“A nyelvtanulás nem is olyan nagy ördöngösség”

 

 

Kőrösi Bálint Öt év öt nyelvKőrösi Bálinttal, az Öt év – öt nyelv blog alapítójával és írójával beszélgetek.

Bálintról azt kell tudnod, hogy tanulás- és nyelv-megszállott.

Azon igyekszik, hogy a saját példáján és a blogján keresztül megmutassa másoknak is, hogy "a nyelvtanulás nem is olyan nagy ördöngösség".

Szerinte a megfelelő hozzáállással és a megfelelő technikák ismeretével gyorsan meg lehet tanulni beszélni egy új nyelvet – elfogadható szinten.

 

Bálint, miért a nyelvtanulás a hobbid? Mi a jó benne számodra? 

 

Az, hogy sosem lehet a végére érni, így sosem unom meg. Sosem győzhetek, sosem tudhatok minden nyelvet egyszerre, de a próbálkozás örömmel tölt el. :)

Ezenkívül rendszert visz az életembe és minden egyes új megtanult szóval egy kis győzelmet könyvelhetek el magamnak. A tanulás és felfedezés örömén kívül persze a rengeteg új élmény, ember, ország megismerése is jó érzés. :)

 

És hogy indult az Öt év öt nyelv blog? Hogyan határoztad el, hogy te most öt nyelvet megtanulsz öt év alatt?

 

Lomb Kató Bábeli harmónia c. könyve teljesen véletlenül akadt a kezembe, elolvastam és utána rögtön tudtam, hogy megtaláltam a hobbimat.

Angolul már akkor egészen jól beszéltem és szerettem is tanulni, de igazán a könyv elolvasása után határoztam el magam a tanulás mellett. Hogy miért öt év – öt nyelv?

Teljesen abszurd módon pusztán azért, mert szerintem tök jól hangzik. :) Ennyit tudtam akkor. Hogy hogyan fogom megcsinálni, arról semmit. De hát akkor hol maradna az izgalom?

 

Elkezdted, és ez eddig rendben is van. De hogyan tudsz kitartani? Mi a titkod?

 

Egyrészt a blogom és a csodálatos olvasóim támogatása és lelkesítő szavai segítenek, másrészt pedig hogy napról-napra látom, hogy fejlődök. És ez a pozitív visszacsatolás még több tanulásra sarkall. Meg persze az sem elhanyagolható, hogy rengeteg csodálatos embert ismertem meg az új nyelvek miatt és azokon keresztül.

Meg hiába is titkolnám, azért ebben van egy jó adag egó is. :)

 

 

Sokan panaszkodnak, hogy nem értik az idegen nyelvű szövegeket hallás után. Neked is szokott lenni ilyen problémád? Hogy oldod meg?

 

Elég furcsa lenne, ha nem lenne. :) Olyan szempontból szerencsém van, hogy a hallásom a legérzékenyebb érzékszervem, ez adottság, aminek örülök. De ettől az ember még nem ért meg mindent.

Ami a hallás utáni értést illeti, szerintem a legfontosabb, hogy az ember egyet lépjen hátra, és megpróbálja a nagy képet nézni. Nem szabad minden egyes elhangzott szóra rágörcsölni. Jobb elkapkodni a kulcsszavakat, és azokból megpróbálni KITALÁLNI, hogy mit jelenthHET a dolog.

És igazából szerintem ennyi a túlmisztifikált "nyelvérzék": hogy ki mennyire használja jól a kontextust és mennyire tud jól találgatni. Azt pedig a saját példámból tudom, hogy egy fejleszthető képesség.

Ha pedig tök kezdő vagyok egy új nyelven, és nem értek valamit, akkor legyintek és megyek tovább. Miért ostoroznám magam? Ha valami egyszerűen totál sötét, akkor fejen is állhatok, akkor sem fogom MOST tudni.

Majd holnap. Vagy azután. Nem kell mindent ma megtanulni.

 

És mi van az idegen nyelven való megszólalással? Te ezt hogyan győzted le?

 

Ez a kedvenc témám. :) Elmesélem az angolon keresztül: már egészen jól tudtam angolul, sőt, fordítóként dolgoztam.

Az akkori élettársam egy ausztrál-magyar lány volt, akivel magyarul beszéltünk, mert "hülyén éreztem volna" magam, ha angolul kellett előtte megszólalnom. Mikor Ausztráliába költöztünk, piszkosul szenvedtem és korholtam magam, hogy ennyi év angoltanulás után rohadtul nem merek megmukkanni, ha nem vagyok 100%-ig biztos abban, amit mondok, és akkor is általában elrontom, hülyeséget mondok, izzadok, hebegek-habogok.

Úgyhogy jött a klasszikus megoldás: nem szólaltam meg, csak akkor, ha kb. fegyvert fogtak rám. 

Aztán a sors úgy hozta, hogy a kinti melómban elég sokat kellett telefonálnom. Minden nap úgy éreztem, hogy a saját akasztásomra megyek.

Ám mivel kénytelen voltam megszólalni, ezért úgy döntöttem, hogy megfordítom a dolgot: mivel úgysem tudok mit tenni a dolog ellen és úgyis beszélnem kell, nem tökölök, hanem belevágok. Minden telefonhívás előtt hosszasan komponáltam magamban, hogy mit fogok majd mondani, ha arra reagálnak, arra mit válaszolok majd – de hát ez őrület volt, hiszen ezt előre sosem lehetett tudni.

Úgyhogy azt csináltam, hogy mielőtt nekiálltam volna parázni, felvettem a telefont és tárcsáztam. Nem adtam magamnak időt berezelni. 

Pokol volt. Hibáztam. Kinevettek. Kicsúfoltak az akcentusom miatt. Lehülyéztek az ausztrálok. Aztán azt vettem észre három hét után, hogy kedélyesen diskurálok egy korombeli ausztrál kliens csajszival a telefonon. Észre sem vettem és átmentem a katyvasz ponton, utána pedig el kellett fogadnom, hogy igenis tudok beszélni angolul és hibázni teljesen oké dolog. Az ég világon semmi baj nincs vele.

És ez a pokoljárás mindenkinek ott lesz, sőt, ami a legrosszabb, minden egyes új nyelvnél újra jelentkezik, akármilyen tapasztalt is az ember. De ha tudja az ember, hogy jönni fog és át kell menni rajta, akkor szerintem könnyebb. Szóval le kell dobni az egót, hibázni, tudni magad kinevetni és továbbmenni. És tudni, hogy el fog múlni a dolog.

A trükk szerintem abban van, hogy minél hamarabb át kell lendülni a dolgon, minél erősebben, intenzívebben kell magad gyötörni a gyakorlással. Ezt nem lehet megúszni. Sokáig akartam hinni benne, hogy meg lehet, de nem. :) 

A másik trükk szerintem még az, hogy a lehető leghamarabb el kell kezdeni gyakorolni a beszédet, mert ezzel becsapod az egódat: ha három napja tanulsz egy nyelvet és már el tudsz mondani tíz egyszerű mondatot, tök jó pozitív visszajelzéseket fogsz kapni másoktól, míg ha már 3 éve tanulsz nyelvet, és még meg sem szólaltál, már te magad is azt fogod mondogatni magadnak, hogy "ennyi idő után már sokkal jobban kellene beszélnem". De mégis mitől, ha nem gyakoroltál előtte? :)

 

 

 

És mi a te mércéd arra, hogy egy nyelvet már megtanultál?

 

Teljesen önkényesen ráérzés alapon. Ha kényelmesen érzem magam egy nyelvvel kapcsolatban, ha meg "merek" szólalni, ha el tudom mondani, amit szeretnék és el tudom intézni, amit szeretnék, akkor én elégedett vagyok. De ez ugye nem fekete-fehér, hogy most "tudok egy nyelvet, vagy sem".

Ha a jövő évi londoni fehérnemű divatról kellene nyilatkoznom, valószínűleg magyarul sem tudnék semmi értelmeset mondani, nem hogy angolul, németül vagy spanyolul. 

 

Érdekel a TOP 25 cikk gyűjteménye az oldalról, egyben? AZONNALI INGYENES LETÖLTÉS ITT>>

 

Épp most szavaztattad meg az olvasóiddal, hogy az orosz lesz az utolsó, ötödik nyelved. Hogyan fogsz hozzákezdeni?

 

Mindig mindig, most is egy jó nagy elemzéssel. Tanulás szempontjából nekem az egyik legfontosabb dolog, hogy ne tanuljak feleslegesen, illetve felesleges dolgokat. Először átnézem a nyelvtant nagyvonalakban (mondjuk a wikipédiáról), aztán alkalmazom rájuk a 80/20-as szabályt, és kiszórok a nyelvből mindent, ami a kezdeteknél nem kell.

Ez az orosznál például kapásból a kézzel írás, néhány eset (az oroszban ebből hat van), melléknévegyeztetéseket, mert ezek nélkül is tudom magam és a gondolataim kommunikálni. Nem tökéletesen, ez igaz, de egy nyelvet sosem fogunk tökéletesen beszélni, tehát teljesen felesleges ezen izgulni, főleg a legelején.

A kézírás teljesen felesleges, mikor lehet gépelni is – ehhez természetesen meg kell tanulni az orosz ábécét, ami közel sem olyan nagy kaland, mint arról páran próbáltak meggyőzni. Gépelni azért éri meg tanulni, mert így tudok fogalmazásokat írni, amiket ki tudok javíttatni anyanyelvűekkel és meg tudom őket tanulni, hogy később előránthassam bizonyos szituációkban. Sok összekötőszöveget is meg kell tanulni (olyanok mint: "Én úgy gondolom, hogy…', "Őszintén szólva…,", "Nem hiszem, hogy…." stb.) El kell sajátítani az új hangokat is a nyelvben, mert hiába tudom én a nyelvtant, ha nem tudom kiejteni a szavakat.

Aztán ha ez megvan, akkor összegyűjtöm a tananyagaimat, hogy miből fogok tanulni és rászánok egy délutánt, hogy kalapáljak belőle egy menetrendet. Előre megírom, hogy melyik nap mivel mennyit fogok foglalkozni (ami persze elcsúszik, de nem ez a lényeg). Létrehozok egy táblázatot, amiben vezetem, hogy melyik nap mit csináltam, így vissza tudom nézni és tudom hol tartok. Azonnal elkezdek anyanyelvűeket keresni, akikkel a lehető leghamarabb el kezdek gyakorolni szóban (általában az első hónap után) a már említett okok miatt.

Aztán persze lélekben felkészülök a holtpontra, mikor már 1-2 hónapja tanulom a nyelvet és megakadok és úgy érzem, hogy nem jutok sehova. Ez mindig előjön – a trükk annyi, hogy számítani kell rá és nem pánikba esni, mikor odaérek. Tolni-nyomni kell és izzadni, hogy minél gyorsabban átjussak azon a ponton, utána pedig hirtelen felgyorsul a haladás. Persze több ilyen pont is lehet, de egy tuti mindig van.

A legfontosabb pedig a konzisztencia, hogy minden nap foglalkozni valamennyit a nyelvvel, még ha az csak 10 perc is. Ez sokkal fontosabb, mint bármilyen technika, technológia, trükk, fekete mágia, vagy a sokat emlegetett "nyelvérzék". 

 

És itt a vége.

 

Ha velem vagy már egy ideje, tudod, mindenben egyetértek Bálinttal abból, amit elmondott.

De mégis, jobb ezt egy gyakorló nyelvtanulótól hallani, nem? :)

Nézz bele Bálint blogjába itt!
 
 
 
 

Ajánld a barátaidnak ezt az interjút!

És ha szerinted a Google-nak is illene lenne tudnia róla, nyomj egyet a +1 gombra is!

 

Instant angol tanulókártyák

 

Tudtad, hogy okos, gyors haladást adó angol tanulókártya csomagokat is kaphatsz tőlem?

12 év tanuláskutatásának eredményeit kapod meg az angol tanulókártyáimmal – válaszd ki a neked épp megfelelőt a webshopban:

Okos angol tanulókártyák elfoglalt, rohanó felnőtteknek

 

 

Tetszett? Oszd meg ismerőseiddel!

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás