kötelezett rá törvény, csak lépést akartam tartani a világgal. Nem volt szükségem az angolra, de már akkor éreztem, hogy kell ahhoz, hogy jobban otthon legyek a világban.
Manapság, mikor burokként vesz körül minket az internet, a jobbnál jobb nyelvkönyvek, nyelvoktató fórumok, magántanárok, úgy gondolom, sokkal inkább elhatározás kérdése a nyelvtanulás. És az sem lehet indok, hogy valaki nem használja a munkájához. Az angol mantapság már szerves része az életünknek, az általános műveltség része, hogy megértsük az angol nyelvű feliratokat vagy tudjunk kommunikálni nyaralás alatt ha külföldre utazunk. Tehát a motiváció megvan. A módszerek elsajátítására pedig ott van a te oldalad 🙂
Nem vitatom, hogy vannak élethelyzetek, amikor jól jöhet a segítség, de én sem érzem igazságosnak, hogy míg egyik fiatal és szülei fizetnek a nyelvtanulásért az egyetemi vagy főiskolai évek alatt és belefektetik az időt és az energiát is a nyelvtanulásba, a másik fiatal ugyanazt tálcán megkapja.
Tudom hogy nehéz, de szelektálni kellene.
Szerintem amit csináltál nagy dolog! És tudom, hogy általában elvárjuk mástól azt, amire mi képesek vagyunk, de tanárként biztosan tudod, hogy ez nem így működik.
Az én sztorim is hasonló a tiédhez, és az én családomban ráadásul én voltam az első, aki idegen nyelvet beszélt. De ehhez kellett az szerintem, hogy jöjjön a támogatás/megerősítés a szüleimtől. Anyu teljes egyhavi fizetésébe került az akkori négykötetes angol-magyar, magyar-angol szótár! A világ legszebb szülinapi ajándéka volt, amit valaha is kaptam – és a motivációm gyökere lett. Főleg, mert tudtam, mekkora áldozat. Szóval: én a szerencsések közé tartozom. De sokan nem ilyen környezetből jöttek.
Persze, megértem, hogy ez egy kényes téma. Főleg egy olyan országban, ahol máig azt gondoljuk, hogy a tanulás pénzkérdés, és a legfőbb akadály a pénz, pedig helyette komplex társadalmi problémák állnak a háttérben. Tehát, abszolút megértem, amit leírtál.
Szia Gabi!
Köszönöm, hogy leírtad a meglátosodat ezzel kapcsolatban.Én nekem sajnos bent ragadt a diplomám pedig kitűnő lett… szó szerint, mert minden részjegyem jeles lett. Az angolnak kétszer futottam neki, mind a kétszer elhasaltam 🙁 Legutóbb októberben fél pont kellett a szóbelihez. Gabi, azt szeretném kérdezni tőled, hogy a hallás utáni gyakorláshoz jó a középszintű és emelt szintű érettségi hallásutáni értése? Tudom, hogy nem nagy teljesítmény, de én valamelyik nap olyan boldog voltam, mert az emelt szintű hallás utánim 64 % lett:) Pedig nem is angolból érettségiztem, hanem németből. És ebben a feladatban olyan is volt, hogy arra kellett figyelnem, hogy mit NEM mond a beszélő. Most olyan problémám van, hogy Telc-szóbelire augusztusban megyek, és nagyon félek a hallásutáni feladattól. De igyekszem .
Egyébként nem ér ennyire bántani a beragadt diplomásokat, mert én attól hogy elhasaltam kétszer is, nem érzem magam butábbnak, meg egyáltalán , a gyermekkortörténetből angolról fordítok magyarra, amit a tanárom ellenőriz is. Szóval a nyelvvizsgára azért is hajtok, mert a későbbiekben szeretnék idegen nyelvű szakszöveget fordítani, mert ez nekem kikapcsolódás és a neveléstörténet a kutatási területem.
Persze küzködöm a szavakkal, mert érzem ha nem használom felejtek. DE magam írok szókártyákat is. A szóbelinél ott tartok, hogy a prezentációkat dolgozom ki, de ugyanakkor sokszor eltér a kidolgozottól, aminek azért örülök mert nem magolom, hanem van egy gondolatmenetem és amit akarok mondani mondom.
Viszont a szóbelinél a 2. típustól a cikktől nagyon félek. Ebben tudnál nekem tippet adni? Nagyon hálás lennék.
Végszóra is azt kell hogy mondjam, rengeteg fórumon bántják a beragadt diplomásokat meg minden. De én is megpróbálok sokmindent, gyakorlok, filmek ha tehetem angolul, dalszövegek angolul stb…
Hallás utáni értéshez javaslat: Nézz DVD-ket angolul angol felirattal, aztán nézd meg őket másodjára felirat nélkül.
Az emelt szintű érettségi hallásértése egyértelműen megfelel a közéfokú szintnek (sőt!). Úgyhogy nagyon is jó!
A szókártyák ugye csak egyszerűsítés? Ugye nem puszta szavak? Légyszi-légyszi, ezt olvasd el, ha azok:
http://angolnyelvtanitas.hu/angolnyelvtanitas-blog/a-rossz-a-kicsit-jobb-a-jo-es-legjobb-modszer-az-angol-szokincsed-fejlesztesere
A szóbeli 2. típusú cikke? Erről írnál valamit?
Nem csak szavak, hanem kifejezések. Még annyit szeretnék kérdezni, hogy a középszint is jó a hallásutáni gyakorláshoz? Mert azt tapasztaltam, hogy helyenként ott is voltak nehezebb feladatok.
A gyakorláshoz tökéletes! Az emelt szintre számíts viszont – így nem ér meglepetés.
A cikkről csak annyit írnék, hogy ugye bármilyen cikket betehetnek, és félek hogy leblokkolok. Ez a Telc 2. szóbeli feladata. A tanárom nem nagyon vezet rá úgy érzem … csak hoz egy cikket meg minden de azt akarja hogy csak én beszéljek, holott szerintem ez páros feladat lenne. Ebben nem látok tisztán igazából.. És eléggé félek tőle. Pedig, én is elemzek cikkeket, pl tudom hogy a Telc-en van 20 perc felkészülési idő, pontokat írok ki magamnak és magamtól megy a cikk 10-15 mondatban való összegzése. Jó a tanárom meg mindne, de ő nem enged az órán felkészülési időt nekem, így meg nem megy. A cikket ugyanis és a prezimet sosem olvasom ill. olvasnám fel, hanem csak belepillantanék..ez kicsit nyomja a lelkemet amikor a tanárom mondja hogy ő ettől fél.. akkor mit mondjak én? 🙁
Ez igazából az Instant Speak CD+Munkafüzet technikája:
http://shop.angolnyelvtanitas.hu/angol_hanganyagok/instant-speak-beszedfejleszto-munkafuzet
A feladat amúgy kifejezetten egyszerű, ha egyszer rájössz magára a technikára! Meg kell találni 4-45 kulcskifejezést a szövegben, ezeket kell egymás alá kiírni, és ezek segítségével utána már gond nélkül el tudod mondani a cikket. 🙂 Próbálgasd otthon úgy, hogy 4-5 perc felkészülési időt adsz csak magadnak! És egyszerű szövegekkel próbáld, pl. a http://newsinlevels.com oldalról! És ha megvan maga a technika, akkor egy klónozásról szóló cikk sem foghat majd ki rajtad! 😉
Rendben, köszönöm. Most nyitottam meg az oldalt, ami a pandamaciról szól. Megmondom az őszintét,hogy szerintem a többször nyelvvizsgának ugró diákok önbizalmát az olyan magánórák is elveszik, ahol kifejezetten csak a hibákról van szó, ha egy tanár nem akara észrevenni az igyekezetet. Én pl más téren jártam még így. A jogosítványt sokadjára tudtam csak letenni, mert állandóan csak a hibáim voltak kiemelve. És mégsem volt hála az égnek balesetem sem, és 200 km t oda vissza levezettem. Pedig állandóan csak azt hallottam, hogy ez nem jó ,az nem jó. És ha angolul próbálok kommunikálni akkor már a következő órán a hibáimmal kezdi. Természetesen meg kell mondani, hogy mit javítsunk ki, de nekem ettől nagyon rossz kedvem szokott lenni. Mert egy szorgalmas, lelkiismeretes tanuló, hallgató voltam az egyetemen is ahol nem volt rám panasz. És itt is igyekszem, a magam szegény ember vízzel főz módszerével.
Pl ezt az emelt szintes dolgot is mondtam a tanáromnak, nekem ez igenis nagy élmény, mert nem volt az érettségi tárgyam az angol.
Még egyszer köszönöm Gabi a cikket, az instant dolgot is meg fogom nézni. Ha sikerül a szóbelim, mindenképpen szeretnélek informálni, mert Te vagy az egyetlen olyan tanár ilyen fórumokon, aki lélekemelő dolgokkal próbál tanítani , hozzászólni dolgokhoz nem pedig a tipikus poroszos módszerrel, hogy ezt nem tudtad, de hülye vagy címen. Ha meglesz komplex középfokom, szeretnék még foglalkozni az angolla,mert ismerem magam, ha van már sikerélményem vmiben akkor nekem ez sok erőt tud adni.
Szerintem nem tálcán kapják, és szelektálás is van, hiszen nem vehet mindneki részt a programban, benne van a szabályzatban,hogy van egy szintfelmérő, és aki egy alp szintet elér az vehet részt, szóval, már valamit tett érte, és ahoyg kezdtem, nem tálcán kapják, attól, hogy bekerül a programba attól még tanulni kell! A másik, ahogy írva vagyon, olyan élethelyzetbe kerül, pl.: a sulit csak munka melelt tudja végezni, kemény fizikai munka 12 órán keresztül, de akkor is szeretné azt a diplomát megszerezni, és akárhányszor elkezdte tanulni, valami mindig közbejött, igen, mindenkinek arra van ideje amire időt szakít, de valahogy mégsem jött össze. És igaz az is,hogy sokan azt gondolják, hogy a tanulás pénzkérdés, az én példám igazolja,hogy nem, de ezt nem írom le egy kérdéssel zárom soraimat:"Mi kell a tutajozáshoz? = Akarat!" 🙂
Nagyon jó meglátás, hogy nem tálcán kapják! Egyetértek: a B1-es szintet is produkálni kell hozzá, és hát…tanulni. Köszi, Ákos!
Én ugyanúgy vagyok vele, mint Ági. Én 86-ban 14 évesen egy osztálytársnőmet kértem meg, hogy tanítson angolul, mert a suliban csak olaszt és oroszt tanultunk (utóbbit nem beszélem, mert nem voltam motivált, előbbiből viszont diplomám van). Az internetet még hírből sem ismertük, a TV-ben viszont 88-ban megjelent a Sky és a Super Channel, rengeteg angol nyelvű műsorral, a dizsiben is angol nyelvű számokra táncoltunk, a csapból is az angol folyt. Ha bementünk a városba, és szimpatikus külföldiekkel találkoztunk, amgolul tudtunk velük kommunikálni. Mikor 19 évesen beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, meglepetten tapasztaltam, hogy rajtam kívül mindenki pontosan tudja, mi az a present perfect, viszont egy hangfelvételről lejátszott szöveget egyedül én értettem meg az egész társaságból (én már elsőre, ők másodikra sem). Akkor jöttem rá, hogy máshogy tanultam a nyelvet, mint a legtöbb ember, máshogy, mint ahogy az olaszt tanultam, és ez nem baj. A nagy kudarc az orosz ugye, és a holland, ammibe a munkahelyemen kedvtelésként vágtam bele (40 évesen), és valahogy nem ment. Vagy a tanárral volt baj, vagy az énagyam nem fog már annyira, nem tudom.
Kedves Gabi!
Én azért tartom igazságtalannak, mert én is egyike vagyok azoknak akiknek a diploma megszerzése nyelvvizsga hiányában nem sikerült. De az iskolánál volt egy olyan lehetőség, hogy nyelvi záróvizsga ellenében (ha ez sikeres volt) kiadták a diplomát. Ez a nyelvi záróvizsga is csaknem 18000 forintomba került, a diplomámat ugyan megkaptam, de nyelvvizsgám továbbra sincs. Miután megkaptam így a diplomámat kitalálták ezt a nyelvtanfolyamot, amelyre én már nem mehetek, mivel megkaptam a diplomát, de hangsúlyozom továbbra sincs nyelvvizsgám. Igazságtalannak tartom ezt a helyzetet, mert én így már nem vehetek részt ezen az ingyenes nyelvtanfolyamon, pedig ha ezt anno tudtam volna, akkor nem teszek nyelvi záróvizsgát, hanem inkább az ingyenes nyelvtanfolyamot választom. A másik dolog, hogy bizonyos állásokat nem tölthetek be, mert középfokú végzettségűnek nem vesznek fel, mivel megvan a főiskolám, felsőfokú végzettségűnek pedig azért nem vesznek fel, mert már az álláshírdetésekbe (közalkalmazotti állásról beszélek) beleírják, hogy nem fogadják el felsőfokú végzettségűnek azokat a diplomákat melyek mint én is csak nyelvi záróvizsgával szerezték meg a diplomát és nincs nyelvvizsgájuk, hiába nem is kell használni a munkához a nyelvet. Tehát én most dupla hátránnyal küzdök. Ha ezt tudtam volna anno, akkor nem csináltam volna meg a nyelvi záróvizsgát.
Megértem, hogy igazságtalannak tartod emiatt, és szerintem nincs semmi baj azzal, ha így érzel!!!
De te sem hülyéznél le emiatt nyilvánosan olyanokat, akik részt vesznek, gondolom. Van egy határ, és sokan túllépik ezt. A cikknek csak ennyi volt az indíttatása.
Szerintem egyszerűen szét kellene választani a diplomát az idegen nyelvi elvároktól, hiszen, ha valaki a saját szakterületén jó, annak semmi köze egy idegen népcsoport nyelvéhet!
Mint ahogyan a nem túl régen végzett mérnökök, orvosok, jogászok stb. diplomája sem volt egy idegen nyelv ismeretéhez kötve. Lám mégis a most középkorú felsőbb végzettségűek is kitűnően ellátják a saját szakterületeiket anélkül, hogy egy plusz, szakirányukkal nem kapcsolatos újabb terhet kényszerítsenek rá.
Amíg a nyakunkon voltak az oroszok, addig is, aki akart, akinek kellett a munkájához, az megtanulta a nyelvet, vagy minden normális cégnél voltak tolmácsok.
Legyen feltétel a szakterület teljes ismerete, de ne feledjük magyarok vagyunk, saját hazánk határain belül, itt a magyar nyelv a hivatalos, azoknak is akik idetelepítik a cégjeiket.
Természetes, hogy aki külföldre megy tanulja meg a célország nyelvét, vagy, ha itthon olyan pozícióban van, hogy külföldi delegációval tárgyal.
De ez már mégis csak egy nonszensz, hogy a legtöbb területen ahol soha nem is használja a diplomás a nyelvet a munkájában, mégis kierőszakolnak egy nyelvvizsgát, ami ismétlem, nem köthető a szakmai tanulmányaival, mert pl. egy mérnök nem tolmács, és így tovább más területekre is igaz.
Persze szakterületeken belül is szükséges lehet a nyelv ismerete, egyes cégeknél.
Rendben, de ha én olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol saját hazámban az angolt, vagy a németet kell használnom, mert a befektető nem beszéli az állam nyelvét, akkor nyilván nekem a szakterületemen belül van lehetőségem a munkáért idegen nyelvet elsajátítatni, nem azért mert ezzel jobban fogom a szakmámat tudni, hanem mert akarom azt az állát amelynek plusz feltételei is vannak.
Most őszintén, ha egy Magyar cég külföldre helyezi egyes leányvállalatait, akkor ott kötelezik az alkalmazottakat, hogy beszélje a magyart???
Nem! Mért ne lehetnénk az unióban is ugyan olyan egyenlők, mint mások?
Egy szó mint száz, nem szabadna a diploma átvételét más idegen nyelvek elsajátításához kötni
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tanuljunk nyelveket, ha akarunk, vagy a munkánk egyes területei ezt kívánják, avagy, ha mi akarunk más országban munkát vállalni, mert ugye ebben az esetben elengedhetetlen a befogadó ország nyelvének az ismerete.
De ez itt a saját hazánkban, ne legyen már elvárás.
Ez az én véleményem.
Kedves Gabi,
köszönjük szépen! 😉
A "le lehet ülni tanulni" témakör képviselőjétől azért megkérdezném, hogy munka mellett végezte-e el az egyetemet/főskolát illetve, hogy valóban kellett-e fizetni nappali tagozaton a nyelvi képzésért? Mert való igaz, meglehet csinálni! Meglehetett egy diplomát is. (S vajon ezért neki kellett-e fizetni, mert nem minden ember szülei engedhették meg, hogy még 4 évig tanítassák a gyermeküket – nálunk egyedüli szülőként 3 másik mellett – )
Amúgy kíváncsi lennék, hogy a munkaerőpiacon ő vajon hogyan boldogul friss diplomával és nyelvvizsgával? Tud-e a szakmájában elhelyezkedni, s ha nem, akkor ott szüksége lesz-e a nyelvhasználatra? Mert ha nem használja ugyanaz történik vele, mint velünk. Lehet valakinek diplomája és nyelvvizsgája ha a nyelvre évekig nincs szüksége. Aztán hirtelen egy interjú közepén elhangzik a kérdés: How good is your English? Na ott ugrik a majom a vízbe! Tud-e majd passzív nyelvtudással megfelelően válaszolni, úgy ahogy azt ott elvárják? (mert aktívval sem mindig szoktak…) EZ az ami számít!
Végezetül pedig: a diplomamentésről a programot nem mi kértük, nem mi szavaztunk róla és fogadtuk el, hanem a kormány. Így mindazoknak akiknek ezzel problémája van, javaslom induljanak el a Parlament felé. 😉
Kedves Gabi!
Nekem két év minuszt jelentatt az alapképzés és a mesterképzés között, hogy nem volt meg a nyelvvizsgám. Az általánosítás, hogy butább lennék, mint a többiek, nem állta meg a helyét, mindenki szörnyülködött, hogy hogy lehet, hogy 4,3 fölötti átlaggal csináltam végig a képzést, OTDK-ra jutottam ki, egy csomó plusz munkát végeztem, és a nyelvvizsga nem sikerül… Elmentem egy teljesen átlagos, elég jól ismert nyelvvizsgahelyre németből (mondván, hogy 13 évig tanultam németül, biztos jobban megy majd, mint az angol), de az írásbeli után elmenekültem, a szóbeli seélytelen volt. Pont ahogy írtad, senkit nem érdekelt, hogy mit tudok, csak az, hogy mit nem. Aztán rászántam egy nyarat, hogy átgondoljam, hogyan tovább, nem akartam feladni, nehogy ezen múljon az a továbbtanulás! Átálltam az angolra, és a Károli Gáspár Református Egyetemnek van egy saját nyelvvizsgaközpontja, Theolingua névre hallgat. Ez ugyan egy egyházi szaknyelvi vizsga, viszont államilag elismert, és tényleg úgy éreztem, mintha egy fordított világba kerültem volna: azt akarták, hogy meglegyen a nyelvvizsgám! Az írásbelim elsőre sikerült (nem volt nyelvtan, egy szövegértés volt, angolról magyarra fordítás, magyarról angolra összefoglalás és egy levél). A szóbeli harmadszori nekifutásra lett meg, de így jár az, aki nem mer megszólalni, csak meikor már nagyon muszáj 🙂 Ez a nyelvvizsga nekem visszahozta az önbizalmamat, azt éreztem, hogy csak rajtam múlik, hogy sikerül-e, nem állítanak elém megmászhatatlan akadályokat. A beszéddel még mindig küzdök, de legalább már tudom, hogy érdemes 🙂 (És szeptembertől folytatom mesterképzésen!)
Köszi, hogy ezt leírtad! 🙂 Nem ismertem ezt a nyelvvizsgaközpontot, utánanézek!
Kedves Gabi!
Én is remélem, hogy bejutok a programba.
Az alábbi történet nem panaszkodás, csak egy megtörtént eset.
Pár évvel ezelőtt kitaláltam, hogy végre mit szeretnék csinálni az életben. Elmentem egy főiskolára 3 műszakos munkarend mellett, és sikeresen elvégeztem. A diplomához persze kellett a nyelvvizsga, a szóbeli másodszorra sikerült,az írásbeli csak negyedszerre. Előtte egy tanfolyamon vettem részt 0 (nulla) angol előképzettséggel (még én is oroszt tanultam). Azóta is a szakmában dolgozok. Aztán adódott egy lehetőség, hogy mesterképzésre lehet jelentkezni, elvégeztem. Ehhez a diplomához már egy középfokú nyelvtudás szükséges. Beiratkoztam egy fizetős tanfolyamra, ahol 200 ezer Ft-ot buktam el, mert alacsonyabb tudással hagytam ott a képzést, mint előtte… Így nem is próbálkoztam a kozépfokú nyelvvizsgával. Már több, mint egy fél éve autodidakta módon tanulom az angolt, és reménykedek, hogy bejutok én is a programba.
Üdvözlettel: Zoltán
Kedves Gabi!
Alapjában véve én nem vagyok lázadó típusú ember, és az embertársaimhoz is jó szívvel, segítő kézséggel viszonyulok, de többek között ez a diploma mentő csomag is felháborít, én 37 évesen kezdtem el a Főiskolát, ebből adódóan nyelv vizsgára voltam kötelezve, ha a diplomámhoz akartam jutni, mivel nekem a munkahelyi előre sorolásomhoz erre szükségem volt bele is vágtam "vén fejjel". Igazságtalannak tartottam akkor is és most is, hogy ilyen korú emberektől nyelv vizsgát kérnek, talán egy korhatárt kellett volna húzni korábban is, de nem a 40 évet. Anno mi nem tehettünk róla, hogy csak az orosz nyelvet tanították azt is úgy ahogy! Véleményem szerint a nagy átalakuláskor a rendszerváltás után azokat az embereket akiknek nem volt módjuk például angolt, vagy németet tanulni kárpótolniuk kellett ingyenes tanfolyamokkal nem pedig több százezres nyelvtanfolyamokat indítani nekik, mert ezt nem mindenki tudta, tudja megfizetni! Az az ember aki pedig önerőből rengeteg mindent feladva, tanfolyamokra, tanulásra költötte a pénzét, hogy meg legyen a nyelv vizsgája véleményem szerint joggal van felháborodva, nem jó ez, hogy nem egyenlő mércével vannak mérve a dolgok, nem akarok mélyebben belemenni a témába, de nekem speciál ez a véleményem erről az egészről!
Erre azt tudom mondani, hogy a világ igazságtalan, de hosszú távon mégis igazságos. Ha jó szívvel viszonyulsz az embertársaidhoz, akkor jó szívvel és gondolkodás nélkül kívánod nekik a legjobbakat. Szükségük lesz rá! Nehéz dolguk van, mert az emberi természet olyan, hogy egyszerűen képtelen megbecsülni azt, amit ingyen kap. Fel kell kötni az összes gatyájukat ezért. Én semmiképpen sem lennék a helyükben. Mindenesetre ez egy elsőrangú teszt: meg tudsz békélni azzal, hogy Te nem kaptál, mások meg kapnak? Ha igen, akkor valóban elmondhatod magadról, hogy jó ember vagy. 🙂
Kedves Gabi!
Valóban nagyon nehéz állást foglalkozni ebben a témában, mert a maga módján, de mindenkinek igaza van. Olvasgattam a hozzászólásokat és azt vettem észre, hogy mindenkivel egyet tudok érteni. Ami biztos, hogy ez egy nagyon-nagyon komplex probléma. Természetesen nem lehet jó szívvel azt mondani, hogy mindenki tanuljon úgy, ahogy tud és oldja meg, de az sem elfogadható, hogy tessék itt a sült galamb csak annyit kell tenni, hogy felemeljük a hátsónkat (ami tévedés, hogy elég lesz).
Mivel láttam, hogy vannak itt olyanok, akik belevágnak ebbe a programba, remélem nem veszitek zokon, ha leírom a véleményemet róla, talán lehet, hogy hasznos. A diplomentő program célja nagyszerű, de teljességgel kivitelezhetetlen és sajnos nagy a kockázata. Semmi esély sincs rá, hogy ha eddig nem sikerült, akkor most fog. Sőt! A nyomás, hogy anyagilag is fenyegetve vannak, kizárt, hogy jót hozzanak ki a résztvevőkből. Ja, hogy van olyan akire ez jótékonyan hat? Akkor már rég lenne nyelvvizsgája. Feltételezem, hogy ezeken a tanfolyamokon nem fognak titeket megtanítani megtanulni a nyelvet. Sok-sok információ az lesz és természetesen ők megtettek mindent, te meg vagy feldolgozod, vagy megint nem sikerül. És félve attól, hogy visszafizettetik a pénzt, elmész még külön tanárhoz is dupla pénzért.
Egy fél évvel ezelőtt részt vettem egy támop-os angol tanfolyamon. Azt gondoltam, hogy na most felnőtt fejjel (ami mindenkire elvileg igaz volt) komolyan tanulunk, komolyan vesszük, hogy nyelvvizsga kell. Jelzem, hogy nekem más nyelvből van vizsgám, így én valóban tanulni akartam belső indíttatásból, ezért jelentkeztem. A 15 ember között volt mindenféle. Gyerekes anyuka, apuka, frissen érettségizett, egy házaspár, anya-lánya, melós stb. Hogy rövidre fogjam, nemhogy tanultunk volna, hanem néhány óra után azért ment a könyörgés, hogy ó maradjon el az utolsó óra meg hasonlók. Persze órákon is a röhögés ment, amiben a tanár is partner volt. Na ennyit arról, hogy megy a sírás, hogy nyelvvizsga kell. Ezért mondják, hogy aki akar az meg tudja tanulni, aki meg nem akarja igazán, az nem fogja se így, se úgy. Döbbenet a magyar hozzáállás, sehol a világban nincs így. Na de a lényeg, hogy kedves komolyan tanulni akarók, vegyétek számításba, hogy csoportban csak nagyon-nagyon jó tanárral lehetne haladni az meg tuti, hogy ők nem ebben a programban vannak benne. Gondoljátok át, hogy megéri-e egy ilyen cirkusz, vagy leültök inkább otthon komolyan tanulni és kerestek interneten hasonló cipőben járókat, akikkel együtt tanulhattok. Ahhoz, hogy elsajátítsátok a nyelv szabályait csak szorgalom kell, nem tanár. És kérdezni még akkor is lehet, bárki segít akár itt is, gondolom. Gyakorolni pedig Skype-on is lehet ingyen, másokkal, akik szintén nyelvvizsgára készülnek. Azért, hogy a tanár felolvassa nekem a tankönyvet, biztos hogy én nem mennék még egy ilyen 'tanfolyamra'.
És a legfontosabb: Dönts! Meg akarsz tanulni vagy nem? Akkor tegyél meg mindent. A tudás nem magától fog jönni.
S bár én is tanulófázisban vagyok, szívesen gyakorolnék Skype-on olyanokkal,akik komolyan gondolják a nyelvtanulást, mert az alapfokú angolom után most a középfok a cél. Nem tudom elérhetőséget hogy szabad itt megadni, de gondolom Gabi ki tudja adni az e-mail címemet, aki kéri. Gabi, ha gondot okoznék az utolsó pár sorommal mert nem idevaló, nyugodtan töröld a bejegyzésemet. 🙂
Sok sikert mindenkinek és tartsatok ki! Nem lehetetlen a nyelvtanulás! 🙂
Kedves Benja!
Nagyon szeretnék Skype-on gyakorolni veled. Nincs még középfokú nyelvvizsgám, még nincs konkrét időpont, hogy mikor szeretném letenni, de ettől függetlenül nagyon szeretnék valakivel szóban gyakorolni. Amennyiben megfelelek neked, keress meg a b.moni1990@gmail.com email címen. 🙂
Nagyon szépen összefoglaltad a saját félelmeimet a programmal kapcsolatban! Két rendezvényen találkoztam a Diplomamentő Programba bekerülni vágyókkal (kb 300 emberrel), és ami rögtön lejött: motivációban sehol sincsenek az SOS Angol Gyorssegélyre jelentkezőkhöz képest. Féltem őket. A rendezvényen pont ezért el is mondtam nekik nyíltan a kockázatait. Fontos, hogy lássák ezeket a dolgokat.
Nagyon összetett kérdés, hogy kinek miért nincs meg a nyelvvizsgája a diplomához, és mindenkit egy kalap alá véve szidni a "beragadtakat" nem túl korrekt. Ahány diák, annyi történet. Sajnos én csak idén, 35 éves fejjel diplomáztam le, és még hiányzik a nyelvvizsgám. Pont abba a korosztályba tartozom, amelynek az általánosban még végig oroszt kellett tanulnia, a középiskolában jött a váltás, de évenként új nyelvtanárokkal, a 90-es években nem volt elég jó nem orosz tanár sem, némelyik rátermett volt, némelyik nem, szóval nem volt egyszerű az érettségiig sem eljutni. Mire pedig komolyabb belső (kicsit külső is) motivációm lett a tanulásra (jó hosszú idő volt, de nyelvet tanulni sosem késő), addigra belevágtam a főiskolába, és munka mellett inkább azzal foglalkoztam többet, nem az angollal. Szóval volt egy sorrend, amit muszáj volt felállítani, egyik jött a másik után, mert nem csak a munkából és tanulásból áll az élet 🙂 Megvan a diploma remek eredménnyel, most jöhet a nyelv. És mivel nem csak pénz kérdése, itthon tanulok magam, mert sok mindenhez nem kell tanár vagy tanfolyam. De van, amihez nem árt 🙂 Mindenkinek sok sikert a programhoz!
Brigi! A hallás utáni gyakorlásásához ajánlom a BME Nyelvvizsgakönyvét. 30 hamganyag, tesztekkel, változatos témákban.
Köszönöm szépen! 🙂 Megpróbálom beszerezni minél hamarabb 🙂
Kedves Gabi! Puszta kivancsisagbol, melyik nyelvvizsgara gondoltal, amikor azt irtad, hogy van olyan mashol, ami nem a hibakat nezi, de Magyarorszagon nem elfogadott? Koszi, Ivett
TOEFL vagy TOEIC – pl. 🙂 Sokkal motiválóbb, amikor egy fix skálán kapsz egy pontszámot, majd elmész még egyszer, fél év múlva, és kapsz egy magasabb pontszámot, mint az itthoni hibapontok és a készségenkénti százalékok. Nikolov Marianne egy kutatásában is olvastam ezt az Új Pedagógiai Szemlében: sajnos, ez is egy a magyar nyelvoktatás eredményességét predesztináló faktor. (Ennek kifejtése már nem fért bele a cikkbe.) Bár a Facebook profilon ezzel többen vitáztak, de egyikük sem oktatáspolitikai szakember. 🙂
Kedves Gabi!
Az én hozzászólásomat nem fogod konstruktívnak venni….Sajnos nem egy korombéli anyukával ( ismerős, volt barátnő) vitába keveredtem, mert kvázi szidták azt az elvárást, hogy nyelvvizsga kell a diplomához, mondván, a ,,szegény gyerekük" úgy is agyon volt terhelve, stb. Én erre csak egy kérdéssel válaszoltam: tudta, ugy-e a szegény gyermek, amikor ilyen-olyan egyetemre jelentkezett, hogy kell a nyelvvizsga a diplomához?! Akkor most miért a felháborodás?! Tapasztalatom szerint ( ami remélem nem általános) adott esetben a szülők (is) hibásak abban, hogy a fiatal felnőtt plusz és ,,gonosz" tehernek érzi a nyelvvizsgakötelezettséget. Remélem, hogy a fiatalokban van annyi józanság, hogy tudomásul veszik: teljesíteni kell egy olyan feladatot, amit tudatosan vállaltak, amikor elkezdték az egyetemi tanulmányaikat. Sok-sok sikert kívánok ehhez mindenkinek.
Mária
Nincs semmi baj a hozzászólásoddal. 🙂 Amúgy én kifejezetten hasznosnak találom azt, hogy nyelvvizsga kell a diplomához – sőt, igazából Medgyes Péter után szabadon: több felsőoktatási képzésnél kellene bemeneti feltételnek is lennie. De emellett áttörésre lenne szükség a nyelvtanulási kultúrában is. És ahogy írod: főleg szülői példamutatásra. Mert ha az nincs, akkor probléma még egy generációra bebetonozódik…
Sziasztok!
Szalai Gabriellának már többször küldtem e-mailt, azonban eddig nem válaszolt. Most a fórumon szólok, remélem tudtok nekem ajánlani hatékony tanulási módszereket.
Az egyetemi (MA) diplomámhoz kell az angol felsőfokú nyelvvizsga. Még a kétezres évek közepén leraktam az Origo angol középfokú nyelvvizsgát, több mint 80 százalékkal. Akkor még úgy éreztem, hogy meg tudok tanulni normálisan angolul. A középfokú nagyon kellet, mert nehezen lehetett bekerülni az egyetemre, ha nem lett volna meg a középfokúm, fel sem vettek volna állami támogatásra, mert nem lett volna elég pontom, pedig az emelt szintű érettségim is több mint 90 százalékos lett! Már a BA alatt elkezdtem a felkészülést a felsőfokra, mert tudtam, hogy az MA-t csak akkor kapom meg, ha megszerzem angolból a felsőfokú nyelvvizsgát. Tehát időben elkezdtem a felkészülést!
Már hétszer voltam felsőfokon, de mindig megbukok! Először ECL-en voltam, azon 1 pont híján majdnem átmentem, a levélírásomra majdnem maximum pontot kaptam! Utána még kétszer elmentem az ECL-re — megbuktam. TELC-en és EURO-n egyből megbuktam! Közben államvizsgáztam, de munkanélküli lettem, többek között azért mert nem megfelelő a nyelvtudásom. Utolsó tartalékaimat felélve természetesen folytattam a nyelvtanulást. 2012-ben én is úgy döntöttem, hogy Angliában próbálok szerencsét (nem láttam jövőt a szülőföldemen sem politikai, sem gazdasági értelemben). Természetesen a nyelvtudás fejlesztése is fontos ok volt, hogy elhagyjam Magyarországot. Egy magyar-szlovák munkaközvetítőn keresztül mentem ki, ami nagy hiba volt! Átvertek, mert lényegében munkát nem adtak ráadásul a magyar munkaközvetítő egy manchesteri angol-szlovák lakásmaffiával állt kapcsolatban. Még az Index is írt róla. Olyan állapotban volt a ház (amiben laktunk) hogy a csapból sem lehetett inni, mert fertőzött volt a víz! Hetekig tengődtem Angliában, de képtelen voltam olyan munkát találni, amiből el tudtam volna tartani magamat. Még éppen annyi pénzem volt, hogy hazajöjjek. Természetesen mindenki egymásra mutogatott, nekem meg nem volt idegrendszerem pereskedni. Úgy tudom, hogy a debreceniek beperelték a munkaerő közvetítőt, és a szlovákiai származású angol maffiózót lekapcsolták Manchasterben, az Incity-t pedig felszámolták.
Itthon ezután nagy nehezen el tudtam helyezkedni 8 osztályos minimálbéres munkára. Annyit épp megkeresek, hogy a magántanárt tudjam fizetni, tehát újra kezdtem az angol tanulást. Azóta négyszer voltam a City and Guilds-en. Az elsőn épp 1 ponttal buktam meg (a hallás utáni szövegértésen hasaltam el), az olvasott szövet értése First Pass Class lett. Sajnos a többi három vizsga egyre rosszabbul sikerült! Hülyülök, vagy egyre keményebb lett az utóbbi években a City and Guilds?!?! A legutóbbin már az összes feladatrészben megbuktam — nem kicsit, nagyon! Tetű lassú vagyok az olvasásban, ezért a szövegértéseken sorra megbukok. A hallott szöveg értése katasztrofális, nem tudok koncentrálni egyszerre az írott kérdésekre és a hallott szövegre. Az egyik vizsgán már az elején elvesztettem a fonalat és azt sem tudtam egyáltalán, hogy a kérdések melyik szövegrészre vonatkoznak, ültem kukán és az összes kérdésnél csak tippeltem! A levélírás borzalom, semmi értelmes dolog nem jut eszembe angolul. Csak néhány mondatot tudok leírni, de az is tele van helyesírási hibákkal!
Nagyon el vagyok keseredve. Sajnos a testi-lelki egészségem is leromlott, részben a stresszes rengeteg munka miatt, részben a sorozatos kudarcoktól és attól, hogy valamikor 1 pontnyira voltam az egyetemi diplomától, mára pedig nem is látom esélyét annak, hogy valaha lerakom a felsőfokú nyelvvizsgát.
Mivel a TB-s egészségügy nem arra való, hogy meggyógyítson, ezért jelenleg rengeteg pénzt költök magánorvosokra is, magántanárhoz nem is járok már, mert nincs rá pénzem. Urológiai, emésztési és idegi problémák is előjöttek. Rendszeresen magánpszichológushoz járok, lehet hogy gyógyszert is kell szednem. De ez már az én bajom, csak magamra vethetek, mert tehetségtelen vagyok a nyelvtanulásban.
Többször a fejemhez vágták már, hogy több diplomával hogy-hogy nem tudok lerakni angolból „a legkönnyebb nyelvből” egy felsőfokú nyelvvizsgát. Az egyetemen egyszer sem buktam meg (keményen tanultam, nem ábrándoztam a romkocsmákban), magyarul gyors és átlag feletti az olvasási sebességem. Úgy gondolom, hogy a magyar szövegértésem is jó, órák alatt több száz oldalnyi magyar, de nehezen érthető bonyolult szövegből, képes vagyok kihámozni a lényeget. Soha nem bifláztam, mindig mindent értelmezek! Az egyetemen is sokat segítettem a többieknek a vizsgákra való felkészülésben, mert mindig lényeglátó voltam. Most meg, akik a vizsgákon bukdácsoltak és sokat segítettem nekik — mert nehezen értelmezték a tananyagot — kiváló nyelvtudással fent Pesten dolgoznak jól fizető állásokban én meg hátrafele haladok!
Kiolvastam angolul a Gyűrűk urát és egy csomó regényt angolul, több száz filmet néztem meg angol szinkronnal, angol felirattal és több tucatnyit angolul és mindenféle felirat nélkül. Semmit sem ért! Már a hetedik saját készítésű szótárfüzetemnél tartok. Mondanom sem kell, hogy szókapcsolatokat és mondatokat tanulok, nem szavakat, de ez is semmit sem ér!
Sajnos már a harmincas éveim elején járok, többen mondták már, hogy az agy már kezd visszafejlődni és már nem tudom felvenni a versenyt a huszonévesekkel és a sok stressz is szerintem elég sok kárt okozott.
A diplomamentő programot nem ítélem el. Ebben az országban százmilliárdokat pocsékolnak el mindenféle hülyeségre, miközben iszonyatos a nyomor vidéken, nem hiszem, hogy a diplomamentő program itt a legnagyobb erkölcsi probléma. Arról nem is beszélve, hogy mennyi politikusgyerek és politikus kilóra vette meg a felsőfokú nyelvvizsgáját! Ez egy képmutató ország! Én nem tudom igénybe venni a diplomamentő programot, mert ott kellene hagyni a munkámat. Olyan a munkabeosztásom, hogy olykor este 7-ig is dolgoznom kell, és akkor még nem is beszéltem a túlórákról. Másrészt nem szívesen vennék igénybe állami segítséget. A TB-s orvosokban sem bízom. Inkább sajá kútfőből boldogulnék. Ha nem sikerül, akkor végleg elbukok! Jelenleg nálam csak a magántanár a megoldás.
Biztos, hogy a tanulási technikáim is rosszak. A legfőbb problémáim a tudás aktivizálása és az hogy gyorsan fejeltek. Angolul csak a magántanárommal tudok beszélni és a vizsgafeladatok megoldása nem elég. A magyar vonatkozású dolgokban általában jó a hosszú távú memóriám, de ha angolról van szó, akkor egy nulla az agyam. Mindig elölről kell kezdenem az egészet és sehová sem haladok. Az a baj, hogy most már nincs türelem a tanulásra és állandóan dühít a tudat, hogy nem ér semmit sem a rengeteg pénz és energia.
Kérlek, segítsetek!
Szia Ansible!
hátra még olvasod…
nem tudom, segítek-e neked a válasszal, amit hasznosnak találsz, annak, amit nem, felejtsd el
itt ez a kis írás:
http://www.dover.hu/info-a_nyelvtanulasrol_egyszeruen@1
rövid, de rögtön két fontos rész is van benne, az első a szemléletváltás
amikor valami nagyon nem megy, újra meg újra nem megy, lehet, hogy azt kell mondani, ok, stop, és más oldaláról kell nézni az egészet. Szerintem lehet, félre kellene tenni, hogy neked nagyon kell az a vizsga. Sorra kéne venni az eredményeidet, amit tudsz, amit sikernek tudsz felfogni.
Sikertelen vizsgák, meg hogy végleg elbuksz..mi az, hogy végleges elbukás? nemrég olvastam egy jót, hogy mi magyarok mennyire félünk a kudarcoktól, pedig olyan nincs. Az, hogy mi a kudarc, azt TE döntöd el. Nem sikerült a vizsgád? ok, ez akkor kudarc, ha te úgy gondolsz rá, és folyton még azzal is cseszteted, bántod magad, hogy mekkora béna vagy, mert nem sikerült
elég rosszindulatú ember van, aki arra megy, hogy kinek mi nem jön össze, nem kéne még magadnak is a magad ellenségének lenned, és bántani magad
inkább át kéne gondolnod, magyarul, hogy miért nem sikerült? konkrétan hol ment el a dolog? miben kéne javítani és azért mit fogsz tenni? konkrét lépésben, nem általánosságban
pl. van különbésg a között, hogy meghallgatok egy nap hat óra angol szöveget, ok, nagyjából értem is
meg aközött, hogy csak fél órám van rá, meghallgatom mondatonként, elismétlem, átgondolom, miért van úgy összerakva, aztán magamtól más szavakkal összrakok egy hasonlót
a kudarc akkor az, ha lezárod, de ha leülsz fölé és tanulsz belőle, akkor az nem kudarc, hanem tanulópénz. Ha tanulsz belőle valamit, amit fel is használsz, amit aztán a továbbiakban be is építesz, akkor az előrelépés
ahogy ez a kis írásban is van, nyitott agyi és lelki állapot – a sikertelen vizsga miatt való szomorkodás egy zárt állapot, de amikor elemzed, tanulni akarsz belőle, fel akarod használni, akkor az kinyit
a kettő nyilván nem megy rögtön egymás után, és persze, sok-sok mindenben igazad van, nagyon is!!
ismerősömnek van egy (nagyon okos, ügyes!) lánya, de már annyiszor nem sikerült a nyelvvizsgája, hogy teljesen padlóra küldték, most egy időre félreteszi, mondjuk, az anyja mondja neki rendesen, hogy okos, hogy ne törődjön azzal, hogy nem jött össze – volt ott minden, bunkó vizsgáztatól kezdve – összejöhetnek a dolgok
vannak olyan ismerőseim, akiknek van vizsgájuk, de csak kifogtak egy jó napot, magoltak, effélék, ez nem jelenti, hogy maguktól meg tudnának szólalni, ha kéne
szerencse is kellhet, és a nyelvvizsgáztatásban is vannak gondok, meg máshol is nálunk a tanításban, jóféle pl. mikor úgy osztályoznak, hogy egy jó válasz egy pont, egy rossz válasz kettő mínusz – nem egy ilyen tanárom volt, a végén már azt se mertem bejelölni, amit elvileg tudtam, szóval van egy csomó minden, amin nem lehet változtatni, jó lenne, de hát…
szerintem hasznos lehet nem ragaszkodni valamihez, ami nem vált be, keresni valami más módszert, pl. kereshetnél neten olyanokat, akiknek van felsőfokújuk – vannak ilyen oldalak, szívességnet pl., írj ki kérést, keress olyat aki elmondja, neki hogy sikerült, de bármi jó, ami szerinted újszerű és eddig nem próbáltad
gyakorold a konkrét vizsgafeladatokat, amik a vizsgán is vannak, biztos vannak ilyen konkrét könyvek, ha nincs rá keret, keress könyvtárakban, neten, nyomtass
ez az oldal is tele van nagyon motiváló dolgokkal
elgondolkodtató, ha nem válik be a szótárfüzet minek van már belőle 7 ? ha még 10, 100 lesz belőle, akkor se fog beválni
ki mondja, hogy az agy visszafejlődik 30 után, te jó ég! 🙂 nehogy elhidd már!
az is lehet, valaki egyszer azt mondta, nem tanulsz meg a büdös életben sem angolul, és te elhitted, aztán most annak akarsz – nem tudatosan – megfelelni
szerintem törekedj arra, hogy újra élvezd a dolgot, magát a tanulás, fejlődés folyamatát
a tanulókártyák nagyon jók!! azokat próbáltad? nem is annyira drágák, viheted magaddal, és össze is tudod keverni, a szótárfüzeteknél nekem úgy volt mindig, kb. csak abban a sorrendben maradtak meg, ahogy bevágtam – a kártyákat lehet keverni, és a mellé lévő füzetek pedig arra vesznek rá, hogy amit megtanultál használd is, magadtól alkoss velük mondatokat, gyakorold
biztos, hogy nem veszett ügy, hogy sikerüljön a vizsgád, és egyáltalán mennyi munkád van benne, mennyit dolgoztál már azokért a dolgokért, amiket eddig elértél, miért ne tudnád akkor megcsinálni?
ezek csak szerintem vannak így, ha bármi segít neked, akkor annak örülök, hiszen azért írtam, hogy segítsek, ha nem találtál hasznosat, akkor pedig olvasd sokat ezt oldalt, mert annyi jó cikk van, tényleg! kedvencem a magyar meg a külföldi nyelvtanuló naplója 🙂